Szavazás a nemzetről? Ki bitorol bennünket?

Magam előtt látom aszékelyudvarhelyi cukrászda két tulajdonosát,amint végső kétségbeesésükbenkiteszik az ablakba életük legszomorúbbMikulás-napi feliratát: „Magyar állampolgárokatnem szolgálunk ki!” Ilyesmi csak egy abszurd drámábantörténik, hiszen maguk is tudják: a vendégekigen jelentős része magyar állampolgár, egypercig sem gondolták komolyan, az egészet csak a hecckedvéért, a befelé csordogálókönnyek megállítására találtákki.
Magam előtt látom Farkas ÁrpádSepsiszentgyörgyön élő, Balassi-díjas költőarcát, amint a tévé kamerája előttbejelenti: a magyar kormány, személyesen GyurcsányFerenc miniszterelnök „nem”-et mondott a magyar nemzetmagától értetődő egységére, ahatáron túl élő magyarok kettősállampolgárságára, ezért nemfogadja el a Magyar Köztársaság KözépkeresztjénekÉrdemrendjét. A történethez az ishozzátartozik: Farkas Árpád csak az általamkészített tévéfilmben volt hajlandóminderről nyilatkozni.
Mindketten tudtuk: Pozsonyban,Szabadkán, Bécsben, Beregszászon, „kincsesKolozsváron”, Párizsban, New Yorkban, Melbourne-benmagyarok ezrei siratják a talán soha vissza nem térőlehetőség elpuskázását: az 1956-osmagyar forradalom és szabadságharc tüneményes,egységteremtő csodája után még egyszeregyként gondolkodhatna és érezhetne a nemzet.
Lehet azon vitatkozni, hogy a MagyarokVilágszövetsége, Patrubány Miklóselnök esetleg rosszul és rosszkor hirdette meg a kettősállampolgársággal kapcsolatos népszavazásiigényt, az azonban egyértelmű: ezt a kérdéstelőbb-utóbb fel kellett tenni, meg kellett fogalmazni. Amagyar nemzetnek szembesülnie kellett önmagával:komolyan gondolja az egységet, vagy csupán írottmalaszt minden ilyen kijelentés, eszmefuttatás? Akegyetlen rádöbbenés sokkal fájdalmasabbvolt, mint ahogyan azt korábban sejteni lehetett: miközbenminden egészséges nemzetben az önfenntartásfeltételes reflexei működnek, addig a magyarság avirtuális nemzetegyesítés gondolatát ismessze eltaszítja magától.
Miközben az „igen-re”szavazókkal együtt mintegy hárommillió,„határon túli magyar” (a kifejezéstarthatatlansága már régen evidencia)letaglózva, falhoz szorítva, ájult bénulásábanösszefüggéseket, logikát keres ott, ahol azmár régen nincs, Duray Miklósnak, a szlovákiaiMagyar Koalíció Pártja ügyvezetőalelnökének van ereje papírra vetni a másodikTrianonnal – vagy Trianon kiteljesedésével? –kapcsolatos gondolatait. A bécsi Európa Klubnak volt ésvan bátorsága olyan könyvbemutatótszervezni, amely messze túlmutat egy nyugati diaszpórareceptivitásán. A magyar nemzet olyan sorskérdéseirőlszól a budapesti Szabad Tér Kiadónálmegjelent, Ne félj, csak higgy! című kötet,amelyeknek kimondására lassan már csak azúgynevezett utódállamokban, illetve a nyugatimagyar közösségekben kerülhet sor.
Igaza van az előszót íróKoltay Gábornak: Duray Miklós azon kevés hitelesmagyar politikusok egyike, akik a földindulásszerűtársadalmi változások közepette ismegőrizték arcuk, személyiségüktisztaságát, egykoron kimondott szavaik ésgondolataik hitelességét. Több mint negyven éveélő, nemzeti lelkiismeretként érvel, vitatkozikaz egyetemes, s ezen belül a magyar emberi jogokért.Tisztelem Duray Miklóst annyira, hogy dicséretemmértéktartó legyen: azt azonban egyetlen, amagyar nép sorsáért aggódónemzettársunk nem feledheti, hogy 2004. december 3-ánTőkés Lászlóval és ÁgostonAndrással a televízió nagy nyilvánosságaelőtt milyen drámai és szívszorítóküzdelmet folytattak Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel,aki a felsorakoztatott érvek ellenére is kitartott avégzetes következményekkel járó„nem” szavazat mellett. Duray Miklósnak egyedül voltbátorsága kimondani az egyik rádióadásbana később oly sokszor idézett „sziklagörgető”mondatot: „A szar elvált a víztől!”
Mindez szervesen illeszkedik a DurayMiklós által következetesen hangoztatott ésvállalt politikusi ars poeticához: „Magunkértmindent, de mások ellen semmit!” Nem furcsa, hogy a fentiállítás egyetemességére nemanyaországi, hanem kisebbségi sorsban élőpolitikus figyelmeztet, aki a saját bőrén ezerszeresenmegtapasztalta, hogy a többségi hatalom vaksága alegelemibb együttélési normákat ismegszegi?
A bécsi könyvbemutatóravalójában egy másik fontos évfordulónkerül sor: tíz évvel ezelőtt Duray Miklósvolt a kezdeményezője a magyarországi parlamentipártok, valamint a Magyarországgal szomszédosországok magyar politikai és társadalmiszervezetei találkozójának, az elsőmagyar–magyar csúcstalálkozónak. A SzlovákInformációs Szolgálat utasítástkapott Duray Miklós erkölcsi, politikai megsemmisítésére,sőt akár fizikai likvidálására. Ilyennyílt fenyegetés hallatán vajon akadna olyanmagyarországi országgyűlési képviselő,aki vállalja a küzdelmet nemzettársai jogaiért,aki kérlelhetetlenül a nagyvilág elé tárjaa sorozatos jogfosztásokat? Félő, hogy nem.
Olyan kötetet tart a kezébenaz olvasó, amely a bőrünket égető legfontosabbkérdésekről szól. Duray Miklósbeszédeinek, interjúinak, tanulmányainakközéppontjában ezúttal a 2004. december 5-idöbbenetes népszavazás diagnózisa áll,azaz a Trianon óta máig tartó és hatókérdések. A kötet minden sorából,leírt mondatából felénk sugárzik anépe sorsáért aggódó értelmiségiés politikus örök dilemmája: valóbanmindent megtettem, hogy ezen az áldatlan helyzeten, aszétszaggatás máig ható traumájánsegítsek? A kérdés csöppet sem szónoki,hiszen Duray Miklósnak, a Magyar ÁllandóÉrtekezlet egyik 1998. évi kezdeményezőjénekmeg kellett érnie, hogy a Gyurcsány Ferenc vezettejelenlegi magyar kormány immár két évenem hívta össze a magyar–magyar csúcstalálkozólegfontosabb fórumát.
A Bethlen Gábor-, Esterházy-,Tőkés László- és Berzsenyi-díjasíró ebben a kötetben éppen azokat akulcsfogalmakat járja körül, amelyeket nagyon sokannaponta megpróbálnak lejáratni, dehonesztálni,elmaszatolni, kiforgatni eredeti értelmükből, avittnak,mucsainak minősítve a nemzet, haza, nemzeti szimbólumokpuszta használatát is, holott ezek nélkülnincs nép, megszűnik az együvé tartozásnakaz elemi igénye is. Legszívesebben iskolai tananyagkénttaníttatnám mindazt, amit Kölcsey FerencHimnuszáról, a nemzeti imánkról 2004.augusztus 6-án Sződemeteren elmondott: Himnuszunkkölteményének megszületésekor éppenátalakulóban volt a nemzet. Kölcsey krisztusiéletkorának évében, 1823-ban a gondolatés a szellem már átlépte a rendiséghatárát. Kölcsey nemzetileg beoltott européerkéntszembekerült a nyelvújítás koraikorszakának Kazinczy képviselte kozmopolitizmusával.
Eszembe jutnak 1989 karácsonyánakfelemelő pillanatai, amikor kissé bátortalanul kezdve,de a második sortól már szinte mámorosállapotban énekelték az erdélyi magyaroka magyar és székely himnuszt. Mindenkinek az arcáncsorogtak az örömkönnyek: Uramisten, ezt ismegérhettük!
Ilyenkor óhatatlanulmegfogalmazódik bennünk a mindmáigmegválaszolatlan kérdés: mivel magyarázható,hogy a többször is említett kulcsfogalmak a szólegmélyebb értelmében a kisebbségisorsban vagy a nyugati diaszpórában élőkszámára hordoznak igazán mély jelentést?Duray kötete a választ is megadja: mert bennünketnaponta próbálnak megfosztani mindattól, amiminden nemzet fiának születése pillanatátóltörvényszerűen kijár: a nemzeti szimbólumoktól,a magyar nemzeti lobogótól, a himnusztól, amagyar nemzethez való tartozás érzésétől,az évezredes kulturális örökségtől.Ezért vallja az erdélyi szobrászművésszel,Szervátiusz Tiborral együtt: „A legszörnyűbbbörtön az idegenek bitorolta szülőföld!”
Duray Miklós, aki egyetemitanulmányait nem az anyanyelvén folytatta, pontosanráérez arra, hogy a szlovákiai magyarságéletének, történetének meghatározópillanata volt, amikor 2004 szeptemberében Komárombanmegkezdte működését a Trianon utáni első,önálló, törvénnyel alapított ésa nagy tudós, Selye Jánosról elnevezettfelvidéki magyar egyetem: „De végre van egyetemünk!Csak óvakodjunk azoktól, akik ellene voltak, merttönkretehetik azt, amire 1920 óta vártunk, smár-már azt hittük, hogy hiába.”
Csak tallózni ésszemelgetni lehet a sorskérdések sorában. Durayvilágosan látja, hogy kidolgozott és elfogadottnemzetstratégia nélkül a magyarság ajövőjével játszik. A Párkányban2004. május 19-én megtartott Magyar KözösségekEurópája című konferencián ismegfogalmazta: „Jövő, elképzelés nélkül?”
„Pedig gondolatban és kimondvais eljutottunk oda, hogy a nemzet jövőjét azállamhatárokkal szétválasztott részekhatáron átívelő újraegyesítésébenés a számbeli kisebbségben élő részekautonómiájának megteremtésébenlássuk” – mondta akkor. Sajnos váteszi jóslatábaismét beletenyerelt a történelem: most, amikorRománia – ezáltal az erdélyi magyarságis – szintén tagja az Európai Uniónak, azutódállamok többségi nemzetei úgyérzik: végképp szőnyeg alá seperhetik azautonómiának még a gondolatát is.
Mindezt pontosan látja Duray is,amikor papírra veti: „Így jutottunk el 2004. májuselsejéig, az európai uniós tagságig. Úgyjutottunk el ide, hogy az elszakított magyaroknak egyetlenfontos ügyét sem sikerült elintéznünk,azaz megoldanunk. A nyelvhasználat ügyébenrosszabb a helyzet, mint a két világháborúközött, elszegényedtünk, és fejünkrenő az idegen tőke, a magyarlakta területeken nem csökkena munkanélküliség, nem költözik odaműködő tőke. A közigazgatást nem tudtuk semmagyarbaráttá, sem emberbaráttá tennünk,az autonómia ugyanolyan ellenséges kifejezésmaradt, mint a kommunista időszakban.”
Duray szókimondása,kérlelhetetlen kövezetessége minden bizonnyalérdekeket, érdekszövetségeket, sőt –Uram, bocsá – kormányokat sért. EduardBenesről, a hírhedt dekrétumok szerzőjérőlannyira koncentráltan még senki nem bizonyítottabe, hogy minden ízében, tettében fasiszta volt,mint Duray Miklós: „Miért válhatott egylosonci magyar család csecsemőstől, sok százezermagyar emberrel, felnőttel, gyermekkel és újszülöttelegyütt bűnössé, noha nem követtek el semmifélebűnt sem a »háborús jog«, sem a »békeidőjoga« szerint? A válasz egyszerű: mert magyarokvoltak.”
Duray ugyanilyen következetességgeltépi ízekre Kovács Lászlómegtépázott tekintélyű uniós adóbiztosfantazmagóriáját az európai uniósállampolgárságról, amely – az egykorimagyar külügyér szerint – az egyetlen járhatóút a határon túli magyarság kérdésénekmegoldására: „Kovács Lászlóminiszter úr figyelmét felhívom arra, hogy»európai uniós állampolgárság«nem létezik. Mégpedig azért nem, mert az EurópaiUnió (legalábbis egyelőre) nem állam, ezértma az EU-nak csak polgára lehet az ember, de nemállampolgára.”
A kettős állampolgársággalszembeni fellépés – bármilyen ideológiájúállam teszi is – totalitarizmusról tanúskodik.Aki tehát elutasítja a kettős állampolgárságot,annak totalitárius hajlamai vannak – vallja Duray Miklós,aki – e kötet tanúsága szerint is – akérdéskör egyik legjobb ismerője, szakértője.Milyen nagy kár, hogy mindezt éppen a jelenleg regnálómagyar kormány nem veszi figyelembe! Akár borítékolnilehet, hogy a kötetben megjelent tanulmányokat azok nemolvassák el, akiknek pedig elemi kötelességüklenne rájuk figyelni. Egyenesen kétségbeejtő,ahogyan az írott és elektronikus sajtóbanmegjelent, elhangzott, az igen szavazatra buzdítóírások, tanulmányok eldübörögtekaz internacionalista szirénahangokat halló éshallató fülek mellett. A kötet egyik legnagyobbfegyverténye, hogy szó szerint közli a 2004.december 3-i, az m 1-en, a Duna Televízióban, azInfoRádió és a Klubrádió adásábansugárzott Gyurcsány Ferenc, Ágoston András,Duray Miklós és Tőkés László 64perces emlékezetes vitáját a kettősállampolgárságról. Ekkor mondta Duray a„nem”-es Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek:
„Nos, arról van szó,hogy nemcsak azért kell igennel szavazni, mert ígyszeretnék a határon túli magyarok és amagyarországi magyarságnak egy jelentős része,hanem megítélésünk szerint azértkell igennel szavazni, mert az IGEN szavazás a jövőremond igent, és a nemmel pedig nem lehet építeninemzetet.”
Itt akár pontot is lehet tenni arecenzió végére. Az „eredményt”ismerjük. Ki emlékszik már – pedig emlékeztetnikell! – a balatonőszödi beszédnek a televíziónagy nyilvánossága előtt elhangzott prológusára,amikor milliók előtt jelentette ki Magyarországminiszterelnöke:
„…Nem a szavazásra, nem azIGEN szavazására, hanem az attól valótávolmaradásra biztatok, hogy kezdődhessen atárgyalás, hogy ne erőszakkal próbáljukmegoldani azt, amire – látszik a vitából is,hogy – nincsen még kész a magyar nemzet. Türelmetkérek, együttműködést egy közös,tizenötmilliós erős magyar nemzet nevében.”
Az eltelt két esztendő abizonyság rá: ennél üresebb,tartalmatlanabb szlogent ritkán eresztettek a magasságoség felé! A „tárgyalás”,„együttműködés”, „egy közös,tizenötmilliós erős magyar nemzet” megteremtésenevében és szellemében (?) megszűnt a HatáronTúli Magyarok Hivatala, két éve nem hívtákössze a Máért-értekezletet, megszűnt azIllyés és az Apáczai Közalapítvány.Érthető, hogy a határon túli magyar szervezetekvezetői kétséggel fogadnak minden olyan kísérletet,amely megpróbálja kimagyarázni a támogatásirendszert jelentős mértékben csonkító éscsorbító kormányzati stratégiát.
Már csak ezért is ajánlomminden felelősen gondolkodó figyelmébe Duray Miklóskötetét: pontos látleletét kapjákannak, hogyan jutottunk erre a mélypontra?

Tófalvi Zoltán

A bécsi Europa Club általa Pazmaneumban rendezett könyvbemutatón elhangzottméltatás szerkesztett változata.
(Duray Miklós: Ne félj,csak higgy! Szabad Tér Kiadó, Budapest, 2005)