Harc a demokráciáért! – Tóásó Előd jegyzete

Bárcsak én látnám ilyen sötéten a dolgokat, de sajnos pont ilyen sötét, talán még ennél is sötétebb – optimista természetem hajlamos kivilágítani a világ legsötétebb dolgait is. Botrányok és lebukások veszik körbe a bolíviai kormány mindennapi életét nemcsak az én ügyemmel, hanem ezernyi más dologgal kapcsolatban. Politikai, üzleti és igazságszolgáltatási botrányok gyengítik a Morales-kormányt.

Minden más demokratikus országban egy kormány bukásához vezetne az itteni kisebb botrány is, de itt pénzzel és egy nagyon jó semlegesítő politikával túlélnek mindent a hatalmon lévők. Engem egyébként nem különösebben érdekel, hogy a bolív kormány marad, vagy sem, csak az érdekel, hogy szabad legyek.

Csak egy antidemokratikus országban fordulhat elő, hogy a kormány felrúgja a szabályokat, a nemzetközi egyezményeket, és erőszakosan véghezviszi azt, amit a fejébe vet. Annak ellenére, hogy a terv nélkülöz mindenféle racionalitást. Így történhet meg, hogy az én egyszerű küzdelmem a szabadulásomért egyben harc a demokráciáért is. Egyszerű ez: a szabadulásommal elérem azt, hogy betartsák a törvényt, visszatérjen a kormány a racionalitás és a legalitás medrébe.

Ez az én harcom a demokráciáért, és ebben nincs semmi különleges. Otthon a Székelyföldön vagy Magyarországon is mindenkinek meg kell nap mint nap harcolnia a demokráciáért és a racionalitásért – néha a szomszéd nénivel vagy a zöldséget áruló kofával disputázunk, vívunk kicsinyke harcot, máskor mással. Nekünk, pár százezres székelységnek nem valakinek a pártjára kellene álljunk, hanem valami pártján. Mint például a legalitás, racionalitás és demokrácia.

Bolívia nem enged szabadon nemzetközi és helyi törvényeket sértve, és ez nem demokratikus, nem racionális. A politikusok, bírók, az állami szervek az erő szavát hallgatják és nem az igazságét. Egy szocialista magyar, Lukács György írt a racionalizmusról, arról, hogy ha egy állam irracionális döntéseket hoz, az antidemokratikus. Saját kiegészítésem, hogy talán a vezetője agyament – elég csak az észak-koreai Kim Dzsong Unra gondolni.

Hamarosan eljön a mi időnk is, székelyeké, magyarságé, ahol megmérettetik a világ előtt a racionalitásunk, ahol megmutatkozik a demokráciaszeretetünk, és ahol (remélem) a jót és a szépet nem tövestől tépjük ki, hanem inkább megőrizzük azt.

Tóásó Előd

A fenti írást az öt éve Bolíviában raboskodó Tóásó Előd juttatta el a Krónikát is sorai között tudó erdélyi lapcsaládunkhoz. A szovátai származású, román és magyar állampolgársgággal rendelkező 33 éves férfi az egyik túlélője a bolíviai kommandósok 2009. április 16-án végrehajtott akciójának, amelynek keretében a Santa Cruz-i Las Américas Szállodában rajtaütöttek egy állítólag Evo Morales elnök meggyilkolására és a dél-amerikai ország erőszakos kettészakítására készülő terrorista sejten. A rajtaütésben életét vesztette a bolíviai–magyar–horvát állampolgárságú Rózsa Flores Eduardo, az erdélyi Magyarosi Árpád és az ír Michael Dwyer.
A hatóságok akkor Tóásó Előd mellett őrizetbe vették a másik túlélőt, a bolíviai–horvát Mario Tadicot is, ők az ügy további 36 vádlottjával együtt azóta is vizsgálati fogságban vannak. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a kormányzati Tóásó-munkacsoport napokban tartott ülése után közölte: a bolíviai törvények szerint is már két éve szabadon kellett volna bocsátani Tóásó Elődöt, ezért a magyar kormány követeli, hogy a férfi szabadlábon védekezhessen.