Állatorvosi ló

Márpedig a Nemzetközi Valutaalap és a többi hitelező az állami kiadások lefaragása mellett ezt szabta feltételül az esedékes hitelreszletek folyósításához. A helyzet tarthatatlanságával természetesen a politikai elit is tisztában van, arra azonban képtelen, hogy a jelenlegi patthelyzeten túllépve próbáljon megoldást találni.

A parlament csak pótcselekvésre volt képes: felhatalmazta az ügyvivő kormányt, hogy beterjessze a költségvetés tervezetét – majd gyorsan belátta, hogy ez annyit ért, mint halottnak az aszpirin, mivel alkotmányellenes döntés volt. Jelen állás szerint a lehetséges megoldások a következők: alkotmánymódosítás, vagy végre sikerül olyan miniszterelnököt találni, aki elfogadható a parlamenti pártok többsége számára.

Az eddigiek alapján azonban egyik sem tűnik valószínűnek: sem Băsescu, sem az ellenzék nem hátrálhat meg jelentős arcvesztés nélkül – ez pedig most, az elnökválasztások előtt végzetes lenne számukra. Az alkotmány módosításához pedig szintén hosszas előkészítés és politikai konszenzus szükséges. Ott van még az a harmadik lehetőség, hogy a politikai pártok megállapodnak: vállvetve támogatnak egy közösen kidolgozott tervezetet, amit beterjesztenek az IMF elé, vállalva, hogy bármelyik oldal is kerül ki győztesen a kormányfői tisztségért vívott küzdelemből, megvalósítja azt, és utólag, egy teljes jogkörökkel rendelkező kormány megalakulását követően legitim körülmények között is elfogadja a parlament.

Most ennél több engedményre egyik oldal sem tűnik hajlandónak – és még ha ez megvalósul, akkor is szurkolhatunk, hogy az IMF elfogadja a megoldást, és folyósítsa a várt hiteleket. Igaz ugyan, hogy ezzel legitimálná az államfő parttalan hatalmi ambíciói nyomán beállt exlex állapotot, de legalább elejét venné, hogy éhséglázadások törjenek ki egy uniós tagállamban. És már ez is több, mint semmi.