Nem szokványos hősfilm a Hópárducék története: a gyászfeldolgozás mentén állít emléket a Magasságok és mélységek című alkotás

– mondta Csoma Sándor. Kifejtette, egy személyes élethelyzet következtében nagyon felkeltette az érdeklődését a gyász folyamata, amelyet az európai kultúra mindmáig tabuként kezel, így kevés filmes és irodalmi feldolgozása van a témának. Úgy vélte, a feleség szemszögéből ábrázolt történettel egyszerre állíthat emléket Erőss Zsoltnak, illetve beszélhet a gyászfeldolgozás folyamatáról.

Kiemelte, a legnagyobb feladatot az Erőss Gerda szerepét megformáló személy kiválasztása jelentette: legalább két hónapon át castingoltak kislányokat, amíg végül megtalálták Nagy Enikőt. A rendező szerint a 7 éves kislány korát meghazudtoló érzékenységgel és fantáziával dolgozott a forgatáson, amit a végső változatban látható anya-lánya jelenetek hitelessége is igazol. A forgatásra való felkészülés kapcsán

„Volt egy külön mappám, ahová gyászfeldolgozásról szóló filmeket töltöttem le, amiket egymás után megnéztem. Nem volt felemelő érzés, egy idő után teljesen deprimált. A harmadik, intellektuális felkészülési fázis a forgatókönyvvel való foglalkozás volt, matematikai precizitással bontottam le etapokra, hogy hol mi történik” – mondta a színésznő. Hozzátette, a forgatást megelőző évben megkezdte a szerepre való fizikai felkészülést is, amelyhez edzeni, falat mászni, via ferrata utakra és erdei túrákra járt.

– mondta a producer. A rendező azt is megosztotta, hogy Sterczer Hilda mindvégig szabad kezet hagyott az alkotóknak, a film ugyanis vállalta, hogy kendőzetlenül mesél azokról a pillanatokról, amelyekben az ember nem feltétlenül úgy viselkedik, ahogy elvárnák tőle. Mint mondta,

Ehhez igazodik a lovaggá avatás jelenete is, amelyben a rendező humorral, és egy váratlan érzelmi kitöréssel oldja az addig fokozatosan halmozódó feszültséget, fellélegzést engedve így a moziszékben ülő nézőnek is.

„Találjuk meg magunkban Hildát és Zsoltot”

Mint az alkotókkal való beszélgetésből kiderült, a feszült hangulatot egy újszerű, technikai kísérlet szintén tovább fokozza: a film nem szokványos képaránnyal dolgozik, amely a történet feléig folyamatosan szűkül, majd amikor a dramaturgia eléri a csúcspontot, a kép felenged, és lassan újra elkezd nőni a perspektíva.

– mondta Sümeghy Claudia. Topolánszky Tamás Yvan, a film társproducere hozzátette, hogy a tragédia már 2013-ban nagyon megosztotta az embereket, véleménye szerint azonban nem lehet egy történésről fekete-fehéren gondolkodni. „Mindenki saját normákat alakít ki, különböző valóságokat hozva létre, amelyeket kintről nagyon nehéz megítélni, és talán nem is lehet” – hívta fel a figyelmet Topolánszky Tamás Yvan. A bő másfél órás filmet Kolozsváron december 16-án 18 órakor a Győzelem moziban vetítik, amelyet szintén az alkotókkal való közönségtalálkozó követ, de megtekinthető lesz Nagyváradon, Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Resicabányán, Karánsebesen, Petrozsényben, valamint Székelyudvarhelyen is.