A magyar szabadságharc fél évszázados évfordulójakor kirobbant válságról

Ankerl Géza A jelenleg kirobbant válság sokarcú, és másfél évtized tükre. A szovjet csapatok kivonulása óta a lakosság jó részének megélhetése, egészsége és életkilátásai nemhogy javultak volna, hanem rosszabbodtak. Ezt a helyzetet e honfitársak számára elégtelenül ellensúlyozta a véleménynyilvánítás és a mozgási lehetőség szabadsága. A társadalmi válságot tovább növeli, hogy az eleddig a kommunista egyenlőség elvét papoló politikai vezetés az extraprofitra éhes vadnyugati spekulatív tőke aktív-passzív együttműködésével politikai monopolhelyzetét – és az átállás jogi hézagait – kihasználva önmagának magánosította a nemzeti vagyon egy részét. Az úgynevezett elit a szó szoros értelmében tőkét kovácsolt a politikából! Így a társadalmi válság megkettőződött a politikai vezető réteg legitimitási válságával. Ez az egész politikai elitet érinti, amely nem mer – vagy nem akar, mert nem személyes érdeke – Magyarország érdekeinek vállalásával kockázatot vállalni. A demokrácia, vagyis a népuralom politikusai figyelő, vigyázó szemüket a nép helyett Washingtonra, New Yorkra és Brüsszelre vetik.

Gazda Árpád

2006. szeptember 29., 00:002006. szeptember 29., 00:00

A jelenlegi belpolitikai hatalmi helyzet nem termelt ki új, függetlenül – de  bölcsen –  gondolkodó és gerincesen cselekvő, befolyásos politikai elitet. Derűlátással neki kell fogni annak, hogy ez beteljesüljön. De ez az átrendeződés nem történhet meg máról holnapra.
A pillanatnyi helyzetet tekintve, nem felel meg a gazdaságtörténeti valóságnak, hogy a nyugati tanácsadás nyomán kialakult magyar pénzügyi helyzet egyszerűen kiadási és adózási egyenleg kérdése, s így csak könyvviteli technikai megoldásváltozatok közt lehet választani. Mint azt a dél-amerikai, különösen az argentin válságok megmutatták, (v.é., Kirchner), a nemzetközi tőke befektetése révén (a börze ingadozásai ellenére) lekötött az adott országban és az illető ország belföldi politikai nyomásának igenis ki van téve, és ennek megfelelően a feltételeit kénytelen-kelletlen hajlandó módosítani.
Nemzeti politikai alaptételként kell elfogadni, hogy az ország lakosságának több mint fele az EU keretében olyan minimális jövedelemmel (és szociális ellátással) rendelkezik, hogy az semmi esetre sem zsugorítható tovább.
Jelenleg tehát olyan kormány kell, amely a szolidaritáselvet politikájában valóban hajlandó alkalmazni, és fenntartja a rendet, amíg a mélyebb problémák alaposan átgondoltan megoldódnak. El kell kerülni, hogy az ártalmas patthelyzet huzamosabb ideig fennálljon.
Október 1. nem vethet automatikusan véget a válságnak, hiszen az önkormányzati választások eredménye nagyon is helyi személyi kérdésekhez van kötve, s nemzeti szinten nincs jogi hatása. Így aztán félő, hogy a patthelyzet bizonytalan kimenetellel az október 23-i ünnepekig húzódik el.
E stádiumban szakértői kormány sem segíthet, mert egy ilyen kabinet eleve mindig politikai bátorság nélküli hites könyvelők kormánya.
Konkrétan megfontolandó, hogy nem lenne-e helyes, ha Szili Katalin, az Országgyűlés elnöknője venné át a kormány irányítását, míg egy társadalompolitikailag elfogadható nemzeti egységkormány alakul.

(A szerző építész, szociológus, az MIT, a Genfi Egyetem és a BME tanára, az ENSZ tanácsadója)

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei