Az új büntető törvénykönyv hiányosságai

Miért nem léphet érvénybe?
Florin Streteanu, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem jogi karának büntetőjogi előadótanára szerint az új BTK „enyhén fogalmazva is pocsék”. Jelenleg remény sincs rá, hogy ez a „halva született gyermek” egyhamar életképes legyen. A szakértő két ok miatt tartja valószínűtlennek az új BTK hatálybalépését: elsősorban a román jogrendszer perrendtartási előírásai ezt nem engedélyezik, másrészt pedig a törvénykönyv számos rendellenességet tartalmaz. Ez nem is lehet másképp, hiszen a BTK-t elsietve, az idő nyomása alatt dolgozták ki, a szerzőknek pedig mindössze másfél év állt rendelkezésükre. Míg például az 1968-ban elfogadott BTK előkészítése tíz évig tartott, a mostanit 2001-ben kezdték kidolgozni, 2003-ban pedig már a parlament elé is terjesztették. Ehhez képest a jelenleg érvényben levő, 1994-ben hatályba lépett BTK-n is többet fáradoztak a jogászok, hiszen ennek kidolgozását 1990-ben kezdték el.

elavult hivatkozások
A román jogtudomány hagyományosan a francia előírásokat használja jogi forrásként, amely a polgári jogban természetes, hiszen ezen a téren valóban a francia jogrendszer a legszínvonalasabb Európában. Ezzel szemben büntetőjog terén Franciaország kevésbé elismert, a francia BTK-t jelenleg már csak az afrikai volt francia gyarmatok, illetve kisebb mértékben Belgium használja jogforrásként. Nyugat-Európában valójában a német és olasz jogtudomány alkotott maradandót a büntetőjog tudományában. Az új romániai BTK-ban viszont egyetlen rendelkezést vettek át az olasz mintából. A francia modellből viszont olyan rendelkezéseket is átemeltek, amelyről már a franciák maguk is rég lemondtak. Ilyen például a jogi személy büntetőjogi felelőssége, amely Franciaországban már hatályát vesztette, Romániában viszont szó szerint vették át az idejétmúlt rendelkezéseket. A jogi személy büntetőjogi felelősségét szabályozó törvény három hónap múlva mégis hatályba lép, a jelenlegi BTK részeként.
Másik kifogásolható tényező, hogy az új BTK jelentős részben átveszi a jelenlegi törvénykönyv számos előírását. Önmagában talán nem ártalmas a jelenlegi törvénykönyv forrásként való használata, viszont a jogalkotó túlzottan hagyatkozott a régi előírások átmentésére. Az új BTK 171 fejezetet tartalmaz, ebből pedig több mint száz fejezetet kisebb módosításokkal a jelenlegi törvénykönyvből másoltak át. A módosítások tulajdonképpen az újonnan létrehozott intézmények működését igazítják a jelenlegi rendelkezésekhez.
A legfontosabb újítás a bűncselekmények osztályozásában észlelhető, ugyanis bevezették a vétség (delict) fogalmát, ami a bűncselekménnyel (crimã) együtt büntetőjogi felelősséget von maga után. Fábián Gyula, a BBTE jogi karának egyetemi adjunktusa szerint a két fogalom meghatározása zavaros, noha az újítás elvileg egyértelműen megkülönbözteti a két kategóriát: bűncselekménynek minősíti a súlyosabb társadalmi veszélyt jelentő tetteket, illetve vétségnek a kevésbe súlyosakat.

Ellentmondásos rendelkezések
Florin Streteanu szerint az új intézmények működésében súlyos ellentmondások találhatók, amelyek már a bűncselekmény meghatározásában is érzékelhetőek. Az új BTK ugyanis a bűncselekmény fogalmának meghatározásában megtartotta a jelenlegi rendelkezést, amely a társadalmi veszély szükségességét írja elő. Amennyiben a bűncselekmény nem veszélyezteti súlyosan a társadalmi rendet, a bírák 25 millió régi lejig terjedő büntetőjogi pénzbírsággal helyettesíthetik a büntetést. Ezzel a szovjet típusú rendelkezéssel párhuzamosan az új BTK átvett egy nyugat-európai rendelkezést is, amely a büntetés elhagyását teszi lehetővé. Tehát míg egy kisebb mértékű – társadalmi veszélyt nem képviselő – bűncselekmény elkövetője pénzbírság kifizetésére kötelezhető, addig egy börtönbüntetéssel járó bűncselekmény elkövetője büntetés nélkül „megúszhatja”, amennyiben a bírák a büntetés elhagyásáról döntenek. Ezek az ellentmondó rendelkezések nyilván sértik a büntetések arányosságának alkotmányos elvét.
Az új BTK átmentette azokat a jelenlegi rendelkezéseket is, amelyek a jogos önvédelmet, a végszükséget, a törvény utasításának követését, valamint az áldozat beleegyezését jelölik meg bűncselekményt igazoló esetekként. Az előírások értelmében az áldozat beleegyezése nem minősül bűncselekményt igazoló esetnek, amennyiben a tett az áldozat életét veszélyezteti. Továbbá akkor sem minősül igazoló esetnek az áldozat beleegyezése, hogyha az áldozat célja törvényellenes vagy erkölcstelen. Az utóbbi kivétel alkalmazása nehézségekbe ütközhet, emiatt az olasz BTK nem tartalmaz hasonló kitételeket. Például, ha valaki testi sérülést okoz az áldozatnak – például azért, hogy az áldozat egészségi okokra hivatkozva mentesüljön a katonai szolgálattól –, a bűncselekmény elkövetőjét mindenképpen felelősségre vonják bűnrészesség vádjával. Ezek után megkérdőjelezhető, hogy a tettest szükséges-e testi épség elleni bűncselekménnyel is vádolni.

A jogi személy felelősségének
kérdésköre
A három hónap múlva érvénybe lépő törvény az európai integráció egyik követelményének számít. Az viszont kétséges, hogy a törvény tartalma mennyire felel meg az európai normáknak. A jogalkotó ugyanis a francia modell szerinti közvetett jogi felelősséget alkalmazta. Eszerint a jogi személy csak akkor vonható büntetőjogi felelősségre, ha a szervezet valamely tagja a jogi személy nevében és érdekében követett el bűncselekményt.
A törvény előírásainak értelmében az állam, a közhatóságok és közintézmények jogi személyként nem vonhatók felelősségre. A rendelkezések értelemszerűen sértik a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvét: elfogadhatatlan például, hogy egy magánegyetemet jogi felelősségre lehet vonni diplomahamisítás miatt, az állami felsőoktatási intézmény viszont ugyanazért a bűncselekményért feddhetetlen marad.
Az a módszer is kifogásolható, amelynek alapján megállapítják azokat a cselekményeket, amelyek a jogi személy büntetőjogi felelősségét vonják maguk után, a jogalkotó ugyanis egyenként döntötte el, hogy milyen cselekmények vonnak maguk után ilyen felelősséget. Ez az eljárás egyrészt túlságosan bonyolult, másrészt pedig számos hiba elkövetését vonhatja maga után. Nevetségesnek tekinthető az a rendelkezés, miszerint a jogi személy gondatlanságból elkövetett emberölésért felelhet, szándékos emberölésért viszont nem. Az előírás abszurditását a következő példa is jól szemlélteti: egy vegyipari vállalatot gondatlanságból elkövetett emberölésért felelősségre lehet vonni, ha önhibából, de akarata ellenére mérgező anyagokat juttat a levegőbe, amely emberhalált okoz. Ezzel szemben ugyanazt a vállalatot nem lehet szándékos emberölésért felelősségre vonni, ha vezetősége szakértők figyelmeztetése ellenére akarattal juttat a levegőbe mérgező anyagokat!
Fábián Gyula szerint a jogi személy büntetőjogi felelősségének megfelelő szabályzása hiányában a legfontosabb európai hitelbiztosító cégek óvakodnak Romániában tevékenykedni, a fantomcégek megjelenését azonban még ennek a törvénynek a hatálybalépésével sem lehet megakadályozni.

Az új büntető törvénykönyv
sötét jövője
Florin Streteanu kizártnak tartja az új BTK hatálybalépését, és hasonlóképpen vélekedik Fábián Gyula is. Az igazságügyi minisztérium tulajdonképpen már le is mondott a csődbe jutott törvénykönyvről, ezzel párhuzamosan a parlamentben egy másik BTK kidolgozása folyik, amelynek általános részét már előkészítették, októberig pedig remélhetően a speciális részét is kidolgozzák. A jogásztársadalom már nem is követi nyomon az új BTK szappanoperáját, hiszen ennek végkifejlete akár évekig elhúzódhat.
A nyugat fejetlen majmolása ismét rámutatott a román törvényhozás hiányosságaira; ha a jogi szakértők javaslatait ezúttal sem veszik figyelembe, nem kizárt, hogy ugyanígy csődöt mond majd az a BTK-tervezet is, amely a tervek szerint a „torzszülött” helyét venné majd át.
(A szerző lapunk munkatársa)