Gora Seres puskája

Az emberek itt megérzik az ilyesmit. Gora Seresről akkor kezdték el azt híresztelni, hogy feldobta a tappancsait, amikor észrevették, hogy Odelupka Fechete, a vén marétahalász flangál jókora puskájával. Gora, ez az elvetemült pernahajder – aki akkora lehetett, mint egy krumpliszsák – alaposan bepiálhatott, mert Natália Lux elcsente a mordályát, amíg aludt, és az erdő szélén a bozótosba dobta. Natália Lux megengedhette magának az ilyen csínyeket, hiszen a környék híres-nevezetes banditája, Natas Komza rabszolgája volt.

Odelupka Fechete tudta jól, hogy Gora Seres puskáját találta meg, de úgy gondolta, hogy egy időre kölcsönveszi tőle, majd ezzel fogja átlőni a maréták koponyáját, ha megpillantja őket a Vorevica zavaros vizében. Odelupka idős volt, a ketyegőjét pedig nem sokkal azelőtt zabálta fel egy maréta, így tudta, hogy kevesebb, mint egy év van hátra az életéből. A marétát, amelyik megette a szívét, Zubrán Dezsőkének és feleségének adta nászajándékul, a fenevad most ott úszkál a házuk körüli vizesárokban.

Amióta puskája nincs meg, Gora alig merészkedik ki a viskójából, ennyi sütnivalója azért van. Az ablakon át gyakran látja, ahogy Natália Lux szeme megvillan a közeli bokrok között. Natália Lux, ez az akácmézben fürdetett áspiskígyó kétségtelenül a Drágosrét legszebb és legveszedelmesebb némbere.

A feladata az volt, hogy oltsa ki Gora életét, ha az a gazdája, Natas Komza életére törne. Amióta puskáját elcsente, Gora fülig szerelmes volt Natáliába, és annyit elárulhatok, amikor egy csirkefogó szerelmes lesz egy hideg szoborba, az éjszakák nem akarnak véget érni. A sötétség ilyenkor annyira konok, hogy beszivárog a szemüregbe, be a tüdőbe. Az emberekben visítozni kezd valami, mint a megriadt kismalac, és senki sem öregszik. Gora Seres tudta, hogy nyert ügye van, gondolatban már Natália Lux meztelen testét fürdetgette rózsaolajban és mézes tejben. Ha a sötétség a dolgok legmélyére hatol, az idő megszűnik, ezt pedig egyetlen halandó sem tudná elviselni, különösen nem egy olyan veszedelmes bandita, mint Natas Komza, hiszen minek hord valaki pisztolyt a homloka mögött is, ha még a légynek sem tud ártani. A Drágosréten nem tanácsos örökké élni, annyit mondhatok.

Most, hogy az éjszaka azzal fenyegetett, hogy nem ér véget, Gora Seres rettentően elégedett volt magával. Mivel már csak várakoznia kellett, ledőlt a szedett-vedett vánkosára, gondolta, most aztán kialussza magát. A hirtelen támadt rémült csendben az egész környék visszhangzott a hortyogásától. Lánccsörgésre ébredt: amint azt előre tudta, Natas Komza megijedt, hogy elveszti hatalmát élet és halál fölött, és úgy döntött, hogy inkább megválik hű rabszolgájától. Natália Lux nem ellenkezett, amikor Gora bevezette a koszos kis kulipintyójába. A hajnali derengésben a lány körülnézett, furcsa volt neki a látvány, barlanghoz szokott. Most, hogy az ellensége a gazdája lett, egyébként is át kellett gondolnia a dolgokat. Hát így szerzett magának nőt ez a semmirekellő Gora Seres.