A képzést az egyetemi oktatás és a sofőriskola keresztezéséhez hasonlítanám, ami 2-3 évet vesz igénybe, elméleti, valamint gyakorlati képzések váltogatják egymást. A pilótaiskolát többféleképpen el lehet végezni, ennek talán az egyik leggyakoribb módja, hogy a tanítvány lépésről lépésre szerzi meg az engedélyeket.

Görögországban kezdtem a képzést, majd Írországban dolgoztam légiutas-kísérőként, és mellette folytattam a pilótatanulmányaimat. Közben repülést is oktattam Magyarországon, így viszonylag elég hamar rám volt teljesen bízva egy-egy repülőgép.

Magyarországon, ha jól tudom, a közlekedési mérnöki egyetem keretein belül van lehetőség elvégezni. Általános gyakorlat, hogy azok számára, akik nem tudják finanszírozni az iskolát, a képzés díját megelőlegezi egy légitársaság, amit majd a pilóta a későbbi fizetéséből törleszt. Sajnos itt is, ahogy szinte minden más szakmában, a diploma vagy engedély megszerzése még nem jelent automatikusan munkahelyet. Számomra egész képzésem legnehezebb része a légitársasághoz való bekerülés volt. Ha viszont már az embernek van tapasztalata, akkor adott esetben sokkal könnyebb váltani.

− Kanyarodjunk vissza kicsit a pályája elejére. Melyik volt és milyen élmény maradt az első repülése?

− Az összes engedély megszerzése után a Wizz Air magyarországi légitársaságnál kezdtem el dolgozni. Utasszállító pilótaként először Budapestről Barcelonába repültem.

nagyon izgultam, tavasz volt, akkor kezdődött a szezon, és tele volt a járat magyarországi turistákkal. Szerencsére nem történt semmi szokatlan az úton, jól sikerült mind a fel-, mind a leszállás, és ez bizonyos szempontból motivációt jelentett számomra a későbbiekben is.

− Említi, hogy a repülést több tényező is befolyásolja. Ilyen az időjárás, a gép műszaki állapota. Sok esetben váratlan helyzetek adódnak, ahol a kapitánynak azonnal döntést kell hoznia. Került már olyan helyzetbe, amikor nem tudta, hogyan tovább, és igazi kihívás volt megoldani a problémát? Melyik volt a legforróbb pillanat a pályafutása alatt?

− Az utasszállító gépeken majdnem minden kétszeresen vagy háromszorosan be van biztosítva, ha egy műszer meghibásodik, mindig van valami, ami helyettesíti azt, tehát ahhoz, hogy komoly gond legyen, valami nagyon rossznak kell történnie. Mi Airbus A321-es gépekkel repülünk, a járataim során szerencsére eddig csak kisebb technikai problémák adódtak, semmi olyan, ami befolyásolta volna a repülés biztonságát.

Ezenkívül félévente vizsgázunk szimulátorokon, ahol olyan helyzeteket kell megoldanunk, ami a hétköznapi életben csak nagyon különleges esetekben fordulhat elő. Igazából az időjárás az, ami mindennap nehézséget tud okozni, gyakran előfordulnak rossz látási viszonyok vagy erős szél, így arra kényszerülünk, hogy más reptéren szálljunk le. Ez Kolozsváron is nagyon gyakran előfordul, de

Az utasok azt nem tudják, de minden esetben, amikor elindulunk egy célállomás felé, van B, sőt olykor C tervünk is arra az esetre, ha az első reptérre nem tudunk leszállni, ezeket a döntéseket mindig a kapitány és az első tiszt hozza meg. Kisgépes oktatóként azonban történhet olyasmi, ami meglepi az embert, például éjszakai gyakorlat során, a tanítvány elveszítheti az úgynevezett szituációs jelenlétét (azt, hogy ura marad a helyzetnek) és olyan helyzetbe hozhatja a gépet, amiből nem egyszerű visszahozni.

Nekünk a helyiekkel felemás a kapcsolatunk, vannak ismerőseink, barátaink, viszont közösen nemigen járunk rendezvényekre, mivel ők másképp szórakoznak, és nem fogyasztanak alkoholt, mint mi. Munkavállalás szempontjából az országban számos nagyon jól fizető állás van, amit európaiak, amerikaiak töltenek be, ezenkívül a legtöbb helyen itt is, akárcsak máshol a világon, az olcsó, indiai, pakisztáni vagy Fülöp-szigeteki munkaerőt alkalmazzák.

− Tervez visszajönni Erdélybe?

− Nagyon jól érzem magam itt, ezért rövid és középtávon itt szeretnék maradni az Emirátusokban, de nem tudom, mit tartogat számomra a jövő, így azt sem zárom ki, hogy valamikor hazaköltözöm Erdélybe.

− A repülés ezek szerint teljesen kitölti az életét. Mégis, ha választania kellene egy másik hivatást, mivel foglalkozna szívesen?

− Ha nem repülhetnék, akkor is egy légitársaságnál vállalnék repüléstervezői munkát. Ezenkívül nagyon szeretek tanítani, így a repülésoktatás is érdekel. De ha teljesen más szakmát kellene választanom, akkor mindenképp a turizmusban dolgoznék, panziót nyitnék, vagy kirándulásokat szerveznék.