Nagyot csalódtak azok, akik úgy vélték: ha Klaus Johannis, Nagyszeben szász polgármestere lesz a román jobbközép erők államfőjelöltje, az egy csapásra megnyitja az utat a kisebbségek helyzetének javítása előtt.
2014. augusztus 30., 18:322014. augusztus 30., 18:32
Johannis ugyanis már hivatalos államfőjelöltként tett egyik legelső nyilatkozatában az autonómia ellen emelt szót, dicsérve a kisebbségek romániai helyzetét, sőt olyannyira átesett a ló túloldalára, hogy még a történelmi tényeket is letagadta, amikor az évszázadokig létező erdélyi szász autonómia ténye ellenére azt mondta: a szászok sohasem kértek önrendelkezést Erdélyben.
Ugyanakkor csak azoknak kellett nagyot csalódniuk, akik nem ismerték Johannis korábbi megnyilatkozásait. A német politikus már korábban is közölte: nem támogatja a területi autonómiát. Johannis amúgy sem a kisebbségi jogköveteléseket zászlajára tűzve került be a bukaresti nagypolitikába, sőt.
Román politikusként az egyik legfontosabb román párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben lépett porondra a Dâmboviţa partján, és ezen párt prioritásait vállalta fel gyakorlatilag anélkül, hogy kisebbségi politikusként bármilyen kisebbségi jogbővítést szorgalmazott volna. Johannis így teljes mértékben a francia mintájú román nemzetállami szemlélet megtestesítője: olyan, nem román nemzetiségű, de román állampolgárságú politikus, aki számára nem vagy csak sokadrendűen fontos a nemzeti identitása, és a román identitással, a román prioritásokkal azonosulva vállalt szerepet a nagypolitikában előbb a PNL első alelnökeként, majd a májusi európai parlamenti választásokat követően a párt elnökeként, illetve a PNL–PDL-szövetség államfőjelöltjeként.
Johannis legutóbbi megnyilvánulásai ugyanakkor részben politikai taktikázásnak is tekinthetők. Victor Ponta miniszterelnök, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és államfőjelöltje ugyanis azonnal bevetette a nacionalista kártyát ellenfelével szemben, amikor arról beszélt: Johannis nemzetisége és vallása nem mérvadó az államfői tisztségért folytatott küzdelemben, ugyanakkor azt sem tűri el, hogy neki a saját hazájában bárki is azt rója fel, hogy ortodox vallású és román.
Johannis most úgy próbál kitérni azon támadások elől, amelyek nem román és nem ortodox mivolta miatt érik, hogy igyekszik a lehető leglojálisabb román állampolgárként, gyakorlatilag románként megnyilvánulni, mivel el akarja kerülni, hogy kisebbségi volta miatt „rátolják” a magyarokra, akiknek autonómiaigényeit a román politikum nagy része igyekszik démonizálni és a román állam egysége elleni támadásként beállítani.
Ha ugyanis a PSD-nek és Pontának sikerülne elérnie, hogy Johannist kisebbségiként egy kalap alá vegyék a „radikális” magyarokkal, akkor a jórészt általuk gerjesztett magyarellenes hisztéria légkörében már jó előre bezsebeltnek tekinthetnék az államfői tisztséget.
Felmerült ugyanakkor az is, hogy a magyar közösség számára nem lenne jó, ha Johannis megnyerné az elnökválasztást. Ez már eddigi megnyilvánulásai alapján – amelyek azt mutatják, hogy nem csupán kampánytaktikázásból veti el az autonómiát, de személyes meggyőződése is annak szükségtelen mivolta – is igaz. Ha Johannis Románia államfője lenne, az azt sugallná a külvilág számára, hogy Románia mintaállam és a kisebbségek paradicsoma, hiszen egy német is államfő lehet.
Holott a valóság az, hogyha megválasztanák, akkor nem németként választanák meg – sőt éppen azért lehetne a Cotroceni-palota lakója, mert – részben önként, részben némi külső kényszer hatására – megtagadta önnön nemzeti identitását.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!