A politikusok újabban bizonyosfogalmak felröppentésével megpróbáljáktematizálni a közbeszédet, aztán kiderül,hogy a megcélzott közönség jóformánsemmit nem tud, vagy nagyon zavaros ismeretei vannak mindarról,ami talán a további élete szempontjábólakár sorsdöntő is lehetne. Ez történt azRMDSZ nemrég zárult kongresszusán a MarkóBéla szövetségi elnök általhangoztatott Kelet Svájca autonómiamodellfogalomkörével is. A Krónika általkörkérdésben megszólaltatott (2007. március6.) szatmárnémetiek válaszai egyfajtaközvélemény-kutatásnak is tekinthetők:bizony nagy a zűrzavar a Kelet Svájca körül. Nem issejtik, hogy a szatmárnémetiek közvetlenközelében, Érmihályfalván SassKálmán református lelkész a legdrágábbal,az életével fizetett azért, mert az erdélyikérdés megoldásának egyik lehetségesalternatíváját a svájci kantonálismodell erdélyi megteremtésében látta. Amodell kidolgozásához kapcsolt „kémkedésért”,illetve a két világháború közötti– úgymond – „románellenes” tevékenységéért,a fiktív, a Szabad Európa Rádió általkezdeményezett Nemzeti Ellenállási Mozgalom köréfelépített szervezkedésért – hazaárulásvádjával – halálra ítélték,és 1958. december 2-án a szamosújváribörtönben agyonlőtték. A kivégzésen aSzekuritáté „delegáltjaként” jelenvolt a nagyváradi Wohl Zoltán őrnagy, aki a 31érmihályfalvi, biharvajdai, nagykárolyi,biharfélegyházi, érolaszi, belényesivádlott nagy részét a legkegyetlenebbmódszerekkel vallatta. Bizonyos véleményekszerint tarkólövéssel végeztek ahalálraítéltekkel.

Egy autonómiatervezet hányattatásai

A politikai foglyok közülSass Kálmán szenvedett a legtöbbet, alegborzalmasabb vallatási módszereket próbáltákki rajta, ugyanis ő volt az a politikai fogoly, aki kéthónapon át beszámíthatatlannak tettettemagát, nem vallott, majd a bíróságitárgyaláson a veréssel, kínzással,meszkalinadagolással (egy kaktuszfajtábólszármazó hallucinogén kivonat, amely színesképzeteket és közlési kényszert váltki a fogyasztóból) kicsikart vallomásokatvisszavonta, semmisnek nyilvánította. Ahhoz, hogy a„kémkedési” vádhoz bizonyítékokatszerezzenek, a cellájába költöztettéka szilágysomlyói Boros Sándort, aki – a Sasscsalád ismerőse, református lévén – aSzekuritáté terveinek megfelelően elhitette SassKálmánnal, hogy befekteti magát a kórházba,s onnan egy óvatlan pillanatban megszökik, eljutMagyarországra, onnan Ausztriába, majd Svájcba.Az emberi gonoszságnak olyan mély bugyraiba süllyedt,hogy „álszökéséhez” Sass Kálmánáldását és a bűnei feloldozásátkérte.
Sass Kálmán végsőkétségbeesésében elhitte, hogy a szökésiterv sikerül, és rendre megnevezte azokat az ismerőseit,akik révén Boros Sándor eljuthat Svájcba,fogadott szüleihez, a dúsgazdag Welti Henrich özvegyéhez,Welti-Schneider Bertához, aki majd kiszabadítja őt aSzekuritáté karmai közül. Mindebben nemcsakgyermeki naivság volt, hanem az utolsó fogódzó,hogy még megmenekülhet a kivégzéstől.
Sass természetesen beszélta zárkaügynöknek a svájci kantonálismodellről. A teológiai stúdiumok elvégzéseután ugyanis ösztöndíjjal 1929 és 1931között Bázelben, Zürichben teológiai –mai szóhasználattal élve – posztgraduálisképzésen vett részt, tanulmányozta akantonok működését, és hasonlótszeretett volna Erdélyben, a Partiumban is meghonosítani.
A marosvásárhelyi MentorKiadónál az erdélyi hazaárulásiperekről megjelenő, ezeroldalasra tervezett kötetemben hiteleslevéltári dokumentumok, vallomások, mélyinterjúksegítségével azt bizonyítom be, hogy a„genfi szellem” néven ismert erjedési folyamat, az1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatásáraErdélyben, a Partiumban egymástól függetlenülnégy kidolgozott terv készült el az erdélyikérdés lehetséges megoldására.Szoboszlay Aladár magyar–román konföderációsterve – elképzelése szerint ehhez későbbAusztria is csatlakozott volna –, a Keresztény DolgozókPártjának programja a politikai pluralizmusmeghonosítására, a dr. Dobai Istvánnevével fémjelzett ENSZ-memorandum, amely WesselényiMiklós 1848-ból datált elképzelésealapján a lakosságcserét tartotta a legjobbmegoldásnak, a csíkszeredai Fodor Pál vasútépítőmérnök térképmellékleten isszemléltette a lakosságcserére vonatkozójavaslatait, és Sass Kálmán kantonálismodellje jelzi, hogy az erdélyi magyar szellemi elit azokbanaz években pontosan felmérte: az erdélyi kérdéssok szempontból európai biztonsági kihívás,méltányos megoldása végre békéthozhat a magyar–román viszonyban is.
Az 1950-es években az erdélyimagyarság demográfiai helyzete, a tömbökbenélő magyarság arányai – Érmihályfalvakörzetében akkor a magyarság részaránya67 százalék volt, a Kalotaszeg, a Szilágyságmagyarsága szintén számottevő emberi, anyagipotenciált jelentett – egyenesen predesztináltáka felelősen gondolkodó magyar értelmiségieket,hogy legalább elméleti szinten keressék azerdélyi kérdés megoldásánakalternatíváit. Azóta eltelt 50 esztendő, ma mára kérdés felvetésének is egészenmás dimenziói alakultak ki.
Az akkori tervek, elképzelésekismerete nélkül nem lehet sem sikeresautonómiastratégiát, sem kisebbségijogvédelmet megvalósítani. Az erdélyikérdés megoldására kidolgozottelképzeléseknek az ad különleges aktualitást,hogy a négy erdélyi magyar hazaárulásiper vádlottjainak nagy részét 50 éve,1957-ben tartóztatták le.
Sass Kálmánt 1957.február 19-én hajnali három órakor vettékőrizetbe, hosszas házkutatás, a feleségévelés öt gyerekével szemben tanúsítottembertelen bánásmód során. Aletartóztatására az ürügyet azszolgáltatta, hogy arra biztatott néhányérmihályfalvi fiatalt, hogy az 1956-os magyarforradalom idején, október 28-án fegyveresharcra felszólító röpcédulákatszórjanak szét a nagyközség utcáin.A fiatalokat még 1956 novemberében elkapták, ésazok terhelő vallomást tettek Sass Kálmánellen. Sass letartóztatására az igazi indokot a1957/70-es számú belügyminisztériumioperatív parancs jelentette, amelynek alapján a voltfasiszta (Nyilaskeresztes, Imrédy Béla-féleMagyar Megújulás Pártja), az 1922 és 1938között működő Országos Magyar Párt, az1940 és 1944 közötti Erdélyi Párt, avasgárdista és cionista mozgalom, a románellenesszervezetek tagjait ügynökök révénazonosítani kell. A stratégiába„ellenforradalmár-gyanús elemekkel” valóleszámolás ürügyén akár afizikai likvidálás is bekalkulálható.
Az 1956-hoz kapcsolódóerdélyi politikai perek elítéltjei közülSass Kálmánnak voltak a legszorosabb kapcsolatai az1940 és 1944 közötti magyar kormányokkal, az1945 utáni kisgazda magyar miniszterelnökkel, NagyFerenccel, Tildy Zoltán köztársaságielnökkel. A partizánként harcoló MaléterPál, 1956-os honvédelmi miniszter 1944 októberébenrészben Sass Kálmánnak köszönhetteéletben maradását. 1940 és 1944 közöttalig volt olyan magyar miniszter, államtitkár, aki nefordult volna meg Sass Kálmán Érmihályfalvamelletti Barantó nevű tanyáján.
Sass Kálmán kétdolgozatban foglalkozik az erdélyi kérdéssel: ASzent István-i Magyarország kisebbségikérdésének megoldása elé címetviselő tanulmánya az 1938. november 26-i müncheniegyezmény, illetve a Felvidék egy részénekMagyarországhoz való csatolása után, aSzegény Erdélyország címet viselő, 84oldalas dolgozata a második bécsi döntés,1940. augusztus 30-a előtt készült el. Mindkettőbenfoglalkozik a kantonális modell kérdésével.A megjelenés előtt álló kötetből átvettema Kelet Svájca tervének fontosabb elképzeléseit.A kantonális modell nem zárta ki, hogy Sass Kálmánaz 1947. évi párizsi békeszerződésaláírásáig hitt abban, hogy a Partium egyrészét Magyarországhoz csatolják,megvalósul a „nyelvhatáros” vagy a „partiumiterv”. A front közeledtével sem menekült el,tartotta a reményt a híveiben, a nagyközséglakóiban. Minden történésre érzékenyenreagált. Sass Kálmán, aki maga is foglalkozottlevéltári kutatással, megírta Mezőtelegdma is használatos történetét, azérmihályfalvi református felekezeti iskolatörténetét, Zichy Jenő, a bécsititkosrendőrség főnökének levéltárát,könyvtárát kutatta, alaposan ismerte az erdélyikérdés teljes irodalmát.

A nagy csalódás

Sass Kálmán örömmelfogadta, hogy Csernyikov szovjet tábornok, egy 1944. október30-i moszkvai távirat rendelkezéseire hivatkozvaÉszak-Erdélyből, tehát Nagyváradrólés környékéről is kiutasította aromán közigazgatást.
Sass akkor még nagyonreménykedett abban, hogy a nagyhatalmak legalább aPartiumot Magyarországhoz csatolják. A frissenmegalakult Magyar Népi Szövetségnek (MNSz) isazért lett a tagja – a járási elnökitisztséget is elvállalta –, hogy Erdélyhovatartozásának kérdésében, azitteni magyarság döntő többségénekóhaja mellett következetesen kiáll.
Az első nagy csalódásakkor érte, amikor az MNSz központi bizottsága aMarosvásárhelyen tartott első ülésén,1945. november 17-i kiáltványában leszögezte:„az erdélyi nemzetiségi kérdésmegoldása nem határkérdés, hanem anemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának,a határok feloldásának kérdése.”
Sass Kálmán tudott arról,hogy a Petru Groza és Luka László/Vasile Lucaáltal kikényszerített kiáltvány ésnyilatkozat – mely szerint Észak-Erdély tartozzonRomániához –, az elvtelen kompromisszumok, azönfeladás egyik legsúlyosabb lépése.Rá kellett jönnie, hogy őt az MNSz valójábaneszköznek tekinti, mivel az Érmelléken ő volt a„zászló”, az ő hívó szaváraezrével jöttek az emberek, a nevét, emberi,lelkészi hitelét csak a választásokmegnyerésére használták fel. Az MNSz-bőlvaló kiábrándulása földindulásszerűvolt. Végső kétségbeesésében írtameg a levelét Szabó Józsefnek, azunokatestvérének, aki Budapesten az Ipari Minisztériumfőosztályvezetője volt.
„A párizsi értekezletminket is nagyon érdekel. Hiszen a mi bőrünkre megy adolog. Csak nehogy a nagy fene magyar demokrácia eladjonbennünket őrült magyar nemtörődömséggel.Hisz a szovjet is követel olyan területeket magának,amihez semmi köze. (…) Itt a román demokráciacsak a döntést várja, hogy velünk méga szlovákiai magyarságénál iskegyetlenebbül leszámoljon.”
Az ominózus levél,amelyet Sass Kálmán két példánybangépelt le, és így 1957. február 18-ána házkutatás során azonnal megtalálták,a legsúlyosabb bűnjelek egyike volt, és azt isbizonyítja, hogy tudott Lucreþiu Pãtrãºcanu kommunistaigazságügyi miniszternek a kolozsvári prefektúrán1946. június 11-én elhangzott, az erdélyimagyarságot vádoló beszédéről, ésarról az elképzeléséről, hogy az erdélyimagyarok egy részét ugyanúgy ki kellenetelepíteni, mint Csehszlovákiában.
Sass Kálmán mindvégiga kantonális Magyarország és Erdélymegszervezésének híve és szószólójavolt. Ezt A Szent István-i Magyarország kisebbségikérdésének megoldása elé címűdolgozatában tételesen is megfogalmazta: „…Szerintem az egyedüli megoldás ez: kantonálisalapon szövetséges állammá valóalakulás a Szent István-i Nagy-Magyarországhatárain belül, ahol minden fajú és nyelvűhonpolgár érezze magát otthon, és valljamagát büszkén lelke belső indításábólmagyarországinak.”
Miközben Sass Kálmána svájci kantonális modell átvételéttekintette az egyedüli üdvözítő megoldásnak,a sajátosságból, a történelem„hordalékaiból” származókülönbségeket is észrevette: „Különbözőfajú, felekezetű népek élnek ott is, mintErdélyben, azonban a viszony egészen más köztük.Míg itt egymás ellen, jobb esetben egymásmellett helyezkednek el az erők, addig ott feltétlenülegyütt haladnak a fajták és felekezetek a belsőbékesség, az állami egységszolgálatában.” n Folytatás a jövő hetiSzempontban

Tófalvi Zoltán
A szerző újságíró