Könnyed kontrasztok között

Ez az elmozdulás mégsem okoz különösebb meglepetést, hiszen az első kötet (Higanymadár, 2002) töredékes versbeszéde után a második kötetben (Hosszú árnyékok földje, 2004) olyan versek, mint a rodrigezi pálma dekkó balladája, vagy a rehabilitáció, már jelzi az f. verseknél tapasztalható elmozdulást, annak ellenére, hogy itt még számos „kísérleti” szöveggel van dolgunk.
Még a második kötetnél maradva – a rehabilitáció című szöveg az, amely megteremti a kapcsolatot az első és a harmadik kötet között. A vers először is képvers, másodszor „talált tárgy”, egy összegyűrt kézirat, amit a szerző megpróbál rekonstruálni, rehabilitálni, ha úgy tetszik.
Innen az értelmezés két irányba haladhat, sőt talán a versnyelvnek is csupán két alap-irányba való elmozdulását tételezhetjük fel. Az egyik értelemezői/értelmezési lehetőség, hogy a vers eredendően nem más, mint gesztus, tettértékkel bír a fizikai valóság szintjén is. A másik irány, hogy a szöveg csupán a(z irodalmi) szövegtengeren belül létezhet, így nem sorolható a fizikai cselekvések szférájába, vagyis nem önmagából indul ki, hanem szorosan kapcsolódik a többi irodalmi szöveghez.
Ez már csak azért is fontos, mert az f. versek lírai szövegei igen szorosan kötődnek a valósághoz – a fizikai valósághoz, a valóság szerkezetéhez. Ilyen szövegek a ting-ting (neomagyar) vagy a Tempor, a mutáns, amely a mai realitásról úgy beszél, hogy közben egy régi toposzt használ fel, jelesül a fejtetőre állított világ ideáját: „Egykoron még seggeden ülve kerested a pénzed./ Gyárkéményeken én, s templomtornyokon is./ Nem hitted, hogy a lassu napokkal fordul a kocka:/ most hát seggelek én – néked adom kötelem.”
Ha már megvolt az ízelítő a Király Farkas által leírt realitásból, nem maradhat említetlenül az irodalmi kapcsolódások szövevényes hálója sem. A három kötet kapcsán már többször utaltam az avantgárd hagyományra, a poénokra kihegyezett versbeszédre, de az f. versek között olyan szövegekre bukkanunk, amelyek a világirodalom, illetve a magyar irodalom egészen más vonulatai felől érkeznek. Itt van például egy Szőcs Géza-áthallás: ami Sz.G.-nél csirihau, az Király Farkasnál hú-ember, az exit című vers sorainak hangulata pedig Federico García Lorcát idézi. Korábbi köteteit olvasva pedig ki gondolta volna, hogy Király Farkas valaha is áprilysan írja meg könnyed kontraszt című szövegét, amely egyébként a kötet kulcsfontosságú versei közé tartozik.
Az irodalmi kapcsolódások után még teszek egy kört a realitás – a szövegek realitása – körül, ezúttal a különböző rétegnyelvek bizonyos szavainak az úgymond magas nyelvi szintbe való beágyazódásáról lesz szó. Itt van mindjárt a cybertérben élők által használt nyelv, és ennek lecsapódása olyan szóösszetételekben, mint „pixel-harcos”, „interaktív állat” és „virtuális ég” (mikor a modemek), de jelen van a kolozsvári „negocsiálók” lebuj-világa is, a hú című versciklusban.
A kötet négy jól elkülöníthető ciklusból áll, s a hagyomány kedvéért ott találjuk a prológust, illetve a kötet végén két „fölösleges” verset, amelyet a könyv epilógusának is tekinthetünk. A pirulák ciklusban még érezni az ellen-versíró hagyományt, a bombák ciklus tematikájával hoz újat (habár a második kötet mac tíre-verseinek folytatásaként is értelmezhető), az emigrén és a meg ő meg én ciklus pedig egyfajta különös, leszázalékolt-lelkű világot tár az olvasó szemei elé, különösen olyan szövegekben, mint a hú, vagy a döntés hét lélegzetvétele.
Király Farkas e harmadik kötetében egy sajátos vegyületet hozott létre, ami nem higany, nem robbanóanyag, de mégis alkalmas arra, hogy egy sajátos belső feszültséget hozzon létre a szövegekben. Ez tartalmi vonatkozásban az el-nem-mondás, illetve a sejtetés, elhallgatás módszerét jelenti, illetve a jelentés- és utalássíkok egymásba-játszását (mint a hú című ciklus a húlány című opusában, ahol egymás mellé kerülhet az „obszkűr lebuj”, az özönvíz és Vercingetorix). A belső feszültség másik oka poétikai, mégpedig az, hogy a disztichonokban szándékosan alulretorizál a szerző, a kígyó éve című ciklusban pedig krünenbergi strófában szól háborúról és marhaságokról.
E lendületes, de a szövegek végére szándékosan megtorpanó lírai beszédmód saját, külön szigetet biztosít a szerzőnek az irodalmi szövegtengerben. A könnyed kontrasztok között a királyf. versek mindig ott maradnak a nekik kijáró fényben.

Király Farkas: f. versek. Napkút Kiadó, Budapest, 2005.