Sajtot ettek az Alföldön a neolitikumban

Nyolcezer éves agyagedényeken talált zsíros ételmaradékok árulkodnak újkőkori őseink ételfogyasztási szokásairól – amely, évezredek ide vagy oda, úgy tűnik, nem sokban különbözött attól, ahogy ma táplálkozunk. Legalábbis a választék tekintetében: tejföl, sajt, joghurt, hal és mindenféle gyümölcs, mint például eper, málna, alma vagy szilva szerepelt a mindennapi étrendben. Na és persze rengeteg hús, legyen az marha, kecske vagy akár juh.
Két, egymástól független tanulmány eredményeit ismertette a Discovery Channel honlapja. A magyar Alföld és a Svájcban található Bodeni-tó délnyugati partján folyó régészeti ásatások meglepő módon hasonló eredménnyel zárultak. Mindkét helyszínen több ezer éves agyagedényeket vagy azok darabjait találták meg a kutatók, rajtuk zsíros maradványokkal. Oliver Craig, az alföldi tapasztalatokról beszámoló tanulmány egyik szerzője, az ásatás vezetője pontosította az edények korát: i. e. 5950 és 5500 közötti időintervallumból maradtak ránk. A vizsgálatok során fény derült a zsír „eredetére” is: kecske- vagy juhtej származéka. Az egyetlen konkrét magyarországi tejre vonatkozó adat a Craig által vizsgált, Ecsegfalván talált lelet. Jelentőségét az adja, hogy a Kárpát-medence első állattartó közösségét képviseli. A balkáni eredetű állattartás következményeként olyan juhok és kecskék jelentek meg, amelyek ősei nem voltak honosak a Kárpát-medencében. Ez alapján valószínű, hogy a négylábúak mindenképpen máshonnan kerültek ide, és tenyésztésük itt folyt tovább. A juhtej maradványa a kis testű juhok vagy kecskék egyszerűbb fejésével magyarázható. Az ún. Kőrös-kultúrában amúgy is nagyon kevés lehetett a szarvasmarha, házi disznócsont pedig alig van. Ezzel kapcsolatban a legújabb DNS-vizsgálatok azt támasztják alá, hogy a szarvasmarhát is távolabbról hozták be, nem pedig a helyi őstulokból háziasították. A kutatók korábban az utóbbi mellett foglaltak állást.
Az alföldi ásatáséval megegyező konklúziót vontak le a svájci tudósok is, akik a Bodeni-tó délnyugati partjánál található Arbon Bleiche 3 elnevezésű lelőhelyen i. e. 3384–3370-re datált cserépdarabokra bukkantak. Az ezeken talált zsíros anyag összetételét összehasonlították a napjainkban előállított organikus (bio) tej- és sajttermékek elemeivel, és megállapították, hogy azok is tehén-, kecske- vagy juhtejből erednek.
Jorge Spangenberg, a Lausanne-i Egyetem geokémikusa, a tanulmány szerzője megerősítette: Közép- és Kelet-Európa egyes területein az érintett időszakban valóban bevett szokás volt a tej feldolgozása. A cserepek alján jól látható korom egyenesen arra utal, hogy a tejet főzték, illetve egyéb eljárásokkal tartósították. „Úgy tűnik, hogy az arboni lakosság erjesztette a tejet, és ebből olyan, viszonylag hosszan frissen maradó termékeket állított elő, mint a mai író, joghurt, vaj és sajt. Feltételezhető, hogy tejfölt is készítettek” – mondja az ételkémia szakértője. Háziasított marha-, sertés-, kecske-, juh- és kutyacsontok tömegét is rejtette az egymástól elszigetelt, közel hatezer éves családi gazdaságok területe. Ilyenek gazdaságból mind a mai napig számtalan található a környéken. Stefanie Jacomet, a svájci kutatócsoport munkatársa a termelési és felhasználási szokásokra vonatkozóan hozzáteszi: „Nem valószínű, hogy a korai európaiak kívülálló csoportoknak adták volna el a termékeiket, inkább csak saját fogyasztásra gyártottak. Az itt talált állatállomány méretéből azt feltételezzük, hogy önellátó közösségekként éltek, az egyes falvak nem voltak képesek a többlettermelésre.”