Étvágycsökkentő aminosav

A Cincinnati Egyetem kutatói leucint fecskendeztek éhező patkányok agyába, és azt tapasztalták, hogy az állatoknak nagymértékben csökkent az étvágyuk: egy nap elteltével mindössze harmadannyi súlygyarapodást lehetett náluk megfigyelni, mint a leucinnal nem kezelt állatoknál.

A mikrotápanyagok szerepe
a táplálkozásban
Az eredmények arra engednek következtetni, hogy az étrenddel kapcsolatos hagyományos gondolkodás, amely a táplálékkal bevitt szénhidrátok, zsírok és fehérjék, vagyis az ún. makrotápanyagok mennyiségének ellenőrzésén alapul, némileg kiegészítésre szorul. A kiegyensúlyozott táplálkozásban alapvető fontosságú a 15-30-55 energiaszázaléknyi „fehérje-zsír-szénhidrát” arány, de ez önmagában még nem elég. A szervezet zavartalan működéséhez a mikrotápanyagok – aminosavak, vitaminok és ásványi anyagok – megfelelő mennyisége és aránya is alapvető fontosságú. Ez utóbbiakból néhány gramm, milligramm, illetve egyes esetekben csak pár mikrogramm szükséges, ebben a mennyiségben viszont nélkülözhetetlenek. „Hiba lenne a tápanyagokat kizárólag az energia- és fehérjeforrásokkal azonosítani, mivel a mikrotápanyagok biológiai értelemben szintén aktívak a szervezetünkben” – mondja Luciano Rossetti (Albert Einstein College of Medicine, New York), aki szerint az egészséges táplálkozást tekintve a mostaninál árnyaltabb megközelítésre van szükség. Például a korábbi állatkísérletek eredményei szerint az olívaolajban található olajsav szintén csökkenti az étvágyat. A különféle zöldségekben, gyümölcslevekben, joghurtokban, illetve a mesterséges édesítőszerekben (pl. aszpartám) előforduló fenilalanin nevű aminosavról pedig sikerült kimutatni, hogy segíti a kolecisztokinin nevű hormon felszabadulását, ami feltehetően emberekben is étvágycsökkentő hatású.
Az azonban mindeddig csupán feltételezés, hogy a húsokban vagy a tojásban található fehérjékből származó leucin az agyban zajló biokémiai folyamatok közvetlen befolyásolásával emberekben is képes lenne csökkenteni az étvágyat. A kutatócsoport egyelőre még azzal sincs tisztában, hogy az étvágycsökkentő hatás eléréséhez valóban az agyba kell-e juttatni a leucint.

Az éhségérzet szabályozása
Az agy hipotalamusznak nevezett régiójában számos olyan idegsejt található, amelynek feladata, hogy pontosan szabályozza az étvágyunkat, illetve a testsúlyt. Ezek az idegsejtek nyomon követik a szervezetünkben elraktározott zsírok mennyiségének, valamint a testünkben áramló különféle tápanyagok szintjének változásait. Randy Seeley és munkatársai egy olyan fehérjét (mTOR) tanulmányoztak, amely a legtöbb sejtünkben jelen van, és képes érzékelni, hogy rendelkezésre áll-e a sejt megfelelő működéséhez szükséges mennyiségű tápanyag. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mindez ugyanígy működik-e az agy sejtjeiben is, ami azt jelentené, hogy a fehérje képes általánosságban is szabályozni a patkányok evési szokásait.
Az eredmények szerint a vizsgált fehérje aktívan működik a hipotalamusz étvágyat szabályozó idegsejtjeiben, a leucin pedig jelentős mértékben serkenti a működését, aminek eredményeként a patkányok kevesebbet esznek a normálisnál. A kutatók feltételezése szerint a fehérje – több másik fehérjével együtt – központi szerepet tölt be az étvágy szabályozásában. „A leptin nevű, testsúlyt szabályozó hormon, illetve a vérben keringő zsírok, cukrok és fehérjék mind-mind befolyásolhatják ennek a fehérjének az aktivitását, ami végső soron felelős lehet az éhségérzet alakulásáért. Ez az elképzelés szépen összefogná az eddigi elméleteket” – tette hozzá Martin Myers, a michigani egyetem táplálkozástudománnyal foglalkozó kutatója.