Hatékonyabb gyógyszerbeállítás vizeletminta segítségével

Kísérleteik során patkányokat vizsgáltak, és azt tapasztalták, hogy az állatok vizeletében található molekulákból előre meg lehet jósolni, hogy a túl nagy mennyiségben adott fájdalomcsillapító tönkreteszi-e az állatok máját, mivel a molekulák elemzése alapján megállapítható, hogy a szervezet milyen mértékben képes lebontani a beadott gyógyszert. „Korábbi kutatásaink arra utalnak, hogy hasonló eljárás emberek esetében is alkalmazható lenne. Az ilyen és ehhez hasonló módszerek alkalmazásával remélhető, hogy sikerülhet a betegekhez igazítani a gyógyszeres kezelést, ezzel pedig elkerülhetőek lennének a veszélyesebb mellékhatások és a nem hatékony gyógyszerelés is” – mondta Jeremy Nicholson, a kutatás vezetője.
A kutatók és a gyógyszercégek már régóta tervezik a személyre szabott gyógyszerek bevezetését, a legtöbben azonban az úgynevezett farmakogenomikára koncentráltak, vagyis arra a megközelítésre, amely a beteg genetikai állományához próbálja igazítani a gyógyszereket. Nicholson és kollégái szerint azonban ez a módszer sosem fog igazán jól működni a gyakorlatban, mivel a gének nem árulnak el semmit azokról az egyéb tényezőkről, amelyek szintén befolyásolhatják egy-egy gyógyszer hatásmechanizmusát. Ilyenek lehetnek például a bélcsatornában élő baktériumok, de akár az is, hogy mit ettünk reggelire. „A gének önmagukban sajnos nem elegendőek. Ehelyett készítünk egy »pillanatfelvételt« a biokémiai folyamatok eredményeként képződő, majd a vizeletbe kerülő anyagcseretermékekről, és ez alapján próbálunk következtetni a szervezet gyógyszerekkel szembeni reakciójára” – tette hozzá a kutató.
A kutatócsoport előbb hasonló génállománynyal rendelkező patkányok vizeletében mérte az egyes anyagcseretermékek mennyiségét, majd annyi fájdalomcsillapítót adtak az állatoknak, amely már mérgező hatású. Ezt követően minden állatban nyomon követték a máj károsodását, és olyan számítógépes modellt alkottak, amely hozzárendelte az anyagcseretermékekről készített profilt a károsodás mértékéhez. Az állatok második csoportján azt vizsgálták, hogy meghatározható-e előre a vizeletből, hogy mely állatok szenvednek később nagyobb mértékű májkárosodást. Az eredmények szerint lehetséges, ami meglepte a kutatókat, hiszen farmakogenomikai módszerekkel mindeddig nem sikerült hasonló eredményeket elérni.
Azzal egyelőre nincsenek teljesen tisztában, hogy miért lehetséges az anyagcseretermékek jelenlétéből a szervezet gyógyszerekkel szembeni reakciójára következtetni. Ez valószínűleg azért van így, mert a vizeletben végül megmaradó anyagok tükrözik a személy genetikai állományát, a bélben élő baktériumokat és további tényezők befolyását is. Az étrend szintén befolyásolja a szervezet gyógyszerekre adott reakcióit, mint ahogy a rendszeres testmozgás, a stressz vagy a különféle szennyező anyagok is.
A módszert a jövőben klinikai próbák során is szeretnék alkalmazni annak meghatározására, hogy mely csoportokban működhet megfelelően bizonyos gyógyszer, illetve kinél okozhat várhatóan súlyosabb mellékhatásokat.