Az éles látásunk és a kígyók

Egy korábbi elmélet szerint kistermetû fõemlõs õseink elsõsorban rovarokat fogyasztottak, ezek begyûjtésében jelentett számukra elõnyt a közellátás. Ezt az ésszerûnek tûnõ elgondolást mostanáig nem sok kutatónak jutott eszébe megkérdõjelezni. Lynn Isbellnek sem – amíg egy afrikai útján azt nem tapasztalta, hogy az általa megfigyelt majmok közül rendre elragadtak egyet-egyet a leopárdok. Ennek kapcsán merült fel benne, hogy a fõemlõsök jellegzetességei, például a kitûnõ látás kialakulásában esetleg sokkal nagyobb szerepet játszhattak a ragadozók, mint azt korábban gondolták. De mely ragadozók? A nagymacskák, farkasok, medvék, sólymok és sasok késõbb jelentek meg, mint hogy a fõemlõsök közelre való látása tökéletesedett volna; ráadásul ezeket már a távolból is észre kell venni, hogy legyen idõ a menekülésre.

Rovarok vagy kígyók?
Az óriáskígyók Afrikában jelentek meg körülbelül 100 millió évvel ezelõtt – az elsõ fõemlõsökkel egy idõben. A kígyók nem állnak lesben, mint a nagymacskák, hogy az erdei tisztáson áttörve rárontsanak az áldozatra. Nem is a magasból csapnak le, mint a ragadozó madarak. Ha távol vannak, nem veszélyesek. Csak a közelbõl támadnak: az áldozat köré tekerednek, és megfojtják. A kígyót sokszor nem könnyû észrevenni: csendben kúszik, elrejtõzik a különféle növények alatt, és színe is beleolvad a környezetbe. Csak azoknak az élõlényeknek van esélyük megmenekülni, amelyek felismerik a szagáról, mint egyes emlõsök, vagy a mozgásáról és a mintázatáról, mint a fõemlõsök. Õseink tehát emiatt a látásra, méghozzá a közelre való éles látásra specializálódtak – állítja Lynn Isbell, aki szerint ezért alakultak ki az akkori emlõsök körében ritka, elõrenézõ szemek, amelyek lehetõvé tették a mélység és a takarások észlelését, vagyis a háromdimenziós látást. A rejtõzködõ kígyók felismerésében ez óriási elõnyt jelentett.
A fõemlõsök túlélték a kígyók támadásait, az evolúciós fegyverkezési verseny azonban ezzel nem ért véget. Hogy ne essenek el teljesen a zsákmánytól, a kígyók 60 millió éve még veszélyesebb eszközöket vetettek be: egyesek állkapcsuk kiakasztásával egészben is le tudták nyelni áldozatukat; mások az elrejtõzésben tökéletesedtek; megint mások elkezdtek mérget termelni. Ilyen körülmények között a kígyók által vadászott állatfajok közül azok maradtak fenn, amelyeknél ellenállás alakult ki a kígyóméreggel szemben. A fõemlõsök azonban nem tettek szert ilyen immunitásra. Más választásuk nem volt, mint tovább csiszolni addigi fõ védekezési eszközüket, a látásukat: éspedig ezúttal a színlátást. Lynn Isbell szerint az, hogy ma – a legtöbb fajtól eltérõen – meg tudjuk különböztetni egymástól az alapszíneket, szintén a kígyók érdeme.

A félelem nyitotta fel
szemüket
Lynn Isbell közel hat évet szánt az elméletét alátámasztó adatok felkutatására. Elsõsorban ma élõ fõemlõsöket vizsgált, és kiderítette, hogy egyes populációik nagymértékben különböznek a látásuk, illetve az agyi látórendszerük tekintetében. Vajon milyen más agyi jellegzetességekkel jár együtt a kiterjedtebb látórendszer? A legjobb látással rendelkezõ fõemlõsöknél a látást vezérlõ területek nem voltak nagyobbak, mint a gyengébb látásúaknál. Viszont egy lényeges különbség mutatkozott: az élesebben látóknál az úgynevezett „agyi félelemmodul” sokkal fejlettebb volt, mint a többieknél. A félelemérzet és a vizualitás tehát együtt fejlõdött. Isbell hipotézisének fényében azért, mert épp attól volt ajánlatos félni, amit ajánlatos volt látni: ez pedig a kígyó.
Természetesen ez nem más, mint egy elmélet, és nyilván számos más ok is szerepet játszott a közelre való látás fejlõdésében. Mindenesetre az afrikai kontinens fõemlõsei kezdetektõl osztoznak élõhelyükön a kígyókkal, és közelre való látásuk jóval fejlettebb, mint például a dél-amerikai fõemlõsöké, amelyek hozzájuk képest néhány millió éves késéssel találkoztak csak a kígyókkal. A fõ bizonyítékot azonban Isbell szerint a madagaszkári lemurok jelentik: ezen a szigeten ugyanis soha nem voltak mérges kígyók, és a lemurok – legalábbis látás szempontjából – evolúciós értelemben „ott maradtak, ahol voltak”. n [origo]

----------