2009. november 16., 11:022009. november 16., 11:02
Unokaöcsém mondta, hogy az egyik ismerőse ajánlotta az útvonalat, mert jó az út, kevésbé forgalmas, és nem jár annyi előznivaló kamion sem arra. Ráadásul áthaladunk Marosszentgyörgyön, ami egyrészt azért jó, mert ott lakik az egyik barátnőm, akit föltétlenül meg akarunk látogatni, másrészt meg azért, mert ott van az az autóbontó, ahol az unokaöcsémnek meg kell néznie valami alkatrészt. Miközben haladtunk, mint említettem, beszélgettünk. Unokaöcsém legfrissebb ausztriai élményeit osztotta meg velem. \"Ott nem ilyenek az utak, mint nálunk\" – fejtegette rosszallóan arra apropózva, hogy lám-lám a bucsini utat alig öt éve javították meg, máris lehetne húzni rá az újabb aszfaltréteget, annyira tönkrement. \"Aztán, mit tudsz az új autópályáról, ami a mi vidékünkön is átmegy állítólag?\" – szögezte nekem a kérdést kifejtve, hogy bezzeg Ausztriában egy ekkora utat félóra alatt meg lehet tenni autópályán. \"Majd lesz nekünk is\" – biztatgattam, közben már le is tértünk a fürdőváros felé, és bár kételyeim voltak az út minőségét illetően, örömmel nyugtáztam: Maros megyében több pénz jut a megyei utakra, mint nálunk, mert valóban jó minőségű úton haladhattunk. Kissé izgultunk viszont, hogy vajon jó irányba haladunk-e, mert alig akadt irányjelző tábla, ami mutatta volna az utat Vásárhely felé. \"Bezzeg Ausztriában minden útelágazás előtt már kilométerekkel jelzik, hogy milyen irányba, hol kell letérni\" – jegyezte meg az unokaöcsém az egyik letérőnél, ahol nem egészen egyértelműen mutatott egy nyíl Ernye felé, de Marosvásárhelyt nem jelölte. Így hát haladtunk egyenesen előre, majd egy kis kitérővel és főképp nem Marosszentgyörgy felől megérkeztünk Vásárhelyre. Mérgelődtünk. \"Mi lett volna, ha az a nyíl egyértelműen mutat a megfelelő irányba, és mi lett volna, ha írja a táblán Vásárhelyt is, úgy mint Ausztriában?!\" – így az unokaöcsém. Erre már csak annyit mondhattam: \"Mert ez itt még mindig Románia
...\"
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok