Miután megkopik a nyelv, szívükben hordozzák tovább örökségként magyarságukat a melbourne-i magyarok

A bánsági Végvárról származó Bartha Gyöngyi harminc éve él Ausztráliában, és családjával a melbourne-i magyar közösség egyik szervezője. Az óceániai országban élő óvónő a Krónikának mesélt az ott élő magyarok mindennapjairól, és felidézte azt is, milyen volt a beilleszkedés az ausztrál társadalomba, hogyan élik meg a magyarságukat, és mi az, ami hiányzik itthonról. Arra is kíváncsiak voltunk, gondolkodnak-e a hazaköltözésen, illetve mi volt az a tényező, ami megerősítette abban a döntésükben, hogy külföldön maradnak.

holott a legmagyarabb nevem volt, és a nyelvet is szebben beszéltem, mint egynéhányan a magyarországi kollégák közül” – mesélte a három évtizede Ausztráliában élő bánsági nő. Rámutatott, Melbourne-ben, ami a legnépesebb város egész Óceániában, ehhez hasonlót nem tapasztalt, nagyon ritkán szembesült azzal, hogy románnak tartották amiatt, hogy Romániában született, de egy nagyon rövid történelmi kitérővel elmagyarázta, hogy Erdélyben és a Bánságban magyar nemzetiségű emberek is élnek.

„Ma már nem okoz gondot a kapcsolattartás a családdal. Emlékszem, kiköltözésünkkor két hetet kellett várni postafordultáig, hogy választ kapjunk a levelünkre, és ha csörgött a telefon, az bajt jelentett, mert annyira drága volt a hívás, hogy csak végesetben hívtuk egymást” – mesélte Bartha Gyöngyi. Hozzátette, a hazalátogatás viszont ennél körülményesebb, ugyanis legalább 24 órás utazással, átszállásokkal kell szembenéznie annak, aki útnak indul Európa felé, épp ezért is nagyon ritkán látogatnak haza, ő legutóbb a koronavírus-járvány előtt, 2019-ben járt Magyarországon.

Találkoztunk olyan magyar ismerősökkel az ausztráliai magyar közösségben, akik engedtek a honvágy csábításának, és hazaköltöztek, de egy idő után visszajöttek. A hontalanság nagyon nyomasztó nyűg. Ezért muszáj volt eldöntenünk még az elején, hogy ausztráliai magyarok leszünk, és nem adunk helyet a kételkedésnek a téren, hogy jól döntöttünk-e, amikor ezt a földrészt választottuk otthonul” – mondta az Ausztráliában élő óvónő.

valamint vasárnaponként legalább négy helyen szolgáltatnak magyarul misét vagy istentiszteletet. Az utóbbi években a különböző magyarországi diaszpóraprogramok nagy segítséget nyújtanak, hogy az Ausztráliában letelepedett magyarok leszármazottai jobban megismerjék kultúrájukat, őseik hagyományait.

Kétévente az itt működő magyar központ ad helyet a háromnapos gasztronómiai, néptáncos-népzenés programokkal tarkított Hungarofesztnek, továbbá a nagyobb nemzeti ünnepek alkalmával megemlékező műsorokat is szerveznek a különböző hagyományőrző egyesületek. Háromévente magyar kulturális találkozót is szerveznek, amelyre Ausztrália minden államából várnak magyarokat, idén év végén Melbourne ad otthont az eseménynek. „A lányaimmal aktívan részt veszünk a szervezésben, igazi kihívás felkeresni a különböző államokban működő magyar egyesületeket, iskolákat és bevonni a programokba.

– részletezte Bartha Gyöngyi. Hozzátette, az idei találkozó mottója „Kapcsolódj a magyar örökségeddel!”, és ennek kapcsán rajzversenyt, egyhetes néptánctábort is tartanak, valamint történelmi előadásokkal, főzőtanfolyammal, film- és könyvbemutatóval, ökumenikus istentisztelettel, egyházi találkozóval és beszélgetésekkel várják az érdeklődőket.

Helyet kell adnunk azoknak is, akik magyarságukat nem nyelvükben élik meg, hanem szívükben hordozzák örökségként” – magyarázta Bartha Gyöngyi.

korábban írtuk

Amerikából is hazajárnak a torockóiak – az unitárius lelkész az elvándorlás ellenére is hisz a közösség erejében

Torockón a helyi magyar közösség életében fontos szerepet játszik az unitárius egyház. A falu unitárius lelkészével, Csécs Mártonnal készült beszélgetésben a múlt és a jelen mellett a várható jövő is terítékre kerül.