Pontos adatok nem állnak rendelkezésemre arról, hány olyan Nagyszalonta nagyságrendű városunk van, ahol minden évben felmutatják a hely jótékony szellemének hatását, önmaguk megbecsülését, a hagyományok tiszteletét és ápolását – röviden a szülőhelyhez ragaszkodó szeretetüket.
2015. január 31., 16:152015. január 31., 16:15
De a Toldi Miklós és Arany János bölcsőjét ringató vidék ilyen: ha új esztendő, akkor biztosak lehetünk a friss Nagyszalonta Kalendárium megjelenésében.
A szerkesztő-kiadó Tódor Albert „Kihez tartozunk?” című mottóban foglalja össze a mindenkori szalontaiak krédóját: „Mi azokhoz tartozunk... / Akik Nagyszalonta jövőjében hisznek! / Mi azokhoz tartozunk... / Akik békében és tisztességben élnek! / Mi azokhoz tartozunk... / Akik az elődök értékeit nem felejtik!/ Mi azokhoz tartozunk... / Akik hiszik, hogy a szülőföld szeretet és érték! / Mi azokhoz tartozunk... / Akik hisznek abban, hogy a szülőhely büszkeség és féltés! / Mi azokhoz tartozunk... / Akik hisznek abban, hogy Szalontát szeretni – kötelesség!”
Szép gondolat, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szalontai sem utasította el az egykori polgármesterüktől „kirótt” kötelességet, épp ellenkezőleg: jólesően fogadták magukénak a megtisztelő feladatot. A kalendáriumi hagyományokat követve a 2015-ös kötetben is főszerepben az esztendő évfordulós személyiségeit idéző írások vannak: Földi Jánosra, Lovassy Lászlóra, Lovassy Andorra, Balogh Ernőre, Kulin Györgyre, Fábián Imrére, illetve évfordulóktól függetlenül a város számos jelentős szülöttére emlékeznek, a középpontban természetesen Arany Jánossal és sajnálatosan rövid életű, lánglelkű barátjával, Petőfi Sándorral.
Az emlékébresztő írások mellett nem hiányzik a 2015-ös év hónapokra lebontott évfordulós listája sem, amelyben viszont sajnálatos elírások és/vagy hibák maradtak. Távol álljon tőlem, hogy ennek a dicséretes munkának a hitelét aktakukacra jellemző piszkálódással akarjam rontani, épp ellenkezőleg: a nyomda ördöge halhatatlan, ezt mindannyian tudjuk, ezért is szólok inkább én először – jóindulatúan, mint később más(ok) rossz felhanggal.
A pontosság kedvéért csak néhány példa: Létay Lajos, Ábrányi Emil és Reviczky Gyula nem 95, 165, illetve 185 éve halt meg, hanem akkor született, Márai Sándor nem 110 éve, Hatvany Lajos pedig semmiképpen sem 235 éve született. Egyebekben minden rendben – a népköltészeti darabok, versek, vidám írások, érdekességek, hasznos tanácsok, mind-mind a hagyományos kalendáriumok elengedhetetlen kellékei.
Gratulálok Tódor Albert fáradságos munkájához, és kívánom, hogy még sok éven át köszönthessék az ő vezényletével megjelentetett Nagyszalontai Kalendáriummal az új évet az Arany János emlékét hűségesen őrző és ápoló kései utódok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!