Az 1928-ban Máramarosszigeten született és július 2-án New Yorkban elhunyt Elie Wiesel munkássága nyomán számos országban a tananyag és az értelmiségi közbeszéd részévé vált a holokauszt tanulságainak levonása.
2016. július 10., 12:562016. július 10., 12:56
2016. július 10., 13:062016. július 10., 13:06
Egyaránt tisztelték Amerikában és Izraelben, közéleti szerepléséért 1986-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki, az Éjszaka című könyvéért az irodalmi Nobel-díj esélyesei között is számon tartották.
Elie Wiesel személyes és családi tragédiáját – Máramarosszigetről történt 1944-es deportálását és lágerbeli szenvedéseit – sok más túlélőhöz hasonlóan egy évtizeden át próbálta eltemetni magában – olvasható az MTI portréjában.
Az Éjszaka című, világhírt hozó művét csak az ötvenes évek végén vetette papírra előbb jiddis, majd francia és végül angol nyelven, egyre rövidebb terjedelemben. A történtek évekig tartó belső, lelki feldolgozása után megírt könyv eleinte visszhangtalan maradt, csak évek múltán kezdett nemzetközi méretekben ismertté válni. Ekkor kezdődött el a második világháborús zsidóüldözések nemzetközi, társadalmi feldolgozása, amit éppen az egyéni sorsok köztudatba kerülése, köztük Elie Wiesel könyve eredményezett. A hatvanas évek közepéig Wiesel szinte éhezett, noha sok nyelvet magas szinten ismert, és egyszerre három lapot is tudósított New Yorkból, az izraeli Jediót Ahronótot, egy francia és egy jiddis újságot.
Modern próféta
A hatvanas évek közepétől Wiesel munkájának is köszönhetően a zsidó holokauszt az egyedi népirtás történetén túl a népekhez, nemzetiségekhez való tartozás miatt rasszista igazságtalanságok és genocídium jelképévé vált. Wiesel számára, afféle modern prófétaként, a holokauszt megismertetése és oktatása túlmutatott önmagán: az egyetemes morális értékek jegyében a hallgatás elleni harc indoklása is lett, hogy soha sehol ne lehessen többé a holokauszthoz hasonló népirtás. Ezért nemzetközi tekintélyét is felhasználva, élő lelkiismeretként számos nemzetközi konfliktus idején megszólalt egyebek közt Kambodzsa, Bosznia, a kurdok, az afrikai éhezők és a darfuri válság ügyében is. A Nobel-békedíj átvételekor, 1986-ban céljairól szólva azt mondta, „megpróbáltam életben tartani az emlékezetet, harcolni a felejtés ellen. Mert ha felejtünk, akkor bűnösökké, cinkosokká válunk”. „Megesküdtem, hogy soha nem hallgatok az emberi szenvedés és megaláztatás láttán. Állást kell foglalnunk. A semlegesség a zsarnokot segíti, sohasem az áldozatot, a kínzót, és nem a meggyötört embert” – hangsúlyozta.
Wiesel gyakran hangoztatta, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség, és szembeszállt a rasszizmus minden formájával. Egy 1992-es interjújában úgy fogalmazott, hogy „egyik embercsoport vagy vallás sem felsőbb- vagy alsóbbrendű. Minden népcsoport feletti kollektív ítélkezés hibás, csak a rasszisták tesznek ilyet”. Elie Wiesel először 1949-ben látogatott el Izraelbe, ahonnan már a Jediót Ahronót külföldi tudósítójaként tért vissza 1950 januárjában Párizsba. Útjáról 2010-ben azt mondta, hogy „amikor egy zsidó először utazik Jeruzsálembe, az nem az első látogatás, hanem a hazaérkezés”. Az író sokszor felhívta a figyelmet a zsidó nép Jeruzsálemhez fűződő különleges kapcsolatára, és bírálta Barack Obama amerikai elnököt, amiért Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőtől a kelet-jeruzsálemi építkezések leállítását követelte.
„Jeruzsálem a politika fölött áll” – vélekedett. – A Szentírás több mint hatszázszor említi, a Korán viszont egyszer sem. A zsidó néphez tartozik, és több mint egy város”. 2014-ben az Erős Szikla fedőnevű hadművelet idején a palesztin civil lakosság védőpajzsként való felhasználása miatt elítélte a Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamász mozgalmat. Wiesel aktívan próbálta akadályozni az iráni atomtörekvéseket, és amikor Netanjahu 2015 februárjában az amerikai kongresszusban elmondta vitatott beszédét Obama iráni atomegyezménye ellen, akkor a díszvendégek sorában foglalt helyet, amivel kiváltotta a Háárec című izraeli újság bírálatát. A zsidó állam feltétlen támogatása és nemzetközi tekintélye nyomán két izraeli miniszterelnök, az 1999-től 2001-ig kormányzó Ehud Barak és Benjámin Netanjahu jelenlegi kormányfő is felkérte az államelnöki feladatra, noha nem volt izraeli állampolgár.
Beismerésre késztette Bukarestet
A holokausztot túlélő, Amerikában letelepedett, az emlékezést és megbékélést hirdető humanista íróként nemzetközi elismerést kivívó Wiesel 2002-ben Ion Iliescu akkori román államfőtől megkapta a Románia Csillaga érdemrend főtiszti keresztjét. A kitüntetést azonban két évvel később visszaadta, amikor megtudta, hogy Iliescu az antiszemitizmusáról és idegengyűlöletéről elhíresült Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt elnökének is ezt a kitüntetést adományozta. Elie Wieselnek jelentős szerepe volt abban, hogy az addig másokra mutogató, az országuk területén elkövetett atrocitásokat tagadó vagy bagatellizálni próbáló bukaresti vezetők a 2000-es évek elején elismerték: Romániában is volt holokauszt.
Miután a NATO-csatlakozásra váró Románia kulturális miniszterének holokauszttagadó nyilatkozata diplomáciai botrányt váltott ki, Ion Iliescu nemzetközi történészbizottságot bízott meg a romániai holokauszt tanulmányozásával. Az Elie Wiesel vezette testület 2004-ben közzétett, Romániában hivatalos dokumentummá vált jelentése szerint a második világháborúban a Ion Antonescu vezette kormány által ellenőrzött területeken több mint negyedmillió romániai és ukrajnai zsidó pusztult el, akiknek a deportálásában, illetve meggyilkolásában főleg a román katonaság és csendőrség vett részt. A jelentés a román fennhatóságú területeken elpusztult áldozatok számát 280 és 380 ezer közöttire, míg az észak-erdélyi holokausztban elpusztultak számát 135 ezerre becsüli. 2005-ben a román kormány létrehozta a nemzeti holokausztkutató intézetet, amely megalakulása óta Elie Wiesel nevét viseli.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!