Az április 6-ai választás legfontosabb eredménye határon túlról nézve, hogy minden előzetes várakozást, elemzői jóslatot meghaladó mértékben regisztráltak és szavaztak a határon túli magyar kettős állampolgárok, illetve elsöprő többségben, 95 százalék feletti arányban a Fidesz–
KDNP-listára szavaztak.

A részvétel a fontos

Meggyőződésem, ha valamiről érdemes beszélni egy választás kapcsán, akkor az a választási részvétel, a leadott szavazatok eloszlása és az ezen jelenségek mögött rejlő motivációk, illetve a folyamatok jövőre vonatkozó politikai hatásának elemzése, becslése, jóslása.

Teljesen értelmetlen dolognak tartom azt elemezni Erdélyből, hogy mennyire arányos és mennyire nem a jelenlegi magyar választási rendszer, és hogy ez jó vagy rossz, különösen egy olyan országból, ahol egy évvel a parlamenti választás után a parlamenti képviselők 20 százaléka pártot, politikai oldalt cserélt, és ahol az ellenzéki pártok polgármesterei a kormánypártnak kampányolnak, illetve ahol a koalíciós megállapodást azért kötik, hogy legyen mit megszegni a választást követő napon.

Nagyon annak sem látom értelmét, hogy a magyarországi parlamenti választáson leadott erdélyi magyar szavazatok tükrében bárki is a magyar–magyar politikai viszonyok elemzésébe bocsátkozzon, értve ezalatt, mondjuk, a Fidesz–RMDSZ-viszony vagy az RMDSZ és a néppárt/polgári párt viszonyának elemzését. Mert az április 6-ai választások nem erről szóltak, hanem arról, hogy az optimista, 80-100 ezres becslésekhez képest 150 ezer, határon túli magyar leadta voksát, és 195 ezer polgár regisztrált a szavazásra.

E számokból kell kiindulni, nem másból. És e számok nagyon masszív számok, ha belegondolunk abba, hogy az 550 ezer kettős állampolgárból levonva 90 ezer magyarországi lakcímmel is rendelkezőt (minden bizonnyal ott élőt), illetve a 100 ezer körüli kiskorút, az derül ki, hogy a 360 ezer szavazati joggal rendelkező polgár közel kétharmada regisztált, és a regisztrálók háromnegyede szavazott is.

Az összehasonlítás végett csak megjegyezném, hogy a legutóbbi romániai parlamenti választáson az RMDSZ-re az erdélyi magyar szavazók egyharmada szavazott, és ha a soron következő európai parlamenti választáson az erdélyi magyarság olyan aktivitást tanúsítana, mint ahogy tették az erdélyi magyar kettős állampolgárok április 6-át megelőzően, akkor minimum 4-5 fős brüsszeli EP-képviseletünk lenne 10 százalék feletti eredmény mellett.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az állampolgárság igénylése folyamatos, sőt remélhetőleg azok közül, akik már kettős állampolgárok, de még nem regisztráltak, 2018-ig, a soron következő magyarországi parlamenti választásig többségében regisztrálni és szavazni is fognak.
Néhány hete olvastam, hogy Csehországban, amikor bevezették a határon túl élők levélben történő szavazásának lehetőségét, az első választáson hétezren voksoltak, a következőn viszont tízszer többen, több mint hetvenezren.

Nálunk a szavazati joggal rendelkezők fele szavazott már első alkalommal, és ez is azt bizonyítja, hogy a határon túli magyarok körében nagyon erős az igény a szavazati jog iránt. Szerintem óvatos becslés mellett is kijelenthető, hogy 2018-ban Erdélyben a magyarországi parlamenti választásokon leadott szavazatok száma könnyűszerrel meghaladhatja a 200 ezret. Kíváncsi vagyok, e szám tükrében is a mostanihoz hasonlóan fogalmaz-e Parászka Boróka 2018 tavaszán, miszerint a kettősállampolgár-történet véget ért, és hogy a magyar állampolgárságnak Magyarország határain kívül nincs keletje.

Két és fél „külhoni” mandátum

Az elemzéseket olvasva hiányolom azt is, hogy a megszólalók nem foglalkoznak a határon túli szavazokból keletkezett mandátumok számával, pedig az egyéni választókerületi mandátumot egyáltalán nem nyerő két párt, a Jobbik-, illetve az LMP-listás szavazatait megduplázva könnyűszerrel kiszámolható, hogy a határon túli szavazatokból több mint két és fél mandátum keletkezett.

Elmondhatjuk, hogy jó két szép kerek mandátumot eredményeztek az erdélyi szavazatok a 199 fős Országgyűlésben, és 2018-ban lehet 4 vagy akár 5 is. Tudom, van, aki azt mondja, hogy ez kevés, de nézőpont kérdése, és egyébként is, aki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli, és akkor még nem is beszéltünk arról a bizonyos kétharmadról, amely meglett.

Amint írtam, az előttem megszólalókat nem igazán késztették elemzésre a regisztrációs számok, a leadott szavazatok száma, illetve az e szavazatokból keletkező mandátumok száma, pedig szerintem izgalmas kérdések. E viszonyulást nem értettem, de amit igazán nem értek, az az egyes magyar pártok által elért szavazatok arányára vonatkozó elemzés mellőzése. A 95,59-os Fidesz-szavazati arány, akárhonnan is nézzük, magyarázatra szorul.

Én egy dolgot tartanék fontosnak kiemelni székelyföldi politikusként: nálunk az emberek nem szeretnek adósok lenni. Mindig azon vannak, hogy ha van adósságuk, van kötelezettségük, azt teljesítsék. A Román Nemzeti Bank kimutatása szerint Románia legalacsonyabb lakossági eladósodási rátával rendelkező megyéje Hargita megye. Más magyarlakta megyék is élen járnak e vonatkozásban, tehát nem székelyföldi jelenség ez, hanem erdélyi magyar jelenség. A magas regisztrációs és szavazási arány, illetve főképpen a 95,59 százalék magyarázatát én ebben a magatartásban látom. Az emberek úgy érezték, hogy komoly adósságuk van az Orbán Viktor által megszemélyesített politikai közösség felé, személyesen felé, és az április 6. előtti napokban megtették azt, amiről úgy gondolták, hogy kötelességük megtenni.

Az elmúlt két romániai parlamenti, önkormányzati választáson csekély arányban támogatták a Fidesz által patronált néppártot/polgári pártot, most mégis 95,59 százalékos arányban a Fideszre húzták be az x-et. Egyesek, gondolom, ezt ma sem értik, hogyan történhetett, pedig a magyarázat egyszerű: az erdélyi magyar ember közösségi ember, és az egyéni szavazat leadását mindig megelőzi egy közösségi vita, párbeszéd, amelynek végén megvalósul a közösségi döntéshozatal. Ezt a pártot, ezt a politikust kell támogatni, mert megérdemli, és akkor az a párt vagy politikus megkapja a bizalmat. Az erdélyi magyar közösség politikai értelemben is egy kiszámítható, nyugodt erő.

Torzít az ideológiai szemüveg

A lényeg az, hogy az április 6-ai szavazásnak vannak tanulságai, amelyeket érdemes elemezni. Először is fontosnak tartom leszögezni azt, amit a választások után még a magyarországi balodali elemzők is kiemeltek, hogy a magyar választási rendszer változatlanul hagyása mellett, határon túli szavazókkal vagy nélkülük, szintén masszív, kétharmad közeli Fidesz–KDNP-s parlamenti többség keletkezett volna április 6-án.

Ezt csak azért tartom fontosnak leszögezni, hogy ne értékeljük alul a határon túli magyar szavazatok szerepét, de felül se – kezeljük a helyén. Másik tanulság, hogy a határon túli magyar közösségekhez ideológiai szemüveggel közelíteni, problémáit, gondjait jobb/bal skála mentén elemezni nem vezet sehova.

A polgári pártnak, majd a néppártnak ideológiailag megágyazni próbáló politológusok hiába mantrázták éveken keresztül, hogy a jobboldali erdélyi magyar a jobboldali magyar pártokra (néppárt, polgári párt) szavaz, aki meg az RMDSZ-re szavaz, az baloldali. Választásról választásra megbukott ez az elmélet, de április 6-ával végérvényesen elvesztette létalapját, és nevetség tárgyává válhat a jövőben az, aki megint elkezdi ezt erőltetni. Mellékesen megjegyzem, a néppárt, illetve a polgári párt háza táján okoz majd némi fejtörést ezen ideológiai űr pótlása, de nem kell aggódni, valahogy majd megoldják.

Ami az RMDSZ-t illeti, szintén számos tanulság leszűrhető, de én csak egyet emelnék ki, nevezetesen azt, hogy április 6-ára az erdélyi magyar kettős állampolgárok közel kétharmada teljesítette a nem is oly egyszerű regisztrációt, és közülük háromnegyedes arányban, tehát a teljes közösség fele (2/3×3/4 = 1/2) szavazott is.

Felteszem a kérdést, ha egy olyan szavazáson, amely adminisztratív nehézségekbe ütközik, és amelyre sokan azt mondják, hogy tét nélküli az erdélyi magyar szavazók szempontjából, mégis minden második szavazati joggal rendelkező polgár szavaz, akkor nem kellene elgondolkodnunk? Szerintem igen, az 5 százalékos küszöb körüli politkai létet okozó egyharmados szavazati arányunkat illene felvinni minimum 50 százalékra, azaz ötszázezer szavazatra, hogy legalább elérjük a magyarság etnikai arányának megfelelő támogatottsági szintet.

E téren az utóbbi időszakban megjelenő felmérések biztató, 6 százalék feletti, tehát etnikai arányunknak megfelelő eredményeket mérnek. Remélem, a növekvő tendencia kitart május 25-éig, és azt követően sem törik meg, ugyanis április 6. után én egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy ismét 7 százalék feletti támogatottságú politikai szervezet legyen az RMDSZ, hiszen láthattuk: az erdélyi magyar emberek mozgósíthatók.

Borboly Csaba

A szerző a Hargita Megyei Tanács elnöke