Ki lesz az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke?

2017 januárjában a világ jelenleg első számú hatalmának új vezetője lesz. Bonyolult, hosszadalmas és költséges választási kampány után nem kevésbé bonyolult módszerrel választják meg az amerikai polgárok az elnöküket, aki kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is egyben. Összeállításában az MTI emlékeztet, hogy amerikai elnök elvileg bárki lehet, aki amerikai állampolgárként született, betöltötte 35. életévét, és legalább 14 éve folyamatosan az Egyesült Államokban él. A valóságban azonban 1933 óta minden egyes elnök korábban kormányzó, szenátor vagy ötcsillagos tábornok volt már akkor is, amikor indult az elnökjelöltségért. A jelenlegi elnökválasztási folyamatban is tíz kormányzó vagy volt kormányzó és tíz szenátor vagy volt szenátor vetélkedett az elnökjelöltségért.

A két nagy párt – a republikánusok és a demokraták – a heves előválasztási folyamatot követően egy-egy jelöltet állított a nyáron megtartott országos konvención. A Demokrata Párt elnökjelöltje Hillary Clinton volt first lady, Barack Obama elnök korábbi kormányának külügyminisztere, a Republikánus Párt elnökjelöltje pedig Donald Trump milliárdos New York-i üzletember. Hillary Clintonnal ellentétben Donald Trump újonc a politikában, soha nem viselt választott tisztséget. Elemzők szerint részben éppen ennek a „kívülről jött\" státusznak köszönheti jelentős támogatottságát. A két elnökjelölt két ismert politikust választott alelnökjelöltjének. Hillary Clinton Tim Kaine virginiai szenátor személyében külpolitikában és katonai kérdésekben jártas politikus mellett döntött. Donald Trump alelnökjelöltje is tapasztalt politikus: Mike Pence indianai kormányzó, aki korábban tíz esztendőn keresztül a washingtoni képviselőház tagja volt.

A kampány heves volt és nemegyszer személyeskedő. Lényegében három-négy téma körül forgott: a bevándorlás, a munkahelyteremtés, az egészségbiztosítás volt a középpontjában, mellettük szó volt néhány külpolitikai kérdésről is, amelyek azonban úgyszólván a viták peremére kerültek. Viszont évtizedek óta először fordult elő, hogy sok időt szenteltek az amerikai választási kampányba történt állítólagos orosz beavatkozásnak. A két elnökjelölt három országos televíziós vitában fejtette ki álláspontját, míg az alelnökök között csak egy országos televíziós vita volt. Valamennyi vitát óriási érdeklődés övezte, az elsőt például 85 millió amerikai nézte végig.

Az amerikaiak jó része november 8-án adja le voksát. Azért nem mindenki, mert sokan már szavaztak. Az ötven szövetségi tagállam és egy szövetségi kerület közül harminchétben lehetőség van ugyanis korai szavazásra, s idén minden korábbinál többen – már több mint 20 milliónyian – járultak az urnákhoz. Elemzők szerint a korai szavazáson részt vevők a demokrata párti elnökjelölt táborát erősítik. A szavazók többféleképpen voksolhatnak: elektronikusan, papíralapú szavazócédulával és levélben is. Egyes szövetségi államokban kérnek valamiféle személyazonosságot igazoló dokumentumot (ez többnyire a jogosítvány), s van, ahol minden személyazonosító papír nélkül lehet voksolni. Ez komoly vitára is okot adott a politikusok között, mert a republikánusok azt gyanítják, hogy az illegálisan az Egyesült Államokban élők – akik nem lévén állampolgárok, nem szavazhatnának – ugyanúgy voksolhatnak, mint a szavazati joggal rendelkező amerikaiak. Az illegális bevándorlók – éppen a demokraták megengedőbb bevándorlási politikája miatt – a demokrata politikusok, illetve a demokrata párti elnökjelölt hívei.

Az elnököt formálisan az úgynevezett elektori kollégium választja meg, a szavazók november 8-án tulajdonképpen a számukra rokonszenves elnökjelöltet támogató elektorokra voksolnak. Az a jelölt, aki az adott szövetségi államban a legtöbb voksot kapja az állampolgároktól, az adott állam elnökjelöltje lesz. Az elektori kollégium tagjait az előválasztások során választották meg, 538-an vannak. Az elnökség elnyeréséhez 270 elektor támogatására van szükség. Az elektorok egy részének szavazata kötött, vagyis arra az elnökjelöltre kell szavazniuk, akinek elektorrá választásukat köszönhetik.

Nem minden szövetségi állam ad azonos számú elektort: egyes államok nagyobb lélekszámúak, ők sok elektort adnak (például Kalifornia), mások kisebbek, tehát kevesebb elektoruk van (például Connecticut). Bonyolítja – vagy sokak számára egyszerűsíti – a helyzetet, hogy csaknem valamennyi államban (Nebraska és Maine államot kivéve) a győztes mindent visz elve érvényesül: vagyis aki megnyeri a legtöbb szavazó támogatását, az az adott állam összes elektorát viszi. Például: amelyik elnökjelölt több elektort nyer meg New York államban, az „megkapja\" az állam mind a 29 elektorát.

Előfordulhat, hogy az elnökjelöltre országos összesítésben több választópolgár adja voksát (amelyet Amerikában „népi voksnak\" is neveznek), ám az elektorok számát illetően vesztes lesz. Ebben az esetben nem „a nép szava\" számít, hanem az elektoroké. Ilyen helyzet adódott például 1824-ben, amikor Andrew Jackson nagyon nagy arányú győzelmet aratott a választópolgárok voksainak számát illetően, ám az elektorok támogatását John Quincy Adams nyerte el. Utóbbi lett az Egyesült Államok elnöke. Vitatott esetekben a törvényhozásé a döntés.

November 8-án az amerikaiak azonban nemcsak elnököt választanak, hanem a kétkamarás szövetségi törvényhozás képviselőit és szenátorait is. A képviselőház 435 tagját és a 100 tagú szenátus egyharmadát újítják meg. Emellett sok államban kormányzóválasztás is lesz, és speciális törvényjavaslatokról is döntenek.