Makkay József

2018. december 03., 19:07

Disznóvágók hosszú hétvégéje

A Szent András-napjával megtoldott román nemzeti ünnep hosszú hétvégéje idén leginkább a disznóvágóknak jött be. Legalábbis a magyar falvakban, de a reggelente –10 Celsius-fok hideget, vagy az ennél is alacsonyabb hőmérsékletet mutató higanyszál a román településekről is sok embert elrettentett attól, hogy szabadtéri ünnepekre induljon. Aki tehette, a disznóvágást részesítette előnyben.

Abban a szilágysági faluban, ahol mi is levágtuk a hízót, még legalább 15–20 disznó esett az ünnepnapok áldozatául. A disznóvágó férfiakból verbuválódott csapat bejárta a falut. Az egykori hagyomány manapság kényszerszülte szokássá vált, hiszen a szélrózsa minden irányába szétszóródott falubeliek közül sokan a disznóvágás miatt tértek haza, így kapós lett a reggeli disznófogó. Meg aztán a hónapokra egymástól elszakadt férfinépségnek jól jön, ha egy pohárka reggeli szilvórium mellet pár szót válthat az élet ügyes-bajos dolgairól. Akad, aki azt is tudni véli, hogy ez lesz az utolsó háztáji disznóvágás, ha így folytatódik a megállíthatatlannak tűnő sertéspestis.

Sokak számára a semmivel sem pótolható otthoni ízek varázsa jelenti a döntő érvet amellett, hogy szülők, rokonok neveljék, vagy megbízható falubelitől vásárolják a sertést. A megyeszékhelyen élő egyik ismerősöm azért tért haza éppen december elsején rokonaihoz disznót vágni, mert nem akarta, hogy a trikolórba burkolódzó Zilah ünnepi csendjét éppen az ő hízójának a visítása háborgassa.

Az EU-csatlakozást megelőző időszaktól kezdve évi rendszerességgel részt veszek itthoni disznóvágásokon, így jól nyomon követhetem tizenvalahány esztendő változásait. Emlékszem, 2007 körül kezdték rebesgetni, hogy többé nem lesz házi disznóvágás, merthogy ez nem EU-konform foglalkozás. Amikor ez a hisztéria lecsengett, akkor a vágás előtti kábítás története uralta a falusi közbeszédet, amiről szintén kiderült, hogy humbug, mert akik ezt elképzelték, és rendeletbe iktatták Bukarestben, még soha nem jártak háztáji gazdaságban. Az emberek aludtak rá egyet, és rég elfelejtették. Mint ahogy a mostani sertéspestis-riadalom is lecseng, de megmarad a falusi lét egyik örökös meghatározója, a disznóvágás.

A hentesboltok és a nagyáruházak széles választéka ellenére nemcsak a falun élők, hanem a városra elszármazottak közül is sokan arra esküsznek, hogy a falusi gazdaságokban nevelt állatnak nincs párja. Sok embertől hallottam már, hogy ez az igazi. Aki rendszeresen eszik háztáji csirkét, tyúkot, bárányt, nyulat, borjút, vagy mifelénk a húsok királynőjének számító disznót, az tapasztalatból tudja, mi a különbség a nagyüzemi és a kisgazdaság felhozatala és minősége között. Ami a húsokra, a zöldségre és a gyümölcsre egyaránt érvényes.

Jómagam ezért vagyok bizakodó a hagyományos erdélyi mezőgazdaság jövőjét illetően. Akármennyi érv is szól amellett, hogy a kisgazdaságok idejét múltak és fenntarthatatlanok, valamennyi falusi kiruccanásom, minden disznóvágás és az elégedett emberektől körülült disznótoros asztalok arról győznek meg, hogy ezt sem az Európai Unió, sem más hatalom megszüntetni nem tudja. Az erdélyi ember kitörölhetetlen öröksége ez az életmód, ami épp úgy hozzátartozik mindennapjainkhoz, mint a szülőkről és a nagyszülőkről a gyerekekre testált többi hagyomány.

Az utóbbi években még inkább fellendült a gyökerekhez, az otthoni ízekhez történő visszatérés, amit helyi termékek forgalmazására szakosodott internetes felületek sokasága bizonyít. Ez termelőnek és fogyasztónak egyaránt jó. A kistermelő megél belőle, a fogyasztó pedig egészséges terméket vásárolhat. Ha figyelünk és ügyelünk rá, ez lehet az erdélyi mezőgazdaság jövője.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...