A kockázatkeresõ magatartás biológiailag programozott a serdülõk agyában
Kutatók kimutatták, hogy serdülõkorban az agysejtek olyan átrendezõdése megy végbe, amelynek következménye lehet a túlzott kockázatvállalás, újfajta élmények keresése vagy éppen a szélsõséges válaszreakciók. Egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a kockázatkeresõ magatartás „bele van programozva” a serdülõk agyába, amely a pszichológusok viszonyulását is megváltoztatja a „problémás” gyerekekhez.
Egy tizennégy éves gyerek képes olymódon összpontosítani, hogy külsõ tényezõk ne tereljék el a figyelmét, és képes legyen egyenesen elõre tekinteni. Ez túlságosan is egyszerûnek tûnik – egy nyolcévesnek is sikerül minden második alkalommal. Ennek feltétele, hogy uralkodni tudjon a mozdulatain, ne ragadják el hirtelen impulzusok. A tinédzserek szülei azonban jól tudják, hogy a hirtelen impulzusokon való uralkodás nem gyerekük legerõsebb képessége.
2006. november 03., 00:002006. november 03., 00:00
Hogyan mûködik a tinédzseragy?
Mindent bonyolultabban végeznek A fenti egyszerû kísérletben a serdülõkorúak ugyanolyan jól teljesítenek, mint a felnõttek. A feladat megoldása közben az agyukról készített felvételek azonban jelzik, hogy agyuknak jóval több munkára van ehhez szüksége. Agykérgük homloklebenyének – amely a mozgások tervezésében és kivitelezésében játszik szerepet – nagy területét veszi igénybe, amikor a perifériás látásinformáció figyelmen kívül hagyása a feladat. A felnõttek agya ezt jóval egyszerûbben oldja meg. „A felnõtté váló agy ugyanazt tudja, mint a felnõtt, csak mindent sokkal bonyolultabban végez. Egy tinédzser elsõ ránézésre olyan, mint egy felnõtt, kognitív képességei azonban még nem tökéletesek” – véli Bea Luna, a Pittsburghi Egyetem agykutatója. Kísérletei rámutattak, hogy a serdülõkorúak elülsõ agykérge jóval nagyobb munkát végez, miközben a fentihez hasonló, egyszerû feladatot végrehajtja. Ehhez hasonló kísérletek világítottak rá, miért lehet az, hogy a tinédzserek egyik nap képesek éretten viselkedni, majd másnap valami ostobaságot mûvelnek. A tizenévesek agymûködését vizsgáló agykutatók azt találták, hogy ilyenkor olyan átrendezõdés megy végbe az agyban, amely elõidézheti a túlzott kockázatvállalást, újfajta élmények keresését, vagy éppen az alkalmatlan válaszreakciókat. Ez lehet az egyik oka annak, hogy bár ez a legegészségesebb életszakasz, mégis nagyobb ilyenkor a halálozási arány, mint fiatalabb gyermekkorban: nagyobb a kockázatvállalás és több a baleset.
az agy Mozgalmas idõszaka A serdülõkor évei az agysejtek számára is mozgalmas idõszakot jelentenek. A sejtek küzdenek az életben maradásért, kapcsolataik folyamatosan átépülnek, átalakulnak. Az olyan képességek, mint az offenzív viselkedés elfojtása vagy az empátia csak a húszas éveinkben alakulnak ki. A gyerekkorból a felnõttkorba való átmenet nem zökkenõmentes: néhány kutató úgy tekint a serdülõkorra, mint olyan „fejlõdési ablakra”, amely lehetõvé teszi az agy számára, hogy újragyúrja a gyerekkorból származó tapasztalatokat. Senki nem állítja persze, hogy csupán az idegsejtek hálózatának architektúrájával meg lehet magyarázni, miért kell órákig telefonon fecsegni, elosonni otthonról, vagy a legmeredekebb hegyoldalról hódeszkával leereszkedni. Az agykutatók eredményei azonban segíthetnek a szülõknek, tanároknak megérteni a tinédzserek viselkedését. Túl mindezen, a vizsgálatok arra is rávilágíthatnak, miért vannak a serdülõk fokozottan kitéve olyan betegségeknek, mint a depresszió, függõség, étkezési zavarok vagy a skizofrénia. Tizenkét éves korára a serdülõk agyának mérete, redõzöttsége, tömege eléri a felnõttekét, és a megfelelõ agyterületek specializációja is kialakul. Egy amerikai felmérés azonban kimutatta, hogy az agy számára ekkor még hosszú az út a felnõtté válásig. Az 1991-ben megkezdett tanulmány kétezer, akkor három és huszonöt év közötti személyt követett végig. Mágneses magrezonancia vizsgálat (MRI) segítségével kétévente felvételeket készítettek minden résztvevõ agyáról. Ezzel a módszerrel a szövetek víz- és zsírtartalmának az aránya adható meg, amely az agy esetében megkülönböztethetõvé teszi a fõként sejtekbõl álló szürkeállományt a fehérállománytól – az utóbbi fõképp a zsíros mielinhüvellyel borított idegi nyúlványokból áll.
A szürkeállomány vékonyodása – ingergazdag környezet A Jay Giedd által vezetett amerikai kutatócsoport filmre vette az egészséges agyban öt- és húszéves kor között végbemenõ változásokat. Kiderült, hogy bár gyermekkorban a szürkeállomány megvastagodik, ezt követõen az agy hátsó felétõl kiinduló hullámban egészen a fiatal felnõttkor elejéig vékonyodik. A lányoknál a folyamat elõbb ér véget, mint a fiúknál. Mindez egybevág azzal a régi megfigyeléssel, hogy a tervezésért és végrehajtásért felelõs homloklebenyi területek ekkor „ébrednek fel”, és a lányok hamarabb érnek ebben a tekintetben is. Giedd és mások kutatásainak eredményei bebizonyították: adott agyterület méretének vagy alakjának mérése felnõttkorban félrevezetõ lehet. Ami igazán számít, az a fejlõdési útvonal, amely a célhoz vezet. Ez év elején a munkacsoport azt is kimutatta, hogy a szürkeállomány átlagosnál nagyobb mértékû elvékonyodása az átlagnál magasabb intelligenciával párosul. Az idegtudósok úgy vélik, hogy a szürkeállomány serdülõkorban megfigyelhetõ elvékonyodása a felesleges, használaton kívüli idegi kapcsolatok megszüntetésének köszönhetõ. A tény, hogy serdülõkorban a folyamat felgyorsul, azt jelzi, hogy ez az idõszak felelõs a használatfüggõ, plasztikus fejlõdésért. „Minél több, a folyamatot irányító környezeti hatás érkezik ilyenkor, annál jobb” – nyugtázta Giedd. Másrészt ha elmarad az irányítás, és a kapcsolatok megszüntetése szabályozás nélkül zajlik, az agy nehezebben fog a késõbbiekben megbirkózni a bonyolult feladatokkal. Néhány kezdeti vizsgálat arra is rámutatott, hogy a gyermekkori skizofrénia a szürkeállomány fokozott elvékonyodásához vezet a serdülõkorban. Giedd le is vonja a következtetést: a tinédzserek jól teszik, ha sokat sportolnak, utaznak, zenélnek és nyelveket tanulnak – egyszóval változatos környezeti hatások érik õket. Az elmúlt évtizedben a legtöbb erõfeszítés arra irányult, hogy öt-hat éves korig fokozzuk a gyerekek agyának stimulálását. Az újabb kutatások azonban rámutatnak, hogy a serdülõkor nem kevésbé lényeges életszakasz az agyi plaszticitás szempontjából. Számos kutató nem von ilyen szoros párhuzamot az agyban bekövetkezõ változások és a tinédzserek viselkedése között, de többségük úgy véli, az iskolai éveket megelõzõ fejlesztõ programokhoz hasonlókra lenne szükség a serdülõkorúaknál is.
A fehérállomány vastagodása – út a bölcsességhez? Ahogy a szürkeállomány elvékonyodik, nõ a fehérállományt alkotó, idegsejtcsoportokat összekötõ idegpályák vastagsága. George Bartzokis, a Kaliforniai Egyetem kutatójának vizsgálatai alapján az idegi nyúlványokat burkoló úgynevezett mielinhüvely kialakulása idõvel egy fordított U alakot ír le, amely nagyjából ötvenéves kor körül éri el a csúcsát. A tinédzserévekben csak a felfelé ívelõ szakasz alakul ki. Bartzokis úgy véli, mindez az agy egyes területei közötti kapcsolat erõsítését szolgálja. Ha a megfelelõ információt minél hamarabb elõ akarjuk hívni, nem egy szuperszámítógépre van szükségünk, sokkal inkább egy internetszerû hálózatra. Az agy különbözõ központjaiban tárolt információknak folyamatosan elérhetõeknek kell lenniük, és a nagy mennyiségû adat folyamatos, gyors elõhívása nagy feldolgozási sebességet és sávszélességet igényel. A mielinizáció megnöveli az axonok (idegsejtnyúlványok) mentén terjedõ információáramlás sebességét, illetve csökkenti a következõ impulzus áthaladásához szükséges idõt.
Programozott kockázatvállalás Linda Spear, a New York Állami Egyetem viselkedéskutató neurobiológusa szerint a serdülõkor zûrös idõszak a rágcsálók, fõemlõsök, de még némely madár esetében is. Ilyenkor minden állat konfliktusba kerül a szüleivel, és a hasonló korúak társaságát választja. Mindez azt szolgálja, hogy a serdülõ eltávolodjon szülei territóriumától. Egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a kockázatkeresõ magatartás bele van programozva a serdülõk agyába, és ennek aktivációja összefüggésben van a hormonális változásokkal. Mindez a pszichológusok viszonyulását is megváltoztatja a „problémás” gyerekekhez. Giedd szavaival: „Nem hinném, hogy harcolhatnánk a biológiai törvényszerûségekkel, és megváltoztathatnánk valakinek az egyéniségét, hogy az kevesebb kockázatot vállaljon fel. Mégis hogyan óvjuk meg akkor a fiatalokat a nemi úton terjedõ betegségektõl, az autóbalesetektõl, a drogoktól vagy a börtöntõl? A társadalom feladata, hogy a fiataloknak kreatív, pozitív utakat mutasson, amelyben kiélhetik ösztöneiket, és nem követnek el jóvátehetetlen hibákat. Nem várhatjuk, hogy egyszerûen racionális eszközökkel, a következmények felvázolásával rá lehet venni a fiatalokat például a biztonságos szexre vagy a drogoktól való tartózkodásra.” A legtöbb kutató azonban óva int attól, hogy általános érvényû ajánlásokat tegyenek akár jogi, akár pedagógiai kérdésekben. Ehelyett azt javasolják, hogy viseljük empátiával a serdülõk viselkedését.
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok