Hang-jegy: Galambok, rozsda, siker

Jó hely lehet Manchester. Sokak szerint Nagy-Britannia második legfontosabb városa London után, művészeti, média- és üzleti központnak számít. Persze azonkívül, hogy a világ első ipari városaként tarják számon, sportjáról is híres, hiszen itt van úgye a Manchester City és a Manchester United, a szigetország egyik leghíresebb és egyik legsikeresebb futballklubja, tizennyolcszoros angol bajnok.

2009. szeptember 25., 11:502009. szeptember 25., 11:50

Hozzátenném: a manchesteri zenei színtér is megér egy misét, hiszen itt alakult a Joy Divison, majd a New Order, a nagyszájú Gallagher testvérek megmagyarázhatatlanul népszerű Oasis zenekara, vagy a sajnálatos módon csak bizonyos körökben ismert I Am Kloot, de itt írja dalait Stephen Fretwell is, akit az angol Bob Dylanként emlegetnek egy ideje, joggal. Ugyanitt alakult 18 éve az Elbow is, 2008 tavaszán megjelent The Seldom Seen Kid című lemezük pedig megérdemelten nyerte el az év legjobb brit zenei kiadványának járó Mercury-díjat.

Mindenki azt hitte – én is –, hogy a trófea megint Manchesterben landol, hiszen a színtér másik rendkívül jó zenekara, a Doves (Galambok) idén összehozta eddigi legjobb lemezét. A basszusgitáros-énekes Jimi Goodwin és a Williams ikrek, a gitáros Jez és a dobos Andy együttese a szigetországi kritikusok szerint nemcsak az elmúlt egy évtized legjobb angol zenekara a popos pszichedélia kategóriájában, de negyedik stúdióalbumuk, a Kingdom of Rust (A rozsda királysága) ismeretében már az is túlzás nélkül kijelenthető, hogy a manchesteri trió alkotta meg az egyik legjobb zenekari életművet a 2000-es években.

Erőlködésmentes, részleteiben kidolgozott, szívmelengető ötletparádé jellemzi ezt a lemezt, mely kissé eklektikusabb, rockosabb és bőven trendek felett álló anyag az előző Doves-alkotásokhoz képest. Percenként akad itt egy-egy váratlan hangszerelési megoldás, váltás vagy kiállás. Halmozottan slágeres, euforikus dallamok, csodaszépen szóló gitárok – nagyjából így lehet körülírni azt, amit a Kingdom of Rust nyújt.

Dalokat kiemelni is fölösleges, hiszen minden szám más, és másképp jó. A Doves megérdemelne egy komolyabb közönségsikert, akárcsak az Elbow. Ám ha ez mégsem történik meg, akkor is kaptunk egy makulátlan, csodaszép albumot egy mindig jobbra törekvő zenekartól. 

És apropó Mercury-díj-kiosztó. Július második felében hozták nyilvánosságra a jelöltlistát, tizenkét előadóval, és láss csodát: sehol a Doves Kingdom of Rustja. Nagy meglepetésre egy 26 éves ismeretlen rapperlány, Speech Debelle kapta meg az elismerést. Ki érti ezeket az angolokat?

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei