2009. október 05., 10:042009. október 05., 10:04
Meg is értek mindenkit, magam sem eszek gyrost meg saormát, ha van babgulyás. Ha belegondolok, nagyapám sohasem evett egyetlen szendvicsfélét sem, pláne nem törököt, mégis majdnem 90 évet élt. Kiszámoltam, és sokkal többe kerül a gyorshizlaló szempillantásétel, mint a napi menü. Kiírják a táblára, hogy mennyi, de azért ugye még mustárt, paradicsom- és egyéb szószt, meg salátát is kérek bele.
Aztán a felárral meg jó étvágyat kívánnak, de egy-két óra alatt meg is emésztem a műanyagot, és újra megéhezem. Az éttermi ennivaló pedig fix áron van, és egész napra kitart. Nem beszélve arról, hogy nincsen benne sem keleti kígyó és sem nyugati béka, hanem hazai babból és burgonyából főzik. Aztán a leves, második és desszert mesterhármasa sokkal megértőbb az ember ízlelőbimbóival és emésztősavaival, mint a keleti maszlag. Sőt majdnem olyan, mintha otthon főzték volna, csak a nagymamai szeretet helyett a pénzéhség vezérli a kezeiket. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy szépen terített fehér asztalnál kell enni, és nem az utcasarkon, a kuka mellett.
Mert a kézben szorongatott burger egy része az ingen belül, a másik fele meg kívül landol, a mosóporgyártók nagy örömére. Biztosan nekik is van gyorséttermük. Az sem mindegy, hogy kellemes zene mellett falatozunk, vagy az autódudáktól megrettenve harapjuk el a nyelvünket, miközben minden koldus és galamb azt lesi, mikor hull ki valami a kezünkből. Persze az idő nagy úr, és a kerek gyorskaját meg lehet enni az úton is, így az ebédszünetünket nem kell evésre pazarolnunk, hanem közben dolgozhatunk, vagy elkölthetjük a kemény munkával megkeresett fizetésünk.
Hosszú távon is megéri, mert évek múltával majd az orvos gazdagodik meg belőlünk, és nyithat gyorséttermet, mint a fogász, akinek felesége cukrászdatulajdonos. Arra gondolni sem lehet a mai világban, hogy otthon főzzünk, mert haza csak aludni járunk. Egész nap a szerencsénk után futunk szakadatlanul. Még álmunkban is a következő nap gondjait próbáljuk megoldani. Érdemes lenne mindennap legalább egy menüre megállni, és közben felidézni gyerekkorunk szép nyarait, amikor a nagyszüleinkkel bográcsoztunk ráérősen, nem gondolva, hogy egyszer gyorsevőkké válunk.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.