A jelek szerint választottaink megirigyelték a tanárokat: nem az egekbe szökő fizetésük, hanem a naponta ismétlődő, óráról órára változó közönség előtti szereplésük miatt.

Emberi gyarlóságaink egyik legismertebbje az elmúlt idők megszépítése, a kellemesebbé tétele. Ha hétköznapi ember teszi ezt saját történeteivel, bocsánatos bűnt követ el.

A Barbárok cím tökéletesen fedi a Nagyvárad Táncegyüttes által pénteken bemutatott rituális táncot és a levetített enyelgő mozdulatsorokat, de Móricz Zsigmond novellájának párbeszédeit és történetszövését semmiképpen sem.

Amikor egyre gyakoribbak lettek a mindenhonnan özönlő migránsokkal kapcsolatos rémhírek, a derült égből lecsapott a remény: tudtommal a bejelentést az amerikai űrhivatal kezdte.

A címbeli mondat eredetileg nem kérdés, hanem határozott kijelentés volt: ha nem csalódom, a János vitéz daljátékváltozatának egyik slágere. 

A szocdemek egyik oltyán kiskirálya, most, hogy talán egyértelműen bebizonyosodott az akkori gyanú, visszatért az anyapárt kebelébe.

Arany János poétaszemmel: Babits segítségkérése, Tóth Árpád reményvágya, József Attila értékítélete.

Európai nagyvárosokban lépett fel nemrég a nagyváradi filharmónia énekkara, Ennio Morricone irányításával mutatták be a világhírű olasz zeneszerző filmzenéiből készített összeállítást.

A nagy alkotók közt nincs civakodás a miatt, kinek a nyelve szebb, régibb, méltóbb az értékekhez. 

Szomorú, hogy az egészségügy nem hajlandó gyógyulni. Hiába váltják egymást a miniszterek, röppennek fel újabbnál újabb ötletek, gyorsan szét is pukkannak a levegőben.

Mondhat bárki bármit, a gyorsan és könnyen elérhető közösségi fórum sokkal jobb, mint amennyire nem jó.

Folyvást emlegetjük a „megfelelő embert a megfelelő helyre” szólást, csak sajnos ebből már jó ideje inkább gunyoros felhangú szólam lett.

Egyelőre csak buta szóbeszédnek, felelőtlen fecsegésnek tűnhet az a hír, hogy a kaliforniaiak közel egyharmada ki akar lépni az Egyesült Államok szövetségéből.

A szocdemeknél már nem foglalkoznak a látszatok betartásával, nem érdekli őket, ki mit mond, hogyan vélekednek róluk az emberek.

A reformáció fél évezredes évfordulójára emlékezik egész éven át a keresztény világ: arra az 1517. október 31-ére, amikor Luther kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 pontba szedett igényét. 

Megható volt látni, ahogy a tüntetések után, mikor a résztvevők zöme már indult hazafelé, a még majdnem gyerekek gyűjteni kezdték zsákokba az elhullajtott szemetet.

Igaz, hogy más növények tövében, levele alatt vagy az árnyékában meghúzódó ibolyát nem lehet azonnal észrevenni, ám erős, jellegzetes illata „orránál fogva” elvezeti az őt keresőt.