Mit írnak majd a történelemkönyvek az idei év első feléről?

Majd fel is sorolja a legfontosabb történéseket: randalírozások Kölnben, terrortámadás Brüsszelben, lövöldözés Orlandóban, a német AfD (Alternatíva Németországnak) és más szélsőséges populisták előretörése, Donald Trump be akar költözni a Fehér Házba, a migránsválságnak még messze nincs vége, a britek el akarják hagyni az Európai Uniót. Az MTI által idézett cikk német és más történészeket, filozófusokat idézett és kérdezett a kulcsfontosságúnak ígérkező 2016-os évről.
Paul Nolte történészt a 20-as és a 30-es évek elejének weimari köztársaságára emlékeztetik a német belpolitika drámai fejleményei.

„Teljesen függetlenül a pártprogramtól, egy történészt irritál, ha egy politikai formáció a semmiről indulva egyszerre megszerzi a szavazatok 24 százalékát, mint ahogy ez az AfD-vel történt Szász-Anhalt tartományban. Ebben látszólagos forradalmi nyugtalanság jut kifejezésre\" – mondta Nolte egy lapinterjúban. Wolfram Eilenberger filozófust az év eddigi eseményei 1967/68-ra és 1989/1990-re emlékeztetik. Akkor a szabadság és a mobilitás volt napirenden, most a „beszűkülés\" korát éljük. „Úgy vélem, hogy az európai politikai konstellációk rendkívüli veszélyeknek vannak kitéve\" – közölte a dpa-val. Eilenberger számára új, hogy tisztán gazdasági érvek már nem elegendőek a választók meggyőzésére, mint ahogy ez 1989 után sokáig lehetséges volt. Szerinte olyan szakaszban vagyunk, amikor a kulturális identitás kérdései fontosabbak a gazdasági kérdéseknél, s a kulcskifejezés egy majdani történelemkönyv 2016-os fejezete számára a nemzetállam, a visszatérés a nemzetállamhoz.

Charles Grant történész és az Európai Reform Központjának igazgatója számára a berlini fal leomlása és a Brexit helyezkedik el egy képzeletbeli történelmi vonal két végén. „1989-ben megkezdődött az összenövés, most a fejlemények visszakanyarodnak. Mostantól kezdve nem összenövésről, hanem széthullásról fognak beszélni\" – írja Grant. Egybeesnek-e ezek az elemzések sokak érzésvilágával? A fiatalok számára a Brexit csapással ér fel. Diákok tízezrei mennek évente külföldre, az Erasmus-nemzedék nemzetközi lakóközösségekben él. A fiatalok számára a befelé fordulás, a kisállamiság idegen. Eilenberger szerint nem történik több annál, mint amennyi szokott. Az, hogy több történik, „látszatbenyomás\". Az a tézis sem állja meg teljesen a helyét, hogy új gyűlöletkultúra jelenik meg az interneten keresztül. „Gyűlöletkultúra mindig is létezett. A kocsmai törzsasztal harminc évvel ezelőtt ugyanolyan agresszív és rasszista volt, mint most a Facebook\" – mondja.

A riasztó hírekre másképp is lehet tekinteni: „A komédia mindig a szenvedésből és a tragédiából keletkezik\" – mondja Christian Schulte-Loh, egy Londonban élő német komikus, aki elképzeli, miként nézne ki Boris Johnson és Donald Trump, azaz egy (lehetséges) brit miniszterelnök és egy (lehetséges) amerikai elnök találkozója: két figura egy James Bond-film gonoszai közül. J. K. Rowlingot, bestsellerek világhírű szerzőjét, Harry Potter kitalálóját, az EU lelkes hívét sem hagyta el humorérzéke. Honfitársairól kissé morbidan így ír: „Olyan érzés, mintha rokonságban lennénk egy esküvői vendéggel, aki ráhányt a tortára. Igazán sajnáljuk\".