Elsősorban azért, mert tisztelettel kezelik a nemzet fogalmát. Az adott történelmi kortól, az éppen hatalmon lévő kormánytól, az aktuális világpolitikai áramlattól vagy az EU-s előírásoktól függetlenül.
2016. augusztus 21., 13:052016. augusztus 21., 13:05
Tudják a dolgukat, tudják, mit kell tenniük. Adománygyűjtést szerveznek a Brâncuși-szoborért, eljárják a hórájukat december elsején, nagy becsben tartják a trikolóros jelképeiket. Sem a hétköznapi emberek, sem pedig az értelmiségiek nem űznek gúnyt a nacionalista érzelmű honfitársaikból. Ha egy sporteseményen bronzérmet szereznek, annak jobban örvendenek, mint mások tíz aranyéremnek.
Kiszorítják maguk közül a románellenes agitátorokat, nem engedik szóhoz jutni az arra méltatlanokat, és kellő óvatossággal viszonyulnak a (túlzottan) liberális eszmék honosításához. Nyugodt szívvel fel merik vállalni a „politikai korrektség” álszent normáitól való eltérésüket. A hazaszeretetről, a migránsáradatról, a másságról vagy a kisebbségpolitikáról alkotott véleményüket. Még akkor is, ha azok egyesekben heves indulatokat gerjesztenek. Számukra nem léteznek tabuk, nem hagyják magukat nemzetidegen érdekek által befolyásolni. A lényeges kérdésekben pedig egyfajta ösztönös ráérzéssel, általában jól döntenek.
Ehhez képest a magyar nemzetnek még mindig akadnak saját nevelésű aláásói, a sajtóberkekben nagy elismerésnek örvendő külföldi bérencei, a nemzeti értékeket meghazudtoló elvetemültjei. Akik ellenzik a határon kívüli magyarok kettős állampolgárságának a megadását, akik lépten-nyomon szót emelnek a kormány jobboldali intézkedései ellen, akik a nemzet jóléte és megerősödése helyett annak legyengülését óhajtják.
És nincs meg a magyarok körében az az irigylésre méltó önvédelmi mechanizmus, amely megfigyelhető a román szomszédainknál, amely eltávolítaná az ilyen személyeket a (sajtó)hatalmi szférából, amely megfosztaná őket a hangos szó jogától, amely immunreakcióként hatna a beteg, fertőzött orgánumokra. Amely egy életképes, szebb jövő elé néző közösségé változtatna.
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!