Abdullah Robbándzsáni: mi szeret zsidó, szeret disznóhús, szeret Beke

– Kedves menekült úr, Isten hozta Romániában, vagy ahogy Merkel asszony mondaná, willkommen!

– Pardon, engem nem Isten hozott, hanem Allah küldött! A pontosság kedvéért, én még mondani valami: én nem lenni egyszerű menekült, én lenni kétszeresen menekült.

– Ezt nem igazán értem. Hogyhogy kétszeresen?

– Előbb menekül Szíriából, most meg akar menekül Romániából.

– Mi nem tetszik nálunk? A kormány szállást, kosztot és a minimálbérnél is több zsebpénzt ígért maguknak. Alig érkeztek meg, rá öt percre a hadsereg meleg étellel kínálta...

– Igen, puliszkával. Arab ember nem szeret puliszka. Otthon nem is eszik puliszka.

– Ha nem eszik, honnan tudja, hogy nem szereti? Kóstolta valaha?

– Nem ettem én soha puliszka. Csak olvastam róla egy régi folyóirat.

– Ételreceptesben?

– Nem, a Ludas Matyiban. Azt írta: Romániában a puliszka nem robban. Hát minket ne etessenek ilyen étel, felfordulni a gyomrot.

– Önök a disznóhúst sem eszik, a zsidókat sem szeretik... Nem gondolja, hogy az önök készülékében van a hiba?

– Csak akkor van hiba, ha nem csinál bumm! Amúgy hazugság, mi nagyon szeret zsidók is, disznóhús is. Nem látni, palesztin testvéreink minden nap egy-egy zsidó nyakába szökni?

– Igen, de hátulról és késsel!

– Mondom, hogy mi szeretni disznóhús is.

– De kedves Abdullah, a Korán nem mondja, hogy késelj vagy robbants...

– Korán, nem, de később igen. Amint a gyermek betesz lába az óvodába, már is elkezd tanulni robbantást. Az első két hétben csak petárdákkal, utána meg komolyabb robbanóanyag.

– Mivel tudják ösztönözni a kis gyerkőcöket? Csak nem adnak nekik piros pontot?

– Csak mutatunk piros pontot. A térképen. Aztán mire nagycsoportos lesz, meg kell tudni találni, és ott csinálni nagy bumm! Óvó néni megmond szépen: kis Abdull, ha te megtanulni robbantani, holnap én is megtanítani téged számolni tízig.

– Most már végképp nem értem: szeretik önök a békét vagy nem szeretik?

– Ó, mi nagyon szeretni és csodálni a Beke. Ha románok kiengedni őt a börtönből, és mi idetévedni Romániába, legalább feliratkozni hozzá kurzusokra. Minimum heti száz menekült menni hozzá tovább képzés.

– Én nem Bekéről beszélek, hanem a békéről!

– Ez lenni teljesen mindegy. Eke-beke-béka-töke – poty. Ki van számolva.

– De mit tud ez a férfi, amit önök, pici koruk óta képzett terroristák nem tudnak?

– Mi nagyon sok pénzt elkölteni a bombákra, ő meg tudni, hogy kell spórol. Három-négy petárda, egy szemétláda, egy mobiltelefon, össze sem kell szerel, de máris robban egész román hadsereg. Ez az igazi művészet, nem amit ISIS csinál!