Fél évszázad alatt nem sokat változott a vasúti közlekedés

Antal Erika 2016. május 30., 15:19

Erdély az 1867-es kiegyezést követően az Osztrák–Magyar Monarchia egyik leghátrányosabb helyzetű régiója volt. Ennek megváltoztatása tekintetében óriási szerepet játszott a vasúti építkezés – ezt mutatja be a Marosvásárhelyen a hétvégén nyílt és július 5-ig megtekinthető vasúttörténeti tárlat. 

Fotó: Boda L. Gergely

Az első erdélyi vasút 211 kilométeres szakaszon, Arad és Gyulafehérvár között, Tövisnél csatlakozott a Magyar Keleti Vasúthoz – olvasható a vármúzeumban látható tárlaton, ahol vetített képek, pannók és egy terepasztal is a nézők rendelkezésére áll. A kiállítás a Magyar Műszaki és Közlekedésügyi Minisztérium kezdeményezésére jött létre 2014-ben, és eddig bemutatták Budapest után Aradon, Déván, Bukarestben, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Nagyváradon.

Mint elhangzott, a 19. század végén, a 20. század elején fotográfusokat bíztak meg azzal, hogy képileg is dokumentálják az építkezéseket, így több mint háromszáz korabeli fényképfelvétel maradt fenn, nem csak a technikáról, a műszaki megoldásokról, de a táj átalakulásáról, a környezetet átépítő emberekről is. A viszonylagos gazdasági elmaradottság és mostoha földrajzi viszonyok miatt a Székelyföld vasútjai épültek meg a legkésőbben, magántőke hiányában államköltségen.

A századfordulóra Erdély minden jelentősebb települését érintette vasút. Budapestről nyolc óra alatt lehetett eljutni Kolozsvárra, Brassóból Aradig tizenkét órát tartott az út, míg Tövis és Arad között alig öt órát, Marosvásárhelyről a székely körgyűrűn Brassót nyolc-kilenc óra alatt lehetett megközelíteni. Ezek mára sem változtak sokat – hangzott el a megnyitón, ahol a Maros Megyei Múzeum részéről Pánczél Szilamér köszöntötte a vendégeket, Kósa András Lászlót, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatóját, és Buzás Mihály vasúti mérnököt, a terepasztal tulajdonosát.

Kósa András László kiemelte, ötven év sem kellett ahhoz, hogy Erdélyben létrehozzák a – dél-, illetve észak-erdélyi – vasúti forgalmat, amely ma is a vasúti közlekedés gerinchálózatát képezi. Azóta pedig nemhogy nem fejlődött, de csökkent a hálózat hatékonysága ezeken a vidékeken. Az építkezés akkor sem volt mentes a különböző botrányoktól, amerikai típusú tranzakciók, építési kudarcok kísérték a munkálatokat – mutatott rá Kósa.

A kiállítás érdekessége a Buzás Mihály által bemutatott terepasztal, amely húsz méter hosszú pályával, több mozdonnyal, kocsikkal, három állomással, 15 váltóval, négy jelzővel, irányítótoronnyal, fűtőházzal, állomásépülettel, illemhellyel, váróteremmel, víztoronnyal, vasúti hidakkal, átjárókkal van felszerelve, és nemcsak a gyerekek, de a felnőtt látogatók számára is érdekfeszítő. A vasúti mérnök elmondta, gyerekkorától érdeklődik a vasút, a vonatok, szerelvények iránt, ezért miniatűr gyűjteményében kétszáz mozdony és négyszáz kocsi van, különböző nyomtávú pályákkal, egy állandó és egy hordozható terepasztallal.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat