Az elnök és a király

Furán hangzik, hiszen Románia államformailag – köztársaság lenne. De a király, az király! A román ember számára a tekintély, a védelem az erkölcsi mérce. A románok befogad­ták a Hohenzollern–Sigmaringen- ház királyait, elvégre ők alkották meg a modern Romániát, és nekik köszönhetik az Erdéllyel megnagyobbodott országot is. Mihály király tehát, bár trónja nincs, népszerűbb, mint valaha, színészből lett hercegi vejével, botrányokba keveredett családtagjaival együtt. Kommentárok sokasága foglalkozik Őfelsége visszavonulásával, elemzik a trónutódlást, és vége-hossza nincs a szimpátianyilvánításnak az egyszerű emberek részéről. Egyikük arról számol be, hogy nagyszüleinek még mindig „királya” van, csak az Éljen a király himnuszt éneklik, másik arról a képről beszél, amely a falu templomában van, és Mihályt gyermekként ábrázolja katonai egyenruhában.

Klaus Johannis – szerencsétlenségére – szintén aznap állt ki palotája mikrofonállványai elé, és tájékoztatta a sajtót hazafias döntéséről. Tette ezt szenvtelen arccal és túlméretezett megfelelési kényszerrel, úgy állítva be, mintha nem lett volna más választása, mint kihirdetni az ítéletet. Amikor látta, hogy nem rengeti meg a hír a román médiát, sőt a király betegsége foglalkoztatja a román embereket, akkor üzent a királynak, szokásos módon internetes közösségi oldalán kívánt jobbulást az exuralkodónak, akinek történelmi szerepét is méltatják. És itt igencsak elárulta magát. Eszközember, aki kiszolgál éppen aktuális politikai érdekeket. Miközben a király történelmi szerepét, a fasiszta Antonescu megbuktatásában játszott királyi magatartását méltatja, elfeledkezett arról, hogy Tőkés Temesvár hőse maradt, akár tetszik egyeseknek, akár nem.

„Kínos gesztusát” éppen az vetette szemére, akitől legkevésbé várta: az Amerikában élő Vladimir Tismăneanu politológus, a romániai kommunizmus fehér könyvét kidolgozó munkacsoport vezetője nevezte így az elnöki döntést, és tiltakozott Johannis „történelemhamisító” magatartása miatt. Johannis tehát testi magasságával fordított arányban zsugorodott kicsinnyé – morálisan! Alkalmasint a népszerűségvesztéstől félve, szánalmasan igyekszik a románoknál is nagyobb hazafinak látszani. De kinek is akar megfelelni Johannis? Azoknak a románoknak, akik lelkük mélyén királypártiak, és egyre többen követelik referendum kiírását az államforma megváltoztatására. Nos ebben legyen bátor a nagyromán szász fizikatanár, és írjon ki népszavazást románjainak az államformáról – vajon monarchia vagy (ál)demokratikus köztársaság mellett döntenek majd?

A szerző a Csíki Hírlap munkatársa