milyen volt a beilleszkedés az adott társadalomba, mi az, ami mai napig szokatlan számukra ott, hogyan élik meg a magyarságukat, és mi az, ami hiányzik itthonról. Arra is kíváncsiak voltunk, gondolkodnak-e a hazaköltözésen, illetve mi volt az a tényező, ami megerősítette abban a döntésükben, hogy külföldön maradnak.

„A legtöbb dolog, ami hiányzik otthonról, pótolható”

A gyulakutai származású Geréb Katinka a középiskola elvégzése után Budapesten tanult tovább csillagászat szakon, majd Hollandiában szerzett phD-oklevelet ugyanezen a szakterületen. Miután a csillagrendszer ismerője lett, a melbourne-i Swinburne Egyetemen kapott kutatói állást. Katinka a Krónikának elmondta, mindig is vonzotta Ausztrália, és nagyon örült a lehetőségnek, amikor nyolc évvel ezelőtt odaköltözhetett.

„A filmekben ha Ausztráliáról van szó, ugye mindig a napsütéses tengerpartot láthatjuk, de az ország hatalmas, és a nagyon egyedi a növény- és állatvilága a mai napig lenyűgöz. A lelkesedésem azóta sem csökkent, szeretek itt élni” – mesélte a fiatal nő.

– tette hozzá. Csillagászként és kutatóként nemcsak itthon, hanem Ausztráliában is nehéz elhelyezkedni, mivel az ezen a tudományterületen történő kutatások, fejlesztések gyerekcipőben járnak, ráadásul női kutatók is ritkák, mit a fehér hollók. „Ezen a területen a lehetőségek és egyetemi pozíciók száma korlátozott mindenhol. Én is időközben munkahelyet váltottam, és már nem csillagászként dolgozom. Itt azonban nagy hangsúlyt fektetnek a nők és a kisebbségek támogatására, az utóbbi években rengeteg kezdeményezés született ezen a téren” – osztotta meg tapasztalatait Geréb Katinka.

A csendes-óceáni ország nemcsak munkavállalás szempontjából vonzó, hanem számos olyan dolog van, amiért érdemes ott élni. Mivel az országot a bevándorlók építették és formálták, rengeteg európai és ázsiai ember él ott, és ez a változatosság tükröződik a kulturális események, gasztronómia terén is.

– hozta fel példaként Katinka. Hozzátette, vannak azonban olyan szokatlan dolgok az ausztrál kultúrában, amit a mai napig furcsáll. Szokatlan számára az, hogy az óceániai országban az emberek általában nagyon szeretik a sportot, a labdarúgást vagy a lóversenyeket, és ezért vannak olyan államok, ahol a hivatalos munkaszüneti napok is ezekhez az eseményekhez kötődnek. Ezenkívül az évszakok is az északi félteke ellentétei, így karácsony is nyárra esik, ami számára nagyban megnehezíti az ünnepre való hangolódást.

Elmondta, Ausztráliában van egy kisebb magyar közösség, időközönként szerveznek magyar nyelvű kulturális eseményeket a nagyobb városokban, viszont ezeken ritkán tud részt venni. „Számomra az otthoniakkal való kapcsolattartás a legfontosabb kapocs a magyarság megélését illetően. Noha a kapcsolattartás a családommal ma már nem okoz gondot, hazalátogatni annál körülményesebb. A koronavírus-járvány előtt évente egyszer hazalátogattam, a férjem, aki amerikai állampolgár, is velem tartott, azonban most már régóta nem voltam otthon.

– mondta Katinka. Megjegyezte, Melbourne-ből is figyelemmel kíséri az erdélyi eseményeket, főleg a közösségi oldalakról, a családjától, barátoktól értesül a Romániában történtekről. Arra a kérdésünkre, hogy gondolkozott-e azon, hogy hazaköltözzenek Erdélybe, Katinka nemmel válaszolt. „Mivel kettőn áll a vásár, és nem csak magamra kell gondolnom, annak ellenére, hogy én otthon is el tudnék helyezkedni a munkaerőpiacon, a férjemnek nehéz lenne ott élni. Noha tetszik neki Erdély, az itt élő emberek, a természet, mivel nem beszél sem magyarul, sem románul, nehezen boldogulna. Ezért egyelőre nem gondolkozunk a hazaköltözésen” – mondta a gyulakutai fiatal nő.

– mondta. A társadalomba való beilleszkedés azonban nem volt ennyire egyszerű, a munka utáni közös programoknak, kocsmázásoknak nincs hagyománya a nyugat-európai országban, délutánra kihal a város, esténként üresek a teraszok, leginkább csak a bevándorlók láthatók az utcán. A hétvégi közös grillezéseknek sem olyan a hangulata, mint Erdélyben, nincs akkora felhajtás, ha vendégek érkeznek valakihez.

A németek ezen a téren nem éppen kompromisszumkészek, számukra fontosabb az ő nyugalmuk és boldogságuk, minthogy valakinek esetleg szívességet tegyenek” – mondta Albert Zoltán.

Leginkább csak magyar meséket olvasunk nekik, ismerik azokat a népdalokat, mondókákat, amit az otthoni hasonló korú gyerekek. De mindez egyéni döntés és hozzáállás kérdése” – fejtette ki.

Albert Zoltán azt is elmondta, hogy nincs honvágya, a családjával, a volt barátaival tartja a kapcsolatot, és találkoznak is, amikor hazalátogatnak évente egyszer. „A szüleimmel rendszeresen beszélek, és ők elmondják, ha valami említésre méltó történik Csíkszeredában vagy a környéken. Aktívan nem követjük a hazai politikát, néha a Facebookon szembejönnek hírek, programok, de azt kell mondanom, hogy az elmúlt tíz évben semmi sem változott számomra számottevően.

valószínű az anyagiak hiánya miatt nem történnek fejlesztések. Nem nő, sőt romlik az életszínvonal, és ez ijesztően hat, összehasonlítva a németországi otthonunkkal” – fogalmazta meg. Arról is beszélt, jelenleg nem terveznek hazaköltözni, mert Németországban az élet sokkal tervezhetőbb, és kevés olyan dolog van Erdélyben, amiért megérné visszatérni, viszont a jelenlegi világpolitikai történéseket látva, örül a nyitva maradó lehetőségnek, mert ki tudja, mit hoz még a jövő.

korábban írtuk

A Romániában születettek több mint 18 százaléka, a munkaképes korosztály közel negyede külföldön élt 2020-ban

Az Erdélystat.ro statisztikai portál által szerdán közzétett elemzés szerint a Romániában születettek több mint 18 százaléka élt külföldön 2020-ban.

A szabadság és a választási lehetőségek teszik vonzóvá Amerikát

Mátyus Lehel és felesége, Judit Vásárhelyen végezték tanulmányaikat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, nyári diákmunkára jelentkeztek az Egyesült Államokba, és mivel nagyon megtetszett az amerikai élet, úgy döntöttek, maradnak még egy ideig a tengerentúlon.

– idézte fel a Krónikának a Tennessee államban élő Mátyus Lehel.

ugyanis az emberek elsősorban nem csupán egy terméket akarnak vásárolni, hanem a vele járó kedvességet, odafigyelést is. Nagyon sokat lehet tanulni itt a célközönség kiszolgálásáról, és az alapanyagokat is sokkal egyszerűbb beszerezni, mint otthon” – fejtette ki.

A fiatal házaspár elmondta, noha munkalehetőségek szempontjából tényleg a lehetőségek országa a tengerentúl, ami az egészségügyet vagy az oktatási rendszert illeti, ott sincs kolbászból a kerítés. „Nem is a szolgáltatások miatt maradtunk itt, hanem sokkal inkább azért, mert van választási lehetőségünk, eldönthetjük, hogy állami vagy magániskolába íratjuk gyerekeinket, esetleg az otthon tanulást választjuk számukra. Ugyanígy eldönthetjük, hogy melyik egészségügyi biztosítás felel meg a leginkább, és az is teljesen rendben van, ha a rendszertől való függetlenség mellett tesszük le a voksot.

Az embereknek jogában áll, hogy ne oltassák be magukat, de akár az otthonszüles és otthontanulás is. Ez a nagyfokú szabadság nagyon vonzó, a Székelyföldön erre nem lenne lehetőség” – részletezte Lehel.

– fogalmazta meg. Elmondta, nem követik rendszeresen a romániai politikát, inkább csak az a része érdekli őket, ami a magyarsággal történik, mert fontosnak tartják, hogy ne szakadjanak el teljesen a gyökereiktől. Amerikában ugyanis kevés lehetőség van a magyar kultúra, identitás ápolására, inkább csak a nagyvárosokban működnek magyar központok, ahova a nagy távolság miatt körülményes eljutni.

– mondta. Hozzátette, időnként felmerül bennük a hazaköltözés ötlete, nem tartják kizártnak, hogy valamikor visszaköltözzenek Erdélybe, de egyelőre csak gyakoribb hazalátogatásokat terveznek kirándulásokkal összekötve, hogy a gyerekeik is megismerhessék a Székelyföldet és az ottani szokásokat.

korábban írtuk

Akár 1 millió 150 ezer magyarunk is lehet – Szociológus a népszámlálási adatok mögötti valóságról

Fenntartásokkal kell kezelni a 2022-es népszámlálásnak a statisztikai hivatal által közölt, különösen bizonyos megyék migrációs nyereségére vonatkozó adatait Kiss Tamás szociológus szerint.