Gazda Árpád

Gazda Árpád

Auf wiedersehen, Iohannis!

2025. február 10., 19:042025. február 10., 19:04

2025. február 15., 14:462025. február 15., 14:46

This article is available in English. Share it!

Személy szerint helyesnek tartom, hogy az államfő rászánta magát, és távozik az elnöki tisztségből. Épp csak egy baj van: Klaus Iohannis megkésett a gesztussal. Így pedig meglehet, hogy amiképpen a regnálása a romániai szélsőségesen nacionalista, szuverenista erőket hozta helyzetbe, a lemondása is őket erősíti.

A hírtelevíziókban kiszivárogtatott információk szerint Iohannis azután jelentette be a lemondását, hogy tudomására jutott: ha nem ezt teszi, akkor a parlament vonja meg tőle a bizalmat, és néhány nap múlva még dicstelenebbül kell távoznia a hatalomból.

Azt gondolhatta, ha az ország ügyeit már nem tudja befolyásolni, legalább a saját becsületét mentse, amennyire még lehet. Tévedett. A becsülete, az imázsa menthetetlen.

Számára az is pozitív fejlemény lenne, ha személye feledésbe merülne, beleveszne a szürkeségbe. De jelenleg nem ez van. Személye indulatos elutasítást vált ki a romániai társadalom csaknem egészéből. Azokból is, akik annak idején megválasztották, azokból is, akik soha nem támogatták. Azt mutatta meg ugyanis, hogy miként nem szabad ezt a tisztséget betölteni.

Az erdélyi magyarok az elsők között érezhették meg Iohannis cinizmusát.

Már az első megválasztásakor feltevődött ugyan a kérdés, hogy a teljes jogegyenlőségre törekvő nemzeti közösség számára jó-e, ha egy másik kisebbség tagja nyeri el az elnöki tisztséget, és személyével is demonstrálja, hogy Romániában megoldott a kisebbségi kérdés. Ennek ellenére helyes volt Iohannisra szavazni. Személyében először került erdélyi politikus az államfői székbe. Olyan, aki érti a kisebbségek helyzetét, hiszen maga is kisebbségi.

Okkal gondolhatták, okkal gondolhattuk: az autonómiatörekvések iránt is megértőbb lesz majd az elnök, hiszen ő maga sem őrizhette volna meg a szász nemzeti identitását, ha közössége évszázadokon át nem élvez területi autonómiát a magyar királyságon belül.

Arra is gondolhattunk, hogy németként az anyanyelvén tájékozódhat majd a dél-tiroli autonómiáról, mely az erdélyi magyarok számára mintaként szolgál. Egy ilyen háttérrel rendelkező ember nem mondhatja azt, hogy ilyen nincsen, hogy az autonómiaformák nem példa értékű jogi megoldások a nemzeti kisebbségek integrálására.

A szász államfő számára azonban e háttér mit sem számított. Nem az a bűne, hogy érzéketlen maradt a kisebbségi ügyek iránt, ehhez sajnos hozzászoktunk. Hanem az, hogy eszközként használta fel a magyar közösség autonómiaigényét arra, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) ellen uszítsa a román társadalmat. Mint emlékezetes, a parlament egyik kamarájában hallgatólagosan elfogadott autonómiatervezet miatt azzal vádolta meg a PSD-t, hogy el akarja adni Erdélyt a magyaroknak. A 2020 áprilisi „ionopotchivanoc, PSD” tévényilatkozata az egyik legocsmányabb elnöki állásfoglalás volt, ami 1990 után a Cotroceni-palotában elhangzott.

Ekkor azonban még csak a szociáldemokraták és a magyarok érezték a saját bőrükön az elnöki gátlástalanságot. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) hívei még úgy gondolhatták: a cél szentesíti az eszközt. Iohannis azonban a szemükben is megsemmisült, amikor a második mandátumában azt a PSD-t kellett kormányra invitálnia, amelyiket korábban a magyar kártyát lobogtatva akart a sárba döngölni.

Iohannis nemcsak politikailag semmisült meg a második mandátumában. Emberileg is.

Úgy várta el a takarékoskodást, a gazdasági deficit csökkentését a kormányoktól, hogy ő maga fényűző, és teljesen haszontalan kirándulásokra utazott az adófizetők pénzén. Hónapokra eltűnt a közéletből. Hallgatott, amikor jó ügyekben kellett volna megszólalnia, és elbújt a nyilvánosság elől, amikor saját túlkapásairól kellett volna számot adnia. Nem vállalta a döntéseivel járó felelősséget.

Klaus Iohannis „elévülhetetlen érdemeket szerzett” a szélsőségesen nacionalista pártok megerősítésében is. Ugyan nem ez volt a szándéka, de a cinizmusa által kiváltott indulatoknak fontos szerepük volt e pártok feltörésében, megerősödésében. Az is az ő sara, hogy e pártok a lemondását is győzelemként ünnepelhetik. Megvárta ugyanis, hogy a szélsőségesek kezdeményezzék a felfüggesztését. Ha ezt akkor jelenti be, amikor az alkotmánybíróság érvénytelenítette az elnökválasztást, vagy akkor, amikor megalakult a szenátus, és már volt akinek ideiglenesen átadni a feladatot, nem adott volna lehetőséget arra, hogy a szuverenisták a saját győzelmüket ünnepeljék.

Az a körülmény azonban, hogy az ellenfeleink örülnek a távozásának, nem ok arra, hogy ne örüljünk mi is.

Azért is kell távoznia, mert jelenléte árt az európai irányultságú pártoknak. Választási kampány kezdődik Romániában, és a hatalmon lévő politikai alakulatoknak is jelezniük kell, hogy vették a választók decemberi üzenetét. Megértették, hogy óriási a csalódás, a kiábrándulás a társadalomban. Belátják, hogy hibáztak egykor Klaus Iohannis jelölésével. Belátják, hogy olyan embert segítettek a Cotroceni-palotába, aki méltatlan volt a bizalomra.

Nem lehet úgy állni a választók elé, hogy a kirakatban még mindig ott van Klaus Iohannis politikai hullája.

A hullát el kell takarítani, és minden eszközzel azt kell üzenni, hogy tanultak a történtekből, ez még egyszer nem ismétlődhet meg.

A Recorder portál tényfeltárása ellehetetlenítette, hogy Klaus Iohannis az elnöki mandátuma után abba az 1200 négyzetméteres bukaresti villába vonuljon vissza, amelyet 7 millió euróból újítottak fel – minden bizonnyal – számára. Így szerényebb körülmények között kell majd meghúznia nyugalmazott elnökként magát.

Az auf wiedersehen a viszontlátásra német megfelelője. Nem ragaszkodunk a viszontlátáshoz.

korábban írtuk

Lemond az államfői tisztségről Klaus Iohannis
Lemond az államfői tisztségről Klaus Iohannis

Lemond az államfői tisztségről Klaus Iohannis. Ezt maga az államfő jelentette be hétfőn annak nyomán, hogy a parlamenti házbizottságok eldöntötték: a törvényhozás kedden reggel tíz órakor vitatja meg a felfüggesztésről szóló indítványt.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Antonescu: messiás, sírásó vagy egérút?

Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ki nyert Georgescu eltiltásával, és miért lehet ez veszélyes a magyarokra is?

Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.

Makkay József

Makkay József

Nem elnéző a rendőrség, haragszanak a sofőrök

Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.

Páva Adorján

Páva Adorján

Georgescu Muskétása és a nagyhatalmi Monopoly

Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump, Zelenszkij, Ukrajna és Európa helye a világban

Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Amerikai hátszél Georgescunak?

Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, a nagyon gáz miniszter

Baross Gábor egykori magyar közlekedési tárcavezető, a „vasminiszter” mintájára Sebastian Burduja román energiaügyi miniszter megkaphatná a gázminiszter jelzőt – annyi megjegyzéssel, hogy igazából a nagyon gáz miniszter epitheton ornans illene rá.