Százkilencvenhárom éves a Himnusz

A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.) a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust, amelynek kéziratát 1823. január 22-én tisztázta le. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból\" alcím nélkül, de 1832-ben Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.

A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor, hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel.

Akkoriban ünnepi alkalmakkor még felváltva vagy együtt énekelték a Szózattal, a szabadságharc leverését követő elnyomás időszakában aztán – mondhatni közmegegyezéses alapon – a Himnusz lett a magyarok nemzeti imádsága. A Himnuszt hivatalosan csak az 1949. évi alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta a magyarság nemzeti jelképeinek sorába, és Magyarország 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvényének I. cikke is kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.\"

A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is\".

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december 29-én határozott a magyar kultúra napjának megtartásáról, a rendezvényekre először 1989 januárjában került sor. Az ünnep alkalmából azóta a magyarság az anyaországban, a határokon túl és szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket rendeznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak, s harmadik alkalommal rendezik meg az Együtt szaval a nemzet programot, amelynek központja idén Szarvason lesz.

E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is, többek között a Márai Sándor-díjat, a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat és a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat, a közművelődés minőségfejlesztéséért járó Minősített Közművelődési Intézmény címet és a Közművelődési Minőség Díjat, a legjobb szolgáltatást nyújtó könyvtáraknak a Minősített Könyvtár címet.

Szatmárcsekén múlt vasárnap koszorúzták meg Kölcsey Ferenc sírját, és adták át a Kölcsey Társaság által 1995-ben alapított Kölcsey Ferenc-emlékplakettet Ágh István Kossuth-díjas költőnek, műfordítónak. Kolozsvárott irodalom, képzőművészet és előadóművészet kategóriában kapja meg az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat az a három művész, aki kultúránk átörökítéséhez, megismertetéséhez kiemelkedő módon hozzájárul, ugyanakkor idén életműdíjjal tüntetik ki Egyed Ákos történészt. Január 23-án, szombaton Kölcsey Ferenc Szatmár megyei szülőfalujában, Sződemeteren helyezik el a költő és nyelvújító emlékházának alapkövét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében.

Kölcsey Ferenc különben külön lapokra írta és kéziratcsomagokban gyűjtötte verseit. A Hym­nust tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, több mint száz év lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába. A Hymnus két lapon található, tintamarás miatt megsérült, eredeti kézirata a magyar kultúra napján idén is megtekinthető a könyvtár aulájában.