2009. október 26., 11:192009. október 26., 11:19
A jobb oldali például alig használt, talpán kissé lyukas gumicsizmát szokott a hamvadó pillepalackokra dobni, ezzel érve el a középkori mágusok által kevert elixírek hatását. Komoly gyomorforgató füstölője van annak az atyafinak is, amelyikkel emberünk a bal oldali kerítésén osztozik.
Ehhez képest a kínai fűkeverékek díjnyertes párizsi portékák. Ő nyáron a legelők gyepét tapossa, és összegyűjti a napon sült palacsintákat. A tehénlepény ugyanis kiváló energiaértékkel bíró tüzelő, még a szárazpaszuly-levese is hamar megfő a melegénél. Egyébként ezt a pusztabeli tehénpásztorok már évszázadok óta alkalmazzák.
Előfordulhat, hogy egy felkapaszkodott, milliomossá lett pásztor is visszaemlékszik majd régi mindennapjaira, és akkor az Európai Unió összes nagyobb tűzianyag-lerakatát elárasztja vele. Az említett teázónk kertalji cimborái a túrkálókból vásárolnak kiszuperált rongyokat, és azokat vetik tűzre. Meleget is ad, és segít meggyulladni a már tűzön lévő kukoricának.
A meghitt téli esték romantikus vacsoráinál kellemes zenei aláfestésnek is beillik a kandallóban, géppuskát megszégyenítő gyorsasággal pattogó törökbúza hangja. Ám a legelvetemültebb utcabeliek még a megkopasztott szárnyasok tollaival is képesek tüzelni. Nem elég, hogy a szegény állatnak a sparhert tetején kell rotyognia egy fazékban, de még vele is fűtenek be saját maga alá.
Ez kérem már művészet, az orr számára pedig elviselhetetlen! Amikor leesik az első hó, és már az összes környékbeli, szelektív hulladékgyűjtésre kárhoztatott kuka üresen ásít, akkor hadjárat indul a termőföldeken maradt, csonttá fagyott növények száráért, és az apró bokrok sincsenek már többé biztonságban. Szilveszterre az alföldi táj pusztább, mint kiskőrösi költőnk versében.
Ekkor kezdenek eltűnni a kertalji melléképületek tetőszerkezetei, oldalai, de ahol már nagyon reszket a nadrágszár, ott még a szebb napokat megélt, deszkából ácsolt árnyékszékek is füstté válnak. Aztán ezek tavasszal nagy műgonddal visszaépülnek, hogy megkezdjék főnixi létük újabb felvonását. Joggal kérdezhetnénk, hol a pártunk és kormányunk által kiutalt fűtéspótlék. Megvan az, csak a fának és szénnek az ára korán, még a tél elején nagyon lement a szomszédok feneketlen torkán.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.