Minap szinte véletlenül találkoztunk a Telekiek Belgiumban élő leszármazottjával, aki erdélyi értékekre hívja fel a nyugati turisták figyelmét. Mint aki hazajár, köszönt be ismerősen az örmény közösségi ház udvarára a nyakkendős buszsofőr, a marosvásárhelyi Bardocz Tibor, aki idén már a harmadik csoportot hozza az örmény templomhoz. A sofőr gróf Teleki megbízásából kormányozza a buszt, az utazóközönség pedig belga, francia turistákból áll.

A gróf a templomban van, nem lesz könnyű kiszúrni a turisták közül, hiszen egyszerűen öltözik, esetleg a bajsza lehet ismertetőjel – mondja a sofőr.

Teleki Kálmán a gernyeszegi kastélytól szervezi az erdélyi körutakat, azért leginkább belgáknak és franciáknak, mert „amikor elkergették őket a csodarendszerben, a grófék Belgiumba menekültek\" – mondja Bardocz. Teleki Kálmán felesége utazási irodát is működtet Belgiumban, ahonnan hamarosan egyetemistacsoport is érkezik Gernyeszegre kastélyt felújítani.

Gál Hunor örmény katolikus plébános a templom és örménység jellegzetességeiről beszél a csoportnak, nevén szólítja Telekit, a sekrestyébe vonul vele. Mikor visszatérnek, hagyományos örmény vörös köpönyeget visel a nemesi család leszármazottja. A belgák fényképeznek, nem tudnak betelni a látvánnyal. „Szándékom az, hogy megismertessem a régiót a nyugat-európaiakkal. Erdélynek annyi szépsége van, hogy erről más nemzeteknek is tudniuk kell\" – fogalmaz nemes egyszerűséggel Teleki Kálmán. Mint mondja, nagyon érdekli a nyugatiakat a vallási gazdagság és az együtt élő nemzetek színessége. „Ez hozott a gyergyószentmiklósi örmény templomba is. Minden kirándulás útvonalát úgy tervezem meg, hogy az összes erdélyi egyházat bemutathassuk\" – teszi hozzá.

A visszaigényelt és kapott birtokok, épületek rengeteg pénzt és munkát követelnek, Teleki mégis azt mondja, félre tudja tenni az építkezési teendőket, mert az értékek bemutatását szívügyének tekinti. „Nem vagyok szakképzett idegenvezető, csak arról tudok beszélni, ami a tapasztalatom és az életem része. Elmesélem az életemet, aminek jó része itt, Erdélyben zajlott, hiszen harmincnégy évig itt éltem, szintén harmincnégy éve Nyugat-Európában lakom – bár az utóbbi időben többet vagyok itthon, mint otthon. Mert a nemességnek vissza kell ide kerülnie, én ebben hiszek\" – összegzett Teleki Kálmán.