A bostoni Dana-Farber Rákkutató Intézet munkatársai szerint egy trópusi növény kivonata azok bőrét is hatékonyan védhetné az UV-sugaraktól, akik egyébként rendkívül érzékenyek a napsugárzásra. A kísérleteket azonban egyelőre csak egereken végezték el, és tisztázásra szorul a kivonat által a bőrben beindított pontos molekuláris mechanizmus is.
A világos bőrszínű embereknél gyakori, hogy barnulás helyett azonnal leégnek, ha a kelleténél többet tartózkodnak a napon. Ennek oka, hogy náluk nem működik megfelelően az UV-sugarakkal szemben védelmet biztosító pigmentanyagot, a melanint előállító sejtek (melanociták) felszínén található egyik fehérje, az úgynevezett melanocortin-1 receptor (Mc1r). David Fischer és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy lehetséges lenne-e valamilyen módon a hibás receptorral rendelkező személyek organizmusával is előállíttatni a melanint, ami így azok számára is természetes védelmet biztosíthatna, akik az említett fehérje hibájából kifolyólag nem képesek erre.
A kutatók olyan anyagot kerestek, amely képes aktiválni az adenilát-cikláz nevű enzimet. Az enzim – a cAMP nevű vegyület sejten belüli koncentrációjának növelésén keresztül – elősegíti a pigmentanyag termelődését, ami az eredeti elképzelés szerint lehetővé tenné, hogy az is lebarnulhasson, aki nem rendelkezik működő Mc1r-receptorokkal. Az elmélet bizonyítása érdekében a kutatók olyan Mc1r-hiányos egereket hoztak létre, amelyek a xeroderma pigmentosum nevű ritka, örökletes betegségben szenvedtek (a betegséget hordozó emberek az egészséges, világosabb bőrű társaiknál csaknem 2000-szer nagyobb valószínűséggel kapnak bőrrákot). A rendellenességet az jellemzi, hogy hordozóik rendkívül sérülékenyek az UV-sugarakkal szemben, mert a bőr sejtjeiben nem működnek azok a javító mechanizmusok, amelyek normális esetben kijavítják a sugarak által a DNS-ben okozott hibákat.
A kísérlet kezdetekor megborotválták az egereket, majd húsz héten keresztül naponta egyszer átlagosan akkora mennyiségű UV-sugárzásnak tették ki őket, amennyi néhány órás vízparti napozás során éri az embert egy júliusi napon. A receptorhiányos, világos színű állatok bőre a sugarak hatására begyulladt és kisebesedett, és nagyjából öt hét elteltével az egerek felénél a bőrrák jeleit lehetett felfedezni.
A szintén receptorhiányos egerek egy másik csoportjának bőrét viszont a besugárzás előtt egy hónappal, illetve a besugárzások előtt is minden alkalommal a Coleus nevű trópusi növény kivonatával kenték be. A barnító kivonat hatására az állatok bőre néhány hét alatt teljesen sötétté vált, így amikor őket is kitették az UV-sugaraknak, már ugyanakkora védettséggel rendelkeztek a leégés ellen, mint a korábban természetes módon lebarnított, működő receptorokkal rendelkező társaik. A kivonattal kezelt állatoknál ezenkívül a bőrrák kialakulásának esélye is jelentősen csökkent, mivel ebben a csoportban ötven hét elteltével is csak az állatok felénél lehetett megfigyelni a tumorok kialakulását.
A biztató eredmények ellenére a bőrrák elleni újfajta barnítószer alkalmazása a közeljövőben még biztosan nem lesz lehetséges, hiszen a növényi kivonat embereken történő kipróbálása csak azt követően kezdődhet el, miután sikerült pontosan tisztázni az anyag hatására a bőrben lezajló folyamatok molekuláris hátterét.
-------------
Látogatottsági adatok