Óesztendős morzsácskáim

Elnyilazott ország

Először csak a Facebookon olvastam, aztán már a YouTube-on saját fülemmel is hallottam, milyen folyékonyan beszéli nyelvünket a Moldovai Köztársaság – azóta távozott – miniszterelnöke.

Miközben megtanult magyarul, Iurie Leancă a történelmünkkel is óhatatlanul találkozott. Etelközről is hallhatott, és azt is megsejthette, hogy mi már Besszarábiában is előttük sátoroztunk. De attól még nincsenek olyan rémálmai, hogy Kisjenő-Kisinyovra fájna a fogunk. A visszaigénylési határidőből jócskán kifutottunk, ráadásul Árpád atyánk is elmulasztotta, hogy telekkönyvi bizonylatot tartson meg róla.

A Charlie Hebdo margójára

Vicsorgó, harapós, sőt veszett kutyák voltak, vannak és lesznek. A kérdés csak az: csillapítjuk, kezeljük, esetleg kikerüljük-e őket. Vagy pedig bottal piszkáljuk, és nagyokat röhögünk rajtuk. A szennylapoknál is vannak szellemesek, akiknek csak szellentésre futja.

Múltunk ez, vagy már a jövendőnk is?

1541. augusztus 29-én, éppen a mohácsi vész emléknapján török turisták tömegei lepték el Buda várának utcáit. És annyira megtetszett nekik, amit ott találtak, hogy másfél évszázadig ott is vendégeskedtek. Az idegenforgalom történetének ez a számunkra emlékezetes epizódja akkor jutott eszembe, amikor a napjaink turisztikájának legfrissebb világrekordjáról értesültem. Hogy több mint hatezer kínai turista lepte el szervezetten, egyetlen tömegben Párizs utcáit, szállodáit, vendéglőit és múzeumait. Akik mind elegánsan kék egyenruhát viseltek. Ez ugyan távol áll a kínai agyaghadsereg páncélos szerelésétől, mégis mintha a feltámadt ármádia masírozott volna át az Eiffel-torony berozsdásodott traverzei alatt.

Kőkorszaki bizonyítvány

Vadászatból hármas,
Barlangrajzból elégtelen,
Hát mi lesz belőled, gyermekem?
Ilyen izével ki menne
Nálunk sámánegyetemre?

Csak búsítod aput s anyut,
S ha kiröhög minden mamut,
Mi kerül fel az étrendre?
A szakképzés esztendeje
Van az idén, vágjál bele!

Pattintottkő-mestereket,
Mindenfelé azt keresnek.
Ha rám hallgatsz, léssz valaki:
Dörzsölt kőkorszaki szaki!

Hold-ingesek

Mindenki tudja, hogy a medve nem játék, mégis isznak a bőrére. Mint ez a market-in­ges, aki így harangozza be legújabb projektjüket: – Akkora reklámpannókkal kerekítjük körbe, hogy még a Holdról is látsszék!

– Ez igen! – esik le az állam. – És hányan fogják onnan megcsodálni?

Ősi mesterség

Szakember szavunk az van, de szaknőnk az nincsen, panaszolta a gyöngébb nem egy harcos közéleti képviselője. Felkaptam a fejem, s azonmód szerettem volna megcáfolni. Szerencsére nem tettem, mert azon a bizonyos találkozón kakukktojásként nőkkel voltam körülvéve... De itt, most, biztonságban, kibukik belőlem a cáfolatom. Szaknők pedig régóta voltak, sokan vannak, és még soká is lesznek. Legfeljebb nem tesszük ki őket a kirakatba. Mert kiülnek ők maguktól, saját maguk...

Székely Hímrondó

Nem én cseréltem fel a betűk sorrendjét, az új kifejezés a Főtér.ro kedves ismerősöm véletlenül kipattant telitalálata. Hát igen, velem is sokszor megtörtént, hogy félreütött betűjeim nyomán vicces, új szavak köszöntöttek, bár éppen ekkora nyelvújító dobásom eddig nem adatott. Némi irigységgel, de attól még önzetlenül világgá is kürtölöm. Hozzátéve, hogy a rondó műfajának egy lelkes művelője az új témát meg is verselheti.

Magyar kártya

Kevesen tudják, hogy december 28-a a magyar kártya napja. Arról viszont az égvilágon senki sem hallott, hogy ezt a hungarikumot valakik valaha le is védték volna. Nagy kár, mert így a hamiskártyások, többnyire cinkelve, kényükre-kedvükre kijátszhatják.

Lecke az unokámnak

Jegyezd meg, Flóra, hogy kavarni muszáj. De nem mindegy, hogyan kavar az ember. És nagyon nem mindegy, hogy mit is kavar!