Obama: az új idők új vezetője?

A nemzetközi sajtó azért még a világ helyzetének javulásába vetett remény hangján tudósított az Egyesült Államok 44. elnökének beiktatásáról, és hasonló szellemben nyilatkozott a Fehér Ház új lakójáról a német külügyminiszter is. Frank-Walter Steinmeier szerint Barack Obama képes volt az amerikai emberek számára a legválságosabb időkben is bizalmat és reményt sugározni. Steinmeier hangsúlyozta, hogy a transzatlanti kapcsolatok erősödését reméli az új amerikai külpolitikától. Hozzátette, hogy általánosságban aktívabb amerikai diplomáciával számol, különös tekintettel a Közel-Keletre. Zbigniew Brzezinski egykori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó szerint Obamának „szokatlanul jó szónoki képességei vannak”, jobbak, mint az utóbbi idők bármely más elnökének voltak. E szónoki tehetsége hozzásegítheti az amerikai közvélemény „kiműveléséhez”, és így Amerika a kellő módon válaszolhat a kihívásokra – mondta a neves közéleti személyiség a brit BBC közszolgálati adónak. Robin Niblett professzor, az egyik legpatinásabb brit stratégiai kutatóműhely, a Királyi Külügyi Intézet igazgatója úgy vélekedett, ha a beiktatási beszédből áramló „nagyvonalú önbizalom és gyakorlatiasság” – kijelentette többek között, hogy országa ismét készen áll arra, hogy valódi vezető legyen – Obama elnökségét is jellemzi majd, az alapvető változást jelenthet az amerikai hatalom használati módjában. Az Egyesült Államok ott fog vezető szerepet betölteni, ahol szükséges, illetve megosztja partnereivel e vezető szerepet olyan esetekben, amelyekben a kollektív fellépés hasznosabb – vélekedett a londoni szakértő.

Bizakodik a nemzetközi sajtó

Az amerikai sajtóhoz hasonlóan a londoni, a párizsi, a sydneyi, a pekingi és a tokiói lapok üdvözölték a „történelmi” beiktatást, hangsúlyozva a válságban lévő világ óhaját a változásra. A brit újságok többsége a megújulás reményét hangsúlyozta. „A munka, a dolgok másképp való vitele most kezdődik” – vélekedett a The Guardian, míg a Financial Times megállapította: „Barack Obama megmutatta, hogy egy új vezető született”. Sydneyben a televíziók átvették Kevin Rudd ausztrál kormányfő szavait, amelyek szerint „Barack Obama a jelen reménysége”. Obama már bemutatkozásával búcsút intett a Reagan–Bush-féle „rövidlátó republikánus kultúrának, és nyitottá tette Amerikát, amelyet a bushi egyoldalúság és az erő bűvölete (...) elzárt a világtól” – lelkendezett a római La Repubblica. A torinói La Stampa szemleírója szerint az új amerikai elnök „képes mozgásba hozni mindazt, ami eddig mozdulatlannak látszott a társadalomban és annak vezetésében”.

Sok újság – többek között a Chicago Tribune, a párizsi Libération és a madridi El Mundo – emelte ki az „új felelős korszakról” szóló mondatokat Obama beszédéből, azt sugallva, hogy az előd, George Bush elnöksége a felelőtlenség korszaka volt. A pekingi China Daily méltatta azt az örökséget, amelyet a Bush-korszak hagy maga után a kínai–amerikai kapcsolatokban, és vezércikkében némi aggodalmának adott hangot: vajon a Bush-érával való szakítás vágya nem vezet-e oda, hogy az új elnök nem vesz majd tudomást a kétoldalú kapcsolatokban történt előrelépésről? Az Aszahi Simbun japán napilap szintén a „reményt” hangsúlyozta Obama beiktatása kapcsán, de figyelmeztetett: „Az emberek most már a szép szavakon túl eredményeket várnak”

Az európai konzervatív újságok is inkább arra helyezték a hangsúlyt, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a Fehér Ház új lakójának. Obamára „az a nehéz feladat hárul, hogy megállítsa az Egyesült Államok gazdasági hanyatlását és a világgazdaság összeomlását” – írta vezércikkében a francia Le Figaro. A cseh Lidové Noviny arra mutatott rá, hogy Obama elnökségének sikerét az fogja eldönteni, hogyan osztja majd szét a rendelkezésére álló több mint ezer milliárd dollárt. A madridi El Paísban Mário Soares volt portugál államfő felhívta a figyelmet arra, hogy bár az új amerikai elnök nem lesz képes csodákra, meggyőződésével, az általa képviselt értékek érvényesítésével sokat tehet, hogy véget vessen a pénzügyi spekulációra épülő „kaszinókapitalizmusnak, és olyan új gazdasági és társadalmi modell jöhessen létre, amely visszahoz bizonyos erkölcsi értékeket, védi a jogállamiságot és az emberi jogokat”.

Barátságos Castrók, bíráló New York Times

Obama hivatalba lépését csütörtökön már olyan „ősellenségek” is üdvözölték, mint a Kubát irányító Castro testvérpár: „el líder maximo” Fidel dicsérte az új elnököt, mondván: szándékai nemesek, de azért kérdések is felmerülnek, többek között az, hogyan képes a „pazarló konzumtársadalom” megvédeni a környezetet. Testvére, a jelenlegi havannai vezér, Raúl egyszerűen csak annyit mondott: Obama jó embernek tűnik. A lelkesedés oka: Obama korábban a Kubával szemben bevezetett amerikai embargó enyhítéséről beszélt.

Ha már Kuba: az optimizmust egyelőre jogossá teszi Obama azon intézkedése, amellyel a Kubában található guantánamói támaszponton létesített fogolytábor felszámolásáról döntött, illetve az a felszólítás, amely az amerikai csapatok Irakból történő kivonulására szolgáló terv kidolgozását irányozza elő. A döntés nyomán ugyanakkor az a kérdés is fölmerül: mi marad az amerikaiak után? Igaz, Irakban még stabilnak nevezhető a helyzet, szemben az afganisztánival, amely ismét robbanásveszélyes. A derűlátást egyelőre Obama ide vonatkozó álláspontja is igazolja, hisz még elnökjelöltként az afganisztáni helyzet pacifikálását hirdette meg célul. Most már „csak” a neheze, a stabilitás elérését szolgáló stratégia kidolgozása van hátra. Az izraeli–palesztin konfliktus rendezésének kényszerét is megörökölte elődeitől: annyi már bizonyosnak tűnik, hogy Washington nem támogatja olyan kritikátlanul Izraelt, mint az elmúlt nyolc évben. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Hamász megnyugodhat: a palesztin állam létrejöttét Obama is csak Izrael biztonságának garantálása és a palesztin terrorizmus leépítése mellett tudja elképzelni.

Az ünnepi mámort az egyébként demokrata irányultságú New York Times csütörtöki vezércikke törte meg némiképp. A patinás napilap szerint nem a legszerencsésebb, hogy pénzügyminiszternek azt a Timothy Geithnert nevezték ki, akiről kiderült: nem fizetett sem társadalom-, sem egészségbiztosítási járulékot, amíg a Nemzetközi Valutaalap alkalmazásában állt. „Olyan új korszakra várunk, amely egy kissé… újabbnak néz ki” – zárul a cikk, utalva arra, hogy nem ártana, ha a meghirdetett új szemléletmód a vitatott múltú vezetők kinevezésének mellőzésében is megmutatkozna.