Ilyenkor elmagyarázzák, merre, mit kell nézni az égbolton, hogyan kell beállítani egy-egy teleszkópot, hogyan azonosíthatók a csillagképek, bolygók, üstökösök. Óvodák és iskolák, szabadidős programok szervezői meghívásának is eleget tesznek, hogy előadást tartsanak az univerzum csodáiról.

De a csillagászok nemcsak nézik, hanem olykor le is hozzák a csillagokat az égből – utal Popa Armand a nem túl számos, de annál értékesebb meteorit-gyűjteményére. Ennek legújabb tagja az oroszországi Cseljabinszkban 2013. február 15-én lehullott meteor egy darabkája. „Minden meteor és meteoritdarab különleges, a cseljabinszki pedig azért, mert 2013 februárjában egy kora reggeli órában történt, amikor nagyon sok autó volt az utakon, és Oroszországban igen elterjedt a fedélzeti kamerák használata. Ennek köszönhetően rengeteg felvétel készült erről a meteorhullásról. Nagyon sok térfigyelő és biztonsági kamera is rögzítette, tehát több szögből, nagyon jól dokumentált volt, minden híradó leadta, sokan látták, mert ugye ez már a közösségi oldalak korszakában történt” – indokolta meg, hogy miért is lett oly’ felkapott a cseljabinszki eset.

„Egy csillagnak látszó fényjelenség a meteor, s ami földet ér, az a meteorit. Persze elvárható egy csillagásztól, hogy a csillagos égbolt egy darabkája nála legyen” – mutatta büszkén a legújabb szerzeményt.

Amikor meteorithullás van, és valószínűsíthető, hogy földet érnek a törmelékek, a csillagászok elindulnak ezeket megkeresni. „A cseljabinszki annyira dokumentált volt, hogy konkrétan tudták, hová esett le, és elég nagy darabokat sikerült szerezni, amelyek utólag múzeumokba, tudományos intézményekbe kerültek, illetve egy része a kereskedelemben kötött ki, merthogy van ennek egy külön piaca. Minden csillagász szaküzletben lehet vásárolni meteoritmintákat” – magyarázta.

Ezek a kőzetdarabok felcímkézett dobozokban kaphatók, és tanúsítvány is jár hozzájuk. „Minden országban létezik egy meteortársaság, amelynek a tagjai hitelesíthetik ezeket. Magyarországon Kereszty Zsolt foglalkozik ezzel, s amelyiken az ő neve szerepel, és szakboltokban kapható, az biztosan eredeti darab” – oszlatta el a kételyeket a meteorit-tulajdonos. A Popa Armand birtokában lévő cseljabinszki minta körülbelül fél centiméter átmérőjű, 1-1,1 grammos súlyú és – nagyon ritka. „Nehéz beszerezni, a nagyobb darabok különösen drágák, mert igen értékes kőzetdarabokról van szó. Attól függ, milyen meteorit, de grammja az arany értékével vetekszik, sőt gyakran sokszorosan meghaladja annak az árát. Az eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen, csillagászként ez maga a tökély!” – lelkendezett a büszke gyűjtő.

Ennek az az érdekessége, hogy vasmeteorit, tehát a mágnes fogja, és a többihez képest elég nagyocska. „Büszke vagyok a Mars- és a Hold-meteoritra. Ezek olyan kőzetdarabok, amelyek a Marsból és a Holdból csapódtak ki úgy, hogy egy meteor nekiütközött ezek felszínének, aminek a nyomán egy csomó kőzet kikerült az univerzumba, ott keringtek pár százezer évig, majd lehullottak a Földre” – ismertette az eredetüket.

Popa Armand szívesen és rendszeresen tart előadásokat diákoknak a csillagászatról. A hallgatóságot természetesen az elméletnél jobban érdeklik a kézzelfogható dolgok. „Hatodikos lehettem, amikor a földrajztanárunk behozott az egyik órára egy meteoritdarabkát, és engem annyira lenyűgözött, hogy azt hiszem, ez a szenvedélyem oda vezethető vissza – idézte fel Popa Armand. – Minden bemutatóra viszek meteoritokat, odaadom a gyerekek kezébe, sőt a Campo del Cieló-i darabot ki is vehetik a dobozból, megfogdoshatják. Örvendenek, hogy saját kezükben érezhetik az univerzumot.”