2009. június 02., 12:262009. június 02., 12:26
Tény, hogy a fenyegetettség érzésének keltése bevált mobilizáló fogás. Az albán fenyegetéstől tartó szerbek, a szerb fenyegetéstől tartó horvátok, a szlovák vagy zsidó fenyegetéstől tartó magyarok, a magyar fenyegetéstől tartó romák érzelmileg motivált táborokat tudtak, tudnak maguk köré építeni.
Amikor ugyanis ostrom alatt a vár, erkölcsi kötelességnek számít a várlakók közös cselekedete, a védelemben való részvétel. E választási számítás mellett az sem lehet mellékes a szövetségnek, hogy mi lesz azzal a nómenklatúrával, amelynek tagjait az elmúlt 12 év során sikerült tisztségbe juttatni.
Ha ugyanis a közigazgatási, intézményvezetési tapasztalatra is szert tett magyar szakemberek azt érzik, kolonc lett a nyakukban a tulipános identitás, könnyen megtörténhet, hogy egyéni döntéseikben a megélhetési érvek kerekednek felül. Meglehet, más pártok színeiben próbálnak tisztségben maradni, érvényesülni.
Racionális szempontok állnak hát az RMDSZ témaválasztása hátterében. A kérdés azonban e racionalitás ellenére is felmerül, vajon jót tesz-e hoszszabb távon a magyar közösségnek, ha vezetői vitatható helyzetekben kiáltanak etnikai tisztogatást? Ezt a vádat ugyanis nagyon könnyű kivédeni a politikai vetésforgóra való hivatkozással.
A magyar sirámokat könnyű úgy feltüntetni: lám, nem tudják lenyelni, hogy kiszorultak a hatalomból. Ha pedig a szövetség az etnikai arányok biztosításán lovagol, éppen ez ébresztheti fel a román pártokban a magyar szakemberek kooptálásának szándékát.
Az etnikai dimenziót minden bizonynyal csak a globális rendezés, az autonómia ügyében kellene használni. Kockázatos azt aprópénzre váltani. A magyarországi cigányság sem nyert azzal, hogy etnikai leszámolási akciónak tüntették fel a tatárszentgyörgyi roma vezető házának felgyújtását. Ha beigazolódik, hogy biztosítási csalás volt a gyújtogatás indítéka, az ügy rontotta a romák megítélését, érdekérvényesítési esélyeit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok