Kalotaszeg kulturális örökségét népszerűsítené a Fokvárosban berendezett tájszobával az erdélyi Bordy Emese

„Ezt követően meghívott magához, hogy töltsek néhány hetet az ő kalotaszegi szobájában, és ismerkedjek meg a fokvárosi kultúrával, természeti szépségeivel. Így jutottunk el férjemmel Dél-Afrika legdélebbi városába, mondhatni a világ végére, és életre szóló élményben volt részünk” – fogalmazott a hagyományőrző egyesület elnöke, aki január végi hazatérése után részletesen mesélt vendéglátója történetéről.

A nemrég kialakított tájszobában januári látogatása során Kis Lukács Éva is besegített a rendezésben, bővítésben. „A tisztaszobában számos kalotaszegi tárgy és ruhadarab található, melyeket nagyrészt a szentlászlói nagymamám készített nekem kelengyeként (stafírungként), de sok mindent kaptam ajándékba rokonoktól is, többek között a szintén tordaszentlászlói Laczi Papp Rozáliától és családjától” – elevenítette fel a Krónika megkeresésére Bordy Emese. Hozzátette, a gyűjteményben szerepelnek hagyományos szőttesek, násznagy kendők, öt méter rongyszőnyeg, nagy- és kisírásos párnák, a nagyapja által faragott tárgyak és természetesen a kalotaszegi népviselet elemei, amelyek egy babán pompáznak.

„Ugyanakkor különleges élmény számomra vendégeket fogadni ide, hiszen megoszthatom velük Kalotaszeg kulturális örökségét, és ha kérdeznek, akkor szívesen mesélek a tárgyakról vagy az erdélyi hagyományokról. Jó lenne, ha ez is bekerülne a köztudatba, ugyanis a legtöbb ember világszerte, de főként az angol nyelvterületű részeken, Erdélyt csak Drakuláról ismeri” – részletezte a kutató, aki az anyanyelvet is fontosnak tartja, férjével és kislányával magyarul beszélnek otthon.

Előbbi készítése már jól megy, utóbbit még csak tanulgatom” – jegyezte meg a professzor. Hosszútávú terveivel kapcsolatban pedig elmondta, szeretnének visszajönni Erdélybe, és mivel gyermekkorától erős szálak fűzik Tordaszentlászlóhoz, itt terveznek házat venni és letelepedni.