Le Clézio, az „igazi világpolgár”

Nem tipikusan francia író

„Le Clézióban nagy prózaírót tisztelhetünk” – kezdte bejelentését Horace Engdahl, a bizottság főtitkára a Svéd Akadémián. „Egy igazi világpolgár, aki bár francia nyelven ír, mégsem tipikusan francia író.” Jean-Marie Gustave Le Clézio neve eléggé ismeretlenül cseng a magyarok számára, annak ellenére, hogy több könyve is megjelent már magyarul. Franciaországban viszont igazi kultuszszerzőnek számít, közel negyven regényével három generációt hódított meg, és érettségi tétel a gimnáziumokban. A francia határokon kívül azonban nem túl ismert: a Nobel-bizottság honlapján indított szavazás szerint az oldalra látogatók 90 százaléka semmit nem olvasott a szerzőtől. A bizottság bejelentése mégsem volt akkora meglepetés, mivel az író neve felmerült idén az esélyesek között. Főleg azután koncentrált mindenki az angolszász világon kívüli szerzőkre, miután a Nobel-bizottság főtitkára kijelentette, nem sokra tartja az amerikai irodalmat. A díjazott kiválasztásával rendszerint a Nobel-bizottság olyan szempontokra igyekszik ráirányítani a világ figyelmét, amelyek amúgy nem kapnának elég hangsúlyt, és amelyek az esetek túlnyomó részében nem is csak irodalmiak. Úgy tűnik, ez most Jean-Marie Gustave Le Clézio esetében két dolog: az egyik a nemzetek közötti megbékélés titkát rejtő kozmopolita életfelfogás, a másik pedig a környezetvédelem fontossága.

Egy nomád, aki kívülről nézi a nyugati társadalmat

Bejelentésében a bizottság főtitkára hangsúlyozta, Le Clézio személyében egy új, kozmopolita generáció képviselője érdemelte ki a kitüntetést. „Le Clézio sok országban él, de mindenhol otthon van. Egy nomád, aki kívülről nézi a nyugati társadalmat” – fogalmazott Engdahl a bejelentés után vele készült interjúban. Le Clézio írt már regényt a majákról, az indiánokról, a marokkói nomádokról és az afrikai rabszolgákról. Regényeiben ezek a távoli kultúrák gyakran valamiféle elveszett paradicsomként jelennek meg. Bár az író a franciaországi Nizzában született, szülei az egykori gyarmatról, Mauritiusról származtak, az író kisgyermekkorában Nigériába költöztek. Később élt a brit szigetországban, az Egyesült Államokban, Bangkokban, Mexikóban és Panamában is. Marokkói feleségével jelenleg Új-Mexikó, a francia tengerpart és Mauritius között osztják meg életüket.

Egzisztencialista filozófia és indiai-óceáni szigetvilág

A francia író életművét két szakaszra szokás osztani, a fiatalkori kísérletező időszakban írt regényekre, amikor Le Clézio még a Franciaországban sokáig meghatározó egzisztencialista filozófia és nouveau roman hatása alatt támadta a nyugat-európai civilizációt; illetve a harmincas éveitől kezdve írt, nyugodtabb, spirituálisabb művekre. A fiatal Le Cléziót hamar elérte a szakmai elismerés: merész, lázadó szellemű szövegeit a kor olyan nagy hatású francia gondolkodói méltatták, mint Michel Foucault vagy Gilles Deleuze. Rögtön első művével, a 23 éves korában írt Le Proces-Verbal (Vallatás) című regényével ismert lett irodalmi körökben. A szélesebb olvasóközönség figyelmét 1980-ban megjelent Désert (Sivatag) című művével vívta ki, amelyért őt tüntette ki először a Francia Akadémia a frissen alapított Paul Morand-díjjal. A regényben Le Clézio az észak-afrikai sivatagi emberek ártatlanságát állítja szembe az embertelen európai értékekkel, a nyugati normákat kívülről néző bevándorlók szemén keresztül láttatva a történetet. A kilencvenes években több regényt szentelt az Indiai-óceán szigetein – és főleg Mauritiuson – megtalált paradicsomi világnak. Saját és családja életének fordulatait is regények sorában örökítette meg (La quarantaine, 1995, Révolutions, 2003 vagy a L’Africain, 2004). 

Krónika

Le Clézio magyarul megjelent írásai

Le Cléziónak több műve is olvasható magyarul: A láz (La Fievre) 1968-ban, A háború (La Guerre) 1970-ben, a Terra Amata című regénye 1975-ben jelent meg az Európa Könyvkiadónál. Hosszabb szünet után, az utóbbi években jelent meg az Aranyhalacska és a Körforgás (Révolutions) című kötet. Le Clézio ifjúsági és gyerekkönyveket is írt (Lullaby, 1980, Balaabulou, 1985). Életműve közel negyven kötetet tesz ki, köztük tucatnyi regény, novelláskötet és esszégyűjtemény. A Lire című irodalmi folyóirat által rendezett, 1994-es közvélemény-kutatás szerint az olvasók 13 százaléka gondolja azt, hogy Le Clézio a még élő legnagyobb francia nyelven író alkotó.