Örömzene magyaros hangnemben

– Két éve kapta meg a legjobb magyar hangszeres szólistának járó eMeRTon díjat, ugyanakkor több szájharmonika-világbajnokságon is előkelő helyezést ért el. Ha jól tudom, 1993-ban a világ legjobb szájharmonikásának járó díjat is átvehette a németországi Trossingenben. Hogyan került kapcsolatba ezzel a hangszerrel?

– Gyerekkoromban hegedülni tanultam, de tizenhárom éves koromig olyan rossz tanáraim voltak, hogy a muzsikát megszerettem, de a hangszeres játékot nem. Csak jóval később kerültem egy olyan zeneoktatóhoz, aki a hangszerek iránti érdeklődésemet is fel tudta kelteni. Akkor viszont már countryt, blues zenét hallgattam, így a hegedülés kicsit abbamaradt, és elkezdtem szájharmonikázni. Mai napig hálás vagyok kedvenc zenetanáromnak, Asztalos Istvánnénak, mert ő nevelte belém a muzsika iránti nyitottságot és igényességet. Igazából nem tudom pontosan elmagyarázni, hogyan is történt. Azt hiszem, 17 éves voltam, amikor egy este elmentem egy házibuliba, ahol találkoztam egy profi muzsikussal. Elhívott zenekari próbára, és azóta túlzás nélkül évi 300 koncerten játszom. Aztán megismerkedtem egy másik zenésszel, aki kezembe nyomta ezt a kis hangszert, amit szájharmonikának, herflinek hívnak – szimpatikus kis csillogó hangszer, gondoltam, ami ráadásul a farzsebemben is elfér –, és azóta ezen a hangszeren játszom. Nos, azt hiszem, ezeket hívjuk szerencsés, sorsdöntő találkozásoknak, ugye?

– Kinek a hatására kezdett egyáltalán kíváncsi lenni a zenére, a zenélésre? 

– Azt hiszem, ezt nagymamámnak köszönhetem, aki csodálatosan zongorázott. Ugyanakkor sokan a generációmból azért lettek hivatásos zenészek, mert a Hobo Blues Band 1978-ban megalakult. Az ő zenéjükön nőttünk fel. Akik miatt hivatásos zenész akartam lenni emberségük és muzsikájuk miatt, az Török Ádám, Tátrai Tibor, Solti János, Presser Gábor és Tóth János Rudolf.

– Mit kell tudni a zenei pályafutásáról?

– Játszottam néhány amatőr zenekarban, 1985-tól pedig countrybandákban játszottam, majd 1988-ban beléptem az S-Modell nevű, akkoriban forradalmian más, rockos beütésű bluest játszó együttesbe. Ha jól számolok, 1990-ben ismertem meg személyesen Presser Gábort, aki meghívott az 1991-es LGT-turnéra, majd az ő ösztönzésére alapítottam meg a Herfli Davidson nevű zenekaromat. Az együttes bluesból, soulból, funkyból és ki tudja még, miből táplálkozó zenéje mindig is különleges színt jelentett a magyarországi zenepalettán. Játszottam két évig a Hobo Blues Band-ben is. 2004-ben alapítottam meg a Rackajam nevű zenekart, és készítettem néhány olyan lemezt, amelyekre végre büszke lehetek. Zenészként több mint 200 lemezen működtem közre Magyarországon és külföldön egyaránt, számtalan előadóval dolgoztam, Gerendás Pétertől a Kimnowakig, Zorán együttesétől a Takáts Tamás Dirty Blues Bandig.

– Mit jelent a Rackajam? 

– A Racka egy hungarikum, tudja, a hortobágyi racka juh, a jam pedig örömzenélést jelent a szakma nyelvén. Így a kedves közönség pontosan tudhatja, hogy mit játszunk most: magyar típusú örömzenét. 

– Mit jelent Ferenczi György olvasatában a magyar típusú örömzenélés? A legutóbbi, magyar népzenei hatásokról tanúskodó lemezeit hallgatva – Neomatyó, Csárdafunk és a több mint meglepő Petőfi-versfeldolgozások – rajongói alaposan meglepődhettek...

– Igaz, hogy több mint tíz éve foglalkozom a népzenével, de most érzem azt, hogy el is tudok játszani egy népzenei darabot úgy, ahogy azt érzem. Sokan támadtak azért, hogy hogyan lehet Jimi Hendrixet összekeverni Sebestyén Mártával egyetlen lemezen? Hát miért ne lehetne!? Ezek az emberek pont azt felejtik el, hogy Jimi Hendrix azért lett a rockzene egyik meghatározó alakja, mert másképp gitározott, és más nótákat írt, mint előtte bármelyik bluesmuzsikus. Én is ezt az utat akarom követni. Ha arról kérdezték, milyen stílusú zenét játszik, mindig úgy válaszolt: népzenét. Voltak, akik azért támadtak, mert az autentikus magyar népzenét bevettem a muzsikámba, és meghívtam Sebestyén Mártát énekelni a lemezemre. Tőlük mindig azt kérdem: miért baj az, ha szeretném a magyar fiatalság számára elérhető és megérthető formában közölni a magyar népzenét? Sosem gondolkodtam azon, hogy ebből meg lehet-e élni vagy sem, mert különben kompromisszumokat kötöttem volna, és akkor a kreatív zenélés öröme odaveszne. Örülök is, hogy a kereskedelmi rádiók nem játsszák a zenémet. Ne játsszon engem senki ilyen tapsifülesek meg dáridók között vagy után, mert nekem csak rosszat tenne. Tudom, hogy sokaknak az kell, nem kárhoztatom őket érte. A kereskedelmi rádiók és tévék nagy részét viszont felelősnek tartom azért, hogy a magyar fiatalság ilyen szinten van elbutítva. A rossz nevelésért az esetek kilencvenkilenc százalékában nem a gyerek a hibás.

– Azt azért nem mondhatja, hogy ritkán szerepel a médiában...

– Semmiképp sem a Kaszárnya, kaszárnya című népdallal, melynek alapjául a Rackajam olvasatában Jimi Hendrix Little Wing című dala szolgál. Pedig csodaszép lett, érdemes meghallgatni. Persze működnek olyan műsorok, amelyekben tudod a rólad alkotott képet formálni, feltéve, ha elég intelligens vagy. Engem sokszor hívnak, talán éppen azért, mert nincs veszítenivalóm. Nullánál kevesebbszer nem játszhatnak a rádiók, nem? Ezért azt mondok a televízióban például, amit akarok. Ez egyfajta szabadság. Ezért lehet az, hogy már tizennégy éves a zenekarom. És lesz harmincnégy is. Koncertjeink telt ház előtt zajlanak Magyarországon és külföldön is. Hasonló sikerrel játszottunk már Kézdivásárhelyen, Párizsban és Berlinben is, a Petőfi című albumunk pedig hamarosan platinalemez lesz. A Kaláka együttes megalkuvás nélkül dolgozik harminc éve, és működik. Vannak pozitív példák.

– Lemezeit hallgatva meglehetősen sajátosan értelmezi a népzene fogalmát...

– A népzene iránt érdeklődő embernek nehezebb dolga van, mert sem az iskola, sem a média nem ontja rá ezt a tudást. Ha ezt a tudásanyagot sikerülne a hétköznapi emberekhez érthető módon eljuttatni, az nagy előrelépés lenne, legalábbis szerintem. A népzene definícióján lehet vitatkozni, de teljesen fölösleges. A népzene a népről, a nép nyelvén szól az adott kor problémáiról, érthetően, tömören és a lehető legőszintébben, köntörfalazás nélkül. Én ma népzenét játszom, és szerintem a Tankcsapda és a Kispál és a Borz is népzenét játszik.

– A Kaláka zenekar kezdeményezésére, a Hangzó Helikon című sorozat keretében jelent meg Petőfi-lemeze, melyen a költő verseit hallhatjuk, meglehetősen eredeti zenei környezetben. Beszélne erről is?

– Egy magyar zenésznek normál esetben a népzenétől kellene bárhova eljutnia, de a Kodály-módszer hazájában ez rendszerint fordítva szokott történni. Én Jimi Hendrix, az AC/DC és a Hobo zenéjén nőttem fel, s ma két dolog határozza meg a zenémet: a népzene és Hendrix. Kedvenc íróm Jókai, kedvenc költőm Petőfi. Aki a rock and rollt életformájának vallja, az nem mehet el Petőfi mellett úgy, hogy ne ragadja meg a belőle sugárzó energia és életöröm. Velem sem történt ez másként, és a lemezen hallatszik az eredmény. Minden egy helyen szól, a rock, a blues és a magyar népzene. Boldog vagyok, ha látom, hogy fiatalok százai éneklik velem, hogy „tanuljátok meg, mi a költő!”

– Több zenész is mondta már Önről: azzal a tehetséggel, amivel Ferenczi rendelkezik a blues és a dzsessz hazájában, az óceánon túl eddig közismert világsztár lenne. Ön mégis Magyarországon maradt zenekarvezetőként.  Mi tartja itthon?

– Ha elmentem volna, valószínű soha nem tanulok meg magyarul zenélni, ha érti, mire gondolok. Akkor meg mi értelme volna? Tudja mennyien vannak odakinn, akik csodálatosan játsszák a „fekete zenét” úgy, ahogy a nagy öregektől hallották? Mégis mit tehetne egy budapesti, 20. kerületi csibész köztük? Talán megtanulna ugyanúgy játszani, megtanulna utánozni, ami a világ legegyszerűbb dolga. Ehelyett itthon maradtam, és megtanultam magyarul muzsikálni. Amikor Tátrai Tiborral, Magyarország egyik legnagyobb gitárosával léphetek fel, hetekig gyakorlok, és bluest akarok játszani. Amikor a Csík Zenekarral lépek fel, hetekig széki és kalotaszegi muzsikát gyakorlok a hegedűn. És ha a 11 éves lányom klasszikus zongoradarabokat játszik, előveszem a szájharmonikámat, és azt játszom, amit érzek. Olyankor olyan boldog vagyok, hogy azt el sem tudom mondani.

– Mit tenne, ha nem zenélhetne?

– Felébrednék egy reggel, és elhatároznám, hogy megtanulok zenélni.

Ferenczi György

1968-ban született Budapesten. 1985-ben a Kápa együttesben kezdte zenei pályafutását countryzenészként, majd négy éven át a Rodeó zenekarral külföldön zenélt. 1993-ban a trossingeni szájharmonika-világbajnokságon a legjobb hangszeres művésznek választották. A  sokoldalú szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros, dalszerző 15 évvel ezelőtt alapította meg nagy sikerű Herfli Davidson nevű zenekarát, amelyet később Rackajam-re keresztelt. 2004-ben ARTIJUS díjat nyert, 2006-ban pedig megkapta a legjobb magyar hangszeres előadónak járó eMeRTon díjat.