Újra kormányon

A tárgyalásokról kiszivárgott információk szerint a szociáldemokraták túlzónak tartották az RMDSZ egyes, a kisebbségi jogok bővítését célzó feltételeit, de végül mégiscsak összeállt a koalíció. A legfőbb kérdés az, milyen következményekkel jár a szövetség újbóli kormányra lépése.

Bővülnek-e a kisebbségi jogok?

Az RMDSZ politikusai már a tárgyalások során megpróbáltak taktikázni, és a felkínált két miniszteri tisztség helyett hármat kértek, a művelődés és a környezetvédelem mellett az egészségügyet is ismét RMDSZ-es irányítás alá akarták vonni. Ez azonban inkább csak trükközésnek tűnt: olyan, mintha így akarták volna bebiztosítani, hogy a két minisztériumot – meg a miniszterelnök-helyettesi tisztséget – biztosan megkapják.

Az világos, hogy az RMDSZ szempontjából „csupán” két tárca birtokában is sikeresnek nevezhetők a koalíciós egyeztetések, hiszen ismét kormánytényezővé válnak, ami számos államtitkári posztot és kormánynak alárendelt intézményvezetői tisztséget hoz „birtokon belülre”. Ami viszont ennél a romániai magyar közösség egészének szempontjából lényegesen fontosabb: milyen mértékben lesz képes a szövetség a magyar közösség partikuláris érdekeit, a kisebbségi jogok bővítésének ügyét képviselni és megvalósítani az új kormányban?

A kérdés azért is jogos, mert a Victor Ponta vezette első kormány épp azzal került hatalomra még 2012 tavaszán, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karainak létrehozásáról szóló rendelet miatt megbuktatta azt a kabinetet, amelynek az RMDSZ is tagja volt. A szövetség most félretette ez irányú sérelmeit az újabb kormányszereplés érdekében, de nagy kérdés, hogyan tudja majd rávenni Pontáékat arra, hogy ezek után épp ők rendezzék a MOGYE helyzetét a magyar közösség számára megnyugtatóan és kielégítően.

(A 2012-es második Ponta-kormány programja amúgy már tartalmazott több, a mostani megállapodásban rögzített, a kisebbségek jogairól szóló elemet. Ez annak tudható be, hogy az előzetes egyeztetések még arról szóltak, a választásokat követően az RMDSZ is tagja lesz az akkori koalíciónak, így e javaslatok a szövetségtől származnak, és az ő koalíciós szerepvállalását hivatottak honorálni. Miután azonban a liberálisok vétója miatt a szövetség mégsem került be a hatalomba, a kormány nem foglalkozott a kisebbségi jogok bővítésével.)

Ugyancsak kérdéses, milyen eredményeket érhet el a szövetség egy másik, a Ponta-kormány hatalomra kerülése óta zajló konfliktus, a nemzeti jelképek használata ügyében. Az eddigi kormány ugyanis megyei képviselőin, a prefektusokon keresztül kemény hadjáratot folytat a székely és a magyar nemzeti jelképek – elsősorban a zászlók – ellen. Fontos téma a kisebbségek jogállását szabályozó törvény is, amely hosszú évek óta hever a parlamentben. Ennek elfogadására most többek között az a Konzervatív Párt (PC) vállalt garanciát, amely korábban minden eszközzel akadályozta annak megszavazását, és az utóbbi években keményen magyarellenes retorikát alkalmazott.

Szőnyeg alá söpört igények

Persze előfordulhat, hogy most, amikor a PSD már nem egy kétharmados kormány tagja, hanem az RMDSZ szavazatain múlik, megtarthatja-e a kormányfői pozíciót, a román szociáldemokraták fogékonyabbak lesznek a sajátos magyar igényekre. Hiszen Victor Ponta már 2012-ben kormányra akarta emelni az RMDSZ-t, akkor azonban a liberálisok ezt megakadályozták.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy idén két választás is lesz, és Traian Băsescu államfő máris bedobta a nacionalista kártyát, amikor túlzónak és elfogadhatatlannak nevezte azon magyar igényeket, miszerint az egészségügyben szabadon használható legyen a kisebbségek anyanyelve, illetve hogy szabadon használhassák a kisebbségi jelképeket is. Az ugyan nem várható, hogy a PSD az RMDSZ-szel mint koalíciós partnerével az oldalán beszáll a magyarellenes kampányba, de a kisebbségi igények szőnyeg alá söprése, halogatása egyéb prioritásokra hivatkozva már több olyan korábbi kormány vezetőinek is sikeres taktikája volt, amelyben az RMDSZ részt vett.

Kelemen Hunor az ország stabilitását nevezte meg az egyik fő indokaként annak, hogy az RMDSZ kormányra lépjen. Való igaz, hogy a hosszú hetek óta tartó kormányválság nem tett jót az országnak, és a krízisnek valamilyen módon véget kellett vetni. A szövetség vezérkara számára minden bizonnyal hízelgő, hogy kormányzásra kérték fel, hiszen így a stabilitás megteremtőjének szerepében tetszeleghet, miközben a kormányszereplés előnyeit élvezi.

Hogy az RMDSZ kormányra lépése, továbbá ama kormánypártok támogatása, amelyek az elmúlt közel két évben nem a magyarok iránti jóindulatukról váltak közismertté, hoz-e áttörést a magyarok kulturális és nyelvi jogainak bővítésében, és hogy egyáltalán életképes lesz-e a koalíció, legkésőbb a 2016-os választásokig eldől. A szövetség által a kormányra lépés feltételeként megfogalmazott kisebbségjogi követelések hangzatosak, ám az eddigi tapasztalatok alapján megvalósulásuk csöppet sem bizonyos, lévén hogy a megállapodás garanciákat nem tartalmaz, csupán azt, hogy a felek egyeztetnek majd a felsorolt kérdésekben.

Ennek fényében az egyik legfontosabb tényező az: a kormányra lépés milyen mértékben „pacifikálja” az RMDSZ-t. Részt vesz-e például a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiapárti megmozduláson. És ami még fontosabb: képviseli-e a továbbiakban az autonómia ügyét, és valóban előáll-e a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezettel. Vagy – akár a májusi EP-választások kampányát követően is – egy ideig jegeli a témát, gyengítve az ügy képviseletét a mindenkori román hatalommal szemben.