\"Ha a középkorban élnénk, megölném. Teljesen elveszítette a realitásérzékét. Ez az ember azt képzeli magáról, hogy a világ közepe.\" Nem politikai ellenfelek üzengetnek a fenti stílusban egymásnak, hanem a jobb napokat is megélt legendás román rockzenekar, a Phoenix egykori és jelenlegi tagjai vagdosnak ilyen keresetlen szavakat egymás fejéhez. Holott a banda nemcsak jobb napokat, de jobb évtizedeket is maga mögött tud, hiszen az ország legelsõ, 1962-ben alapított rockegyüttesérõl van szó, amelynek a kommunizmust is sikerült túlélnie. Igaz, ehhez rögtön az elején szükség volt egy \"apró\" kompromisszumra.

Az 51 évvel ezelõtt, temesvári egyetemi hallgatók által Sfinţii (Szentek) néven létrehozott bandát – az ateista kommunista rezsimmel való összetűzést elkerülendõ – rövid idõ alatt át kellett keresztelni. A kezdetben a nyugaton hõskorszakát élõ beat hullámait meglovagló Phoenix tagjai fokozatosan próbálták ki a rock különbözõ stílusirányzatait. A pszichedelikus, a hard, majd a progresszív rock után megtalálták saját, senkivel össze nem téveszthetõ hangjukat, az autentikus román folklórból merítõ etnorockot. A bandának már annak idején a képzõművészet iránt is különös vonzalmat érzõ Nicolae (Nicu) Covaci énekes, gitáros volt a frontembere, ugyanakkor elválaszthatatlanul egybeforrt a Phoenix nevével Ovidiu Lipan-Ţăndărică dobosé és Mircea Baniciu énekesé.

Akárcsak a zenekar más nemzetiségű tagjaié, hiszen Temesvár mindig is nevezetes volt a multikulturalitásáról. A basszusgitáron, hegedűn és blockflötén egyaránt játszó Iosif Klapphoz hasonlóan sajátos színt kölcsönzött a bandának a 2010-ben elhunyt legendás Kamocsa Béla gitáros, énekes, aki Bega Blues Band néven önálló blueszenekart is alapított. A román kommunisták által egy évig betiltott, egyre népszerűbb Phoenix tagjai a rezsim fojtogató szorításában az emigráció mellett döntöttek. Mivel közülük egyedül Covaci távozott legálisan Hollandiába, a frontember 1977-ben, rendkívül kalandos körülmények között, kiszöktette az országból a barátait. Egy teherautóba berakodták az együttes felszerelését, a hangfalak kiürített dobozaiba pedig bebújtak a banda tagjai, így sikerült átkelni a vaskapui határátkelõnél Jugoszláviába.

A szökést annak idején a hatóságok megpróbálták eltitkolni, ugyanakkor rendkívüli retorziókat váltott ki a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte részérõl, amely azonnali hatállyal kirúgta a szolgálatos határõröket. A romániai rajongók sokáig azt hitték, hogy a banda tagjait a Szekuritáte tette el láb alól, mígnem a Szabad Európa Rádióból értesültek, hogy az NSZK-ban folytatják. Miközben Covaci ragaszkodott ahhoz, hogy az otthoni hagyományokat követve román dalokat játsszanak – amirõl késõbb maga vallotta be, hogy butaság volt –, Klappék nyitni akartak az angol szövegek és a nyugati stílus irányába, ami egyre több konfliktushoz vezetett. A nyolcvanas évek elején bekövetkezett szétválás ellenére a Transsylvanian-Phoenix néven futó együttes nem szűnt meg. Bár Covaci maradt az egyetlen román a bandában, a napi nyolc–tíz órás próbáknak köszönhetõen az új, német nemzetiségű tagok kiválóan énekelték a román szerzeményeket is, közöttük számos rockoperát.

Az 1989-es forradalom híre az osnabrücki Hyde Parkban adott koncert közben érte a Lipannal és Manfred Neumann-nal újra kiegészült együttes tagjait, akik örömükben elsírták magukat a színpadon. A rendszerváltás után szinte valamennyien hazatértek Romániába, ahol csatlakozott hozzájuk az otthon maradt Baniciu is, a zenéjükre kiéhezett hazai közönség pedig a tenyerükön hordozta õket, fellépéseiken megtöltve az ország stadionjait. Fennállásuk negyvenedik évfordulóját több megakoncerttel ünnepelték 2002-ben, az ötvenéves jubileumot azonban már nem élték meg az eredeti felállásban. Covaci, illetve Lipan és Baniciu halálos ellenséggé vált, miután elõbbi beperelte õket amiatt, hogy engedélye nélkül játsszák a Phoenix slágereit.

\"Ezek egyszerűen árulók, lakodalmakon, temetéseken énekelnek, megérdemelnék, hogy a közönség megdobálja õket. Phoenix csak ott van, ahol én vagyok\" – szögezte le nemrég a jelenleg Spanyolországban élõ Covaci. Akit annyira felbõszített, hogy a hard rock legnagyobb hatású zenekara, a Deep Purple június 7-i kolozsvári koncertjén Lipanék elõzenekarként lépnek fel – igaz, nem Phoenix néven –, hogy közölte, ha a középkorban lennének, megölné õket. Baniciuék azonban azt állítják, 1990-tõl egy vasat sem kaptak Covaci-tól a közösen megjelentetett lemezek árából és a jogdíjakból, pedig a dalokat közösen szerezték, így minden jogalapjuk megvan arra, hogy elõadják azokat.

Noha a banda egykori tagjai bevallásuk szerint sokszor sírva emlékeznek vissza a közösen eltöltött évtizedekre, és adott esetben hajlandók is lennének az \"összeborulásra\", az egocentrikus és haragtartó Covaci nem hajlandó megbocsátani nekik. Így a román rockzene fõnixmadara várhatóan nem fog újjászületni. Holott Covaci-ék évekkel ezelõtt még azt tervezték, hogy a rock másik nagy közép-európai \"öregjével\", az ugyancsak 1962-ben alakult Omegával közösen ünneplik meg a fél évszázados fennállást.