Casanova Északon, avagy a tulajdonságok elvesztése

Természetesen még sokáig csigáznám e sorok olvasóinak kíváncsiságát, egészen addig, amíg már mindenütt különböző Casanova-változatokat képzelnének maguk elé, de mert könyvismertetőről van szó, ezért elárulom: Balázs F. Attila könyvében egész egyszerűen nem lehet ráismerni Casanovára. Pedig minden arra utal a kötet elején, hogy itt a hagyomány újraírása kezdődik majd el: Casanova feltámad, új alakot ölt, de a lényeg, a kalandok és a fülledt erotika ez alkalommal se hiányzik majd. Márpedig éppen ez a két elvárt jellemző az, ami szépen lassan kilúgozódik a kötetből, olyannyira, hogy végül már teljesen megszűnik a kapcsolat a szöveg beszélője és a külvilág között, mint a Fuldokló Hold című szövegben, vagy A harmadik napon című szövegben, ahol a teljesen magánkívül került szereplő öngyilkos lesz, miután két napon át gubbaszt egy tó partján.

A kötet címe az, ami beugratja az olvasót, hiába szerepel a Casanova mellett az átváltozás, az olvasó (alulírott) makacsul ragaszkodik ahhoz a Casanova-képhez, amit elképzelt magának, pedig ott van a könyv elején, hogy itt átváltozások tömkelegéről van szó. Hiába is csodálkozunk, elvégre, mondjuk, Apuleius óta köztudott, hogy a szamár és az ember között igen kevés a hasonlóság, és egyébként is, jobb ha megjegyezzük: Gian Giacomo Geronimo Casanova felszívódott, valahol a felnőttkor határán, aztán apró darabokra tört, de csak azért, hogy e töredékek Balázs F. novelláinak egy-egy szereplőjét hozzák helyzetbe, indítsák útra.

De nem csupán a cím csalja lépre az olvasót, hanem az első két szöveg is, az elsőnek ugyanis Casanova születése a címe, s túl azon, hogy felvázol egy hagyományos Casanova-képet („A serdülő Casanova gátlástalanul tapogatta a szemérmes, mégis kacér kamaszlányokat, megleste szeretkező szüleit, fürdőző nagynénjét és leánytestvéreit. S büszkén edzette szinte állandóan merev férfiasságát. Hamar megtanulta a testi szerelem csínját-bínját fehérmájú szobalányuktól.”), még utalásokat is tesz a Casanova-életrajzra, hiszen a fiatal Casanova a szatócs unokahúgával is szerelembe vegyül. A különbségek egyébként már itt egyértelműek, hiszen az apa Casanova serdülőkorában már rég halott. A következő történet, ha egyáltalán elfogadjuk, hogy minden kötetbeli történet bizonyos értelemben Casanováról szól, már éppen Casanova apjának halálát meséli el, mindezt egy 18. század végének hangulatát idéző parasztfelkelés keretében, ráadásul úgy, hogy a szöveg hangulata távolról emlékeztet a 18. századi erotikus irodalom szerzőire.

Egyszóval, e két szöveg elolvasása után, amikor már elhelyezkednénk egy adott (meglehetősen hagyományos és kényelmes) olvasói pozícióba, a szerző egyetlen jól irányzott mozdulattal elvágja a Casanova-hagyományhoz és a 18. századhoz kapcsolódó szálakat, és hirtelen a huszadik század szürke, eseménytelen, olykor panelesen proli, máskor üzletemberiesen hideg világába, ahol minden megszokottá, hétköznapivá fokozódik le. Érdekes módon, miközben a történetek egyre inkább egysíkú világokat mutatnak meg, az elbeszélői nyelv továbbra is megmarad, egészen pontosan: újra és újra visszatér egy emeltebb beszédmódhoz, miközben főszereplője egyre hétköznapibbá válik. Először olyan férfivé, aki unja a feleségét az Estebédben, majd rámenős iparosként látjuk viszont A szarvakban, hogy aztán az öregedő milliomos és a menedzser álarca mögé bújva is viszontláthassuk. Ám ezekben a Casanovákban nincs semmiféle casanovai lendület, szerencsejátékosi izgalom, mindegyikük biztosra megy, nyugodt lépésben, egy ajándék, egy SMS, egy nemi aktus (szó sincs itt szeretkezésről, játékról vagy bevadulásról), és számukra a dolog már el is intéződött, egyszóval nem éppen a világirodalom legelevenebb figurái, mindegyikből sugárzik valamiféle komor északi hidegség, amit az igazi Casanova talán csak akkor érezhetett, amikor öregkorára könyvtárosságra és emlékiratírásra adta a fejét.

Ezért talán leírhatjuk azt, hogy Balázs F. Attila e könyvében tulajdonképpen valamiféle rideg, északi, ellen-Casanovákat hozott létre, szinte minden casanovai tulajdonság nélkül, szándékosan az olvasói elvárásokkal szemben haladva. Kiüresedett, kopott, lecsupaszított, a végletekig leegyszerűsített világban (világokban) zajlanak az események, sőt, odáig fajulnak a dolgok, hogy a papneveldét elhagyó Casanova kései, 21. századi mutációi már nem járnak nagy társaságba, hanem egyenesen szerzetesi magányban élnek. („Csak akkor ocsúdtam, amikor észrevettem a remegő kis sárga pontokkal teletűzdelt eget. Szerzeteseknek és költőknek való magány – állapítottam meg.” – Fuldokló Hold)

A nagyobb ívű (akár társadalmi) mozgásoktól indít, hogy aztán a bezártság érzése egyre inkább eluralkodjék, ráadásul úgy, hogy ehhez éppen a legmozgékonyabb anyagot, a vizet aszszociálja, mint a Fuldokló Holdban, az Akváriumban, vagy a kötetzáró A harmadik napon című szövegben, ahol a főszereplő egy két napig tartó meditáció után az élvezetek helyett egy tóban merül el. A könyv hatodik oldalán megszülető főszereplő a száztizenhatodikon visszatér teremtőjéhez.

A páratlan oldalakon olvasható szlovák nyelvű szöveg Ardamica Zorán munkája. Balázs F. Attilának ez az első prózakötete.

Balázs F. Attila: Casanova átváltozásai/Premeny Casanovu. Fordította: Ardamica Zorán. Plectrum, Losonc, 2007