2010. április 10-én a nyugat-oroszországi Szmolenszk mellett leszállás közben sűrű ködben lezuhant a TU–154M elnöki különgép, fedélzetén Lech Kaczyński államfővel és hitvesével, magas rangú lengyel katonai, politikai és egyházi vezetőkkel, neves közéleti személyiségekkel, akik a Katyńban (Katiny) 1940 tavaszán, a szovjet belügyi rendőrség (NKVD) által lemészárolt több ezer lengyel tiszt emlékére rendezett 70. évfordulós gyászünnepségre tartottak. A küldöttség és a gép teljes személyzete – összesen 96 ember – életét vesztette.

Az MTI az évforduló alkalmából kiadott elemzésében emlékeztet, a lengyel társadalomban a katasztrófa sokkot okozott, és erős nemzeti összefogást váltott ki. Ezt azonban rövidesen a korábbi belpolitikai választóvonalak mentén húzódó viták váltották fel. Az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) párt a szerencsétlenség következetes vizsgálatát és az áldozatok emlékének megőrzését, a kormányzó Polgári Platform (PO) inkább a rendezett lengyel–orosz kapcsolatokat állította előtérbe. A PiS jelöltjeként megválasztott Lech Ka­czyńs­ki megüresedett posztjára kiírt elnökválasztást a PO jelöltje, Bronisław Komorowski nyerte meg.

A légi katasztrófa okai máig tisztázatlanok, az orosz és a lengyel vizsgálóhatóságok eltérő részeredményekre jutottak. Az áldozatok földi maradványait Oroszországban végzett azonosításuk után hazaszállították, a koporsók felnyitása tilos volt. Mint utóbb kiderült, 14 áldozatot, köztük Anna Walentinowiczot, a Szolidaritás mozgalom egyik legendás alapítóját, tévesen azonosították. Erre a hozzátartozók nyomására utólag elvégzett azonosítások során derült fény. A lengyel hatóságok a gép roncsához csak ideiglenesen, a fekete dobozok anyagához pedig másolatban tudtak hozzáférni.

A lengyel külügyminisztérium idén februárban a gép roncsának visszaadását diplomáciai jegyzékben követelte, amelyre az orosz fél még nem adott választ. A roncs Lengyelországba szállítását az Európai Parlament márciusban elfogadott állásfoglalása is sürgette, amelyet Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikus meggyilkolásával kapcsolatban fogalmazott meg. A katasztrófa után a lengyel kormány – annak ellenére, hogy a 36. különleges ezred TU–154M katonai gépének fedélzetén állami küldöttség utazott – beleegyezett abba, hogy a járat jellegét visszamenőleg átminősítsék, és a nyomozás a polgári járatokra vonatkozó chicagói egyezmény alapján folytatódjon.

Ennek értelmében a döntő vizsgálatot az a fél végzi, amelynek területén a baleset megtörtént. A PiS több alkalommal eredménytelenül sürgette független nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását. A fő vizsgálatot az Oroszországi Föderáció Államközi Légügyi Bizottsága (MAK) végezte. Ennek 2011 januárjában közzétett, a katasztrófa okait összegző zárójelentése a lengyel pilótákra hárította a teljes felelősséget. Az oroszországi bűnügyi vizsgálat jelenleg is folyik, ezt az orosz szövetségi nyomozó bizottság folytatja.

Lengyelország – a MAK által átadott jegyzőkönyvek, vizsgálati minták alapján – saját nyomozást is végzett. A Jerzy Miller volt belügyminiszter vezette bizottság 2011 augusztusában nyilvánosságra hozott jelentése szerint a repülőgép parancsnoka a minimális leszállási magasság alá vitte a gépet, nem alkalmazkodva az időjárási helyzethez. A gép ennek következtében nyírfának ütközött és lezuhant. A Miller-jelentés az orosz légi irányítók hibáira is rámutatott, a lengyel katonai ügyészség pedig idén márciusban azt a gyanút fogalmazta meg, hogy az orosz légiirányítók is hozzájárultak a katasztrófához.

Az orosz szövetségi nyomozó bizottság nyilatkozatában azonnal elutasította a vádat, a légiirányítók büntetőjogi felelősségre vonása ezért nem valószínű. Grzegorz Schetyna lengyel külügyminiszter egy április eleji rádióinterjúban egyetértett azzal a megállapítással, hogy „naiv dolog” volt az orosz hatóságokra bízni a szerencsétlenség vizsgálatát. Az RMF FM lengyel kereskedelmi rádió kedden kiszivárogtatta a lengyel katonai ügyészség egyes nyomozati anyagait, azt sugallván, hogy a lengyel légierő parancsnoka nyomást gyakorolt a pilótákra a leszállás végett. Az ügyészség reagálásában pontatlannak minősítette a közlést. Jürgen Roth német oknyomozó újságíró a német hírszerző szolgálat (BND) egy állítólagos dokumentumát tette közzé, amely szerint az orosz állambiztonság (FSZB) által szervezett robbantás okozta a katasztrófát. A BND reagálásában közölte, hogy nem tud az idézett jelentésről.

Míg a tragédia erősen kihatott a lengyel belpolitikai életre, a lengyel–orosz kapcsolatokra alig volt hatással. A kormányzó PO a szerencsétlenség előtt a „resetre” (újraindítás) törekedett a lengyel–orosz kapcsolatokban, és bírálta az előző, PiS vezette kormány erősen nemzeti irányultságú Oroszország-politikáját. A „reset” politikáját 2010 decemberében megerősítette Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnök varsói látogatása. Az orosz–lengyel kapcsolatok csak az ukrán válság elmélyülése során váltak hűvösebbé.

Az idei májusi elnökválasztást megelőző kampánynak a katasztrófa egyelőre nem a legfontosabb témája. Egy április eleji felmérés szerint az ügy mindenekelőtt a PiS támogatóinak fontos, a választók többsége azonban más – főként biztonságpolitikai – témákat helyez előtérbe. Ezért a PO-nak – amely a hivatalban lévő Komorowski újraválasztását támogatja – nem érdeke az ügy felelevenítése, Andrzej Duda, a PiS államfőjelöltje pedig az ügy hangoztatásával nem nyerne meg új szavazókat. Nem kizárt, hogy az évforduló rendezvényei és a várható demonstrációk e tekintetben változást hozhatnak.