Fotó: Bakó Zoltán
Immár negyedik alkalommal szervezték meg Marosjárában a tréfásan-tévesen vagy szándékosan szilvafőzőnek nevezett fesztivált.
2016. szeptember 27., 12:082016. szeptember 27., 12:08
A Gernyeszeg községhez tartozó, dombok között megbújó település hétvégi rendezvényén látogató sok volt, szilvalekvár alig, de ez persze nem a járaiak, hanem a tavaszi fagyhullám vétke. A lekvárfőzés ötletét ezelőtt négy évvel a magyarországi testvértelepülés, Demecser küldöttségével közösen találták ki, s ha valami már egymás után háromnál többször megtörténik, azt nyugodtan nevezhetjük hagyománynak – mondták az ötletgazdák, köztük a demecseriek vezetője, Kiss Gyula volt polgármester.
Hogy miért szilva? Nos azért, mert ebben a völgyben hagyományosan sok szilva termett. Szándékos a múlt idő, ugyanis amióta a fesztivál fut, alig volt olyan év, amikor bőséges szilvatermést szüreteltek volna Járában. Olyan esztendő is akadt, amikor Bátosról kellett gyümölcsöt vásárolniuk, hogy a fesztivál címadó gyümölcsének hiánya miatt ne valljanak szégyent.
Majd ha fagy
Az idén tavasszal fagyhullám söpört végig a falun, emiatt aztán alig volt valami termés – osztotta meg lapunkkal a község polgármestere, Kolcsár Gyula. Aztán kiderült, mégiscsak maradt valami a plébánia kertjében, azt ugyanis, mivel mellékvölgyben helyezkedik el, elkerülte a fagyhullám. Ezért történt, hogy a fesztiválon főként a plébánia szilvájából főzték a lekvárt. Egyetlen üstben rotyogott a szilva, s a kavaró kezelője, Kapás Margit elmondta, a plébánia gyümölcse rotyog a rézüstben, s a főzést már egy héttel korábban elkezdték, hogy legyen a látogatóknak lekvár, ha vásárolni is akarnak a kóstoláson kívül.
Összesen 150 kilót főztek ki egy hét alatt, éjjel-nappal, ehhez jön még az az ötvenkilónyi, jelenleg még csak „kotyó”, ami most fő az üstben, de abból csak valamikor délutánra lesz lekvár – mondotta el az üst avatott kezelője a déli órákban. Lehet, hogy délutánra elfogy a lekvár, de a későn jövőknek azért marad még egy kis szilvatermék – cseppfolyós állapotban. Ebből is vásárolhatnak, s majd ha fagy, jó lesz melegítőnek a szilvórium.
Ekkor derült ki a huncutság, hogy nem véletlenül vagy tudatlanságból nevezték el a fesztivált szilvafőzőnek, és nem szilvaízfőzőnek. Ezt is, azt is főzik, csak a végtermék más, mint ahogyan a célfogyasztó is. Ha aztán véletlenül nem lesz szilva, előveszik a tavalyi, tavalyelőtti vagy akár a 12 évvel korábban főtt szilvóriumot – ilyen is kapható a sátrakban, s fogalmat alkothat a látogató, mi minden finomságot lehet készíteni szilvából. Akadt egyébként almából készült nedű is, de azt furcsamód nem almáriumnak hívták.
Nyolc óra kavarás
Idén két másik rendezvény miatt a korondi fazekasok nem tudtak eljönni, mondta el a polgármester, pedig hát az igazi szilvalekvár mázas cserépedénybe kívánkozik. De azért a befőttesüvegek mellett volt szép számban korondi fazékban tárolt, babos-kockás kendővel lekötött bögre, igazolásképpen, hogy a szervezők időben gondoskodtak a „göngyöleganyagról”. A legkisebb, alig féldecis-decis mérettől el egészen a kilósig.
Ami pedig a jó szilvalekvár „titkát” illeti, a plébánia üstkezelője elmondta, nincsen abban semmi titok. A magozott szilvát berakják az üstbe, idén épp a húsos szilvát, mert a besztercei megsínylette a fagyot, s nyolc órán keresztül kavarják. Cukrot egy kristálynyit sem tesznek bele, s ez a biotermék évekig eláll a cserépfazékban minden tartósítószer nélkül. Mindennek a titka, hogy legyen az üst mellett állónak ideje és türelme nyolc órán keresztül kavarni. A tavalyi termésből főtt lekvárt árult Szatmári Lajos és Szabó Sándor helyi termelő. Utóbbi a saját termésű zöldségeit, kézimunkáit is „piacra vitte”, s ennek meg is lett a haszna: két elismerő oklevelet is kapott, egyiket a lekvárért, a másikat a legszebb kézimunkáért.
A demecseriek idén is a Citrom Band fúvószenekarral együtt érkeztek, ez a zenekar nyitotta a fesztivált a két himnusszal, majd a Szózat megzenésített változatát játszották el. A színpadon sorra léptek fel a helyi és környező települések tánccsoportjai, a művelődési ház előtti téren lacikonyhák, árusok sátrai sorakoztak. Később fellépett Takács Attila népdalokkal, Kóbor Andrea, a Vecker együttes és a Retro Borszék Band. Az esti tűzijáték után pedig DJ Kleinnal lehetett éjszakába nyúlóan szórakozni.
Balszerencsésen végződött egy brăilai férfi vízi szórakozása: a jet ski vízre bocsátásakor az autó és a vízi járművet szállító utánfutó is a Dunában landolt.
A nyíltvízi úszórekordjairól ismert petrozsényi könyvtáros, Avram Iancu vasárnap újabb maratoni táv megtételébe kezdett. Ezúttal a Majnát, a Rajna legfontosabb mellékfolyójának teljes hosszának leúszására vállalkozott.
Nagy erőkkel vonult ki a Konstanca Megyei Rendőr-főkapitányság emberei, miután riasztást kaptak, hogy lövések dördültek el a Fekete-tenger-parti Mamaia strandterületén.
„Art Mansion – ahol az ihlet otthon van” mottóval szerveznek kreatív nyílt napot június 28-án, szombaton 14 órától a Szatmárnémeti szomszédságában található Sándorhomokon, a történelmi Kováts-kúria udvarán.
Egy fiatal férfi, aki nem vágyik reflektorfényre, csak a hajnali ködbe, a vízpart csöndjébe, az erdők-mezők szabadságába. Timár Zoltán Sepsiszentgyörgyön talált rá arra az útra, amely nem zajos, nincs tele tapssal, de valódi és emelkedett.
Közép-európai idő szerint június 26-án, 13 óra 31 perckor sikeresen csatlakozott a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) az Ax-4 küldetés személyzetét, köztük Kapu Tibor magyar űrhajóst szállító Dragon űrhajó.
Jubileumi kiadásához érkezett a szilágysomlyói Báthory Feszt. A Báthory István erdélyi fejedelem korát hűen felidéző, 10. alkalommal szervezendő rendezvényről, Báthory örökségéről, hagyományok ápolásáról Szabó Ernő Csaba városgazda beszélt a Krónikának.
Színes programpalettával vár mindenkit Kalotaszeg legnagyobb kulturális seregszemléje, amelyet hetedik alakommal szerveznek meg július 12–13. között a Kolozs megyei Bánffyhunyadon.
Kapu Tibor bejelentkezett a Dragon űrhajó fedélzetéről a kilövést követően, a magyar űrhajós egyebek mellett azt mondta, 15 millió magyar emelte ma idáig.
Június 25-én, a barlangok világnapjánVári László kolozsvári barlangásszal beszélgettünk az Erdélyi-szigethegység barlangjainak rejtett szépségéről, a természeti örökség védelméről, barlangturizmusról és a barlangászatról mint életformáról.
szóljon hozzá!