A Selam névre keresztelt „kislány” a valaha talált legősibb gyermekmaradvány

Feltárultak a 3,3 millió éves hominida titkai Egy évekkel ezelőtt előkerült, ám csak mostanra letisztított korai hominida maradványai rendkívüli információkkal gazdagíthatják korai őseink testfelépítéséről, életmódjáról alkotott ismereteinket. 2000-ben egy 3,3 millió évvel ezelőtt élt korai hominida (az emberfélék rendszertani családjához tartozó faj) fiatal egyedének jól megőrződött maradványait tárták fel a régészek Etiópiában (a felfedezést 2001 elején jelentették be). A feltárást követő többéves aprólékos munkálatok után – fogászati eszközökkel bontották ki a csontokat a megkövült üledékből. Ma már pontosan láthatjuk az észak-etiópiai Afar régióban talált és kivételesen jó állapotban megmaradt, szinte teljes csontváz jelentőségét, amely egy hároméves korában meghalt női egyedé volt. A Selam, azaz Béke névre keresztelt „kislány” a valaha talált legősibb gyermekmaradvány, amely a kutatást végző régészcsoport véleménye szerint azért maradhatott meg ilyen jó állapotban, mert a testet halála után nem sokkal talán áradásból származó üledék, iszap borította be. A részletes vizsgálatok során kiderült, hogy Selam az eddig ismert legkorábbi Australopithecus afarensis, és több mint 100 ezer évvel korábban élt, mint híres fajtársa, Lucy. Feltehető, hogy ennél a fajnál ágazott ketté az emberfélék fejlődése: egyik ágon más Australopithecus fajok alakultak ki, amelyek evolúciós zsákutcát jelentettek. A másik ág vezetett a modern ember, a Homo nemzetség kialakulása felé. Selam maradványai a teljes koponyát tartalmazzák, beleértve az alsó állkapcsot, valamint a gerinc felső szakaszát, a bordákat, mindkét lapockát, a kulcscsontokat, a jobb könyököt és a kéz egy részét, mindkét térdet, illetve a sípcsontok és combcsontok nagy részét. Az egyik láb szinte teljes egészében megmaradt, így ez az első ilyen rendelkezésre álló afarensis maradvány – mutat rá Fred Spoor profeszszor, a University College London evolúcióbiológusa. Ennél is fontosabb, hogy ez az első olyan afarensis, amelynél teljes lapockát találtak. Selam lapockája ráadásul evolúciós átmeneti formát képvisel: a rajta lévő, izomtapadásra szolgáló csonttaréj az ember és az emberszabású majmok hasonló képződményéhez képest félúton helyezkedik el. A paleoantropológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés: képes volt-e a földön két lábon járó Australopithecus afarensis még a fák ágai között is magabiztosan mozogni? Korábbi leletek arra utalnak, hogy a csípő és a térdek már a két lábon járáshoz alkalmazkodtak, a hosszú, térdeket súroló kezek és a meggörbült ujjak azonban még a fákon való gyors mozgást is szolgálhatták. Selam lapockája újabb fontos elem ebben a kirakósjátékban: arról mesél, hogy tulajdonosa kezdi elveszíteni a fák ágai közötti életteret. A lelet igen fontos része a koponya (képünkön). Mivel Salem hároméves korában hunyt el, természetes, hogy agyának térfogata kisebb, mint egy kifejlett példányé. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a mai csimpánzoknál egy hároméves állat agya már közel 90 százalékban megközelíti a kifejlett egyedek agyméretét, Salem agya kifejezetten kicsinek mondható. Ezt mutatja, hogy az Australopithecus afarensisek utódjai lassabban érték el a kifejlett felnőttkort, ami jellegzetes emberi vonás. Érdekes Selam nyelvcsontja is. Ez a nyelv izmaihoz tapadó apró csontocska a hangképzésben játszik szerepet. Formája arra utal, hogy az Australopithecus afarensisek Selam korában inkább a csimpánzokéhoz hasonlatos hangokat hallattak. A további kutatások során, a láb teljes megtisztításakor derülhet fény arra, milyen lehetett az afarensis lábfeje: mekkora volt a nagylábujja a többihez képest? Képes volt-e szembefordítani azt a többi lábujjal, mint a mai csimpánzok? A további részletes megfigyelések még számos kérdésre adhatnak választ korai ősünk életmódjáról. A legelső emberfélék eddig ismert legkorábbi képviselője, az Ardipithecus ramidus Kelet-Afrikában (a mai Etiópiában) élt mintegy 4,4–4,5 millió évvel ezelőtt. Õket követte egy jóval fejlettebb faj, az Australopithecus afarensis, amelynek fosszíliáit 2,9 és 3,9 millió év közé datálhatjuk. A mai csimpánzokhoz fogható agytérfogatú (400–500 köbcentiméter), alacsony termetű (kb. 120 cm magas), az eszközt és a beszédet még nem ismerő élőlények lehettek. E faj legépebben megmaradt, körülbelül 3,2 millió éves legteljesebb maradványa Lucy néven vált ismertté. ------------